Schmidt Mária: Kis Jánosnak nincs mondanivalója az utókor számára
Egy gyáva élet címmel közölte írását a Látószögblogon Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója az SZDSZ alapító tagjáról, első elnökéről, Kis Jánosról, aki szerinte nem képes kiszabadulni a marxizmus fogságából, az utókor számára pedig nincs mondanivalója. Ezt annak apropóján írta a bejegyzés szerzője, hogy olvasta Kis Szabadságra ítélve című könyvét, amelynek szerinte jobb lett volna azt a címet adni, hogy Rabságra ítélve.
Írásában Schmidt Mária a hétszáz oldalas kötetet elemezte, amelyből a többi között azt a konzekvenciát vonta le, hogy Kis János
nem értett meg semmit sem a korból, amiben élt, sem azokból a történésekből, amiket alakítani akart. Annyira zárt rendszer, annyira csak saját magával, önvilág magyarázatával van elfoglalva, hogy minden, ami ezen kívül van, csak halvány, és persze lényegtelen kontúrként sejlik fel a számára.
A történész szerint Kis egész életében bátornak tettet magát, miközben rettegett. Schmidt Mária szerint az SZDSZ első elnöke ugyan politikus családból származik, mégsem volt soha elég bátor ahhoz, hogy politikus legyen.
Kis felelősségtől való menekülését azzal a fedősztorival próbálta leplezni, hogy ő valójában filozófus. Nem lett az, mert írásai megrekedtek a politológiai elemzések szintjén. Súlytalanok
– írja a Terror Háza Múzeum főigazgatója, aki a Kis családot is górcső alá vette, és emlékeztetett, hogy ők mélyen a kommunista rendszer kiszolgálói voltak. Schmidt Mária ezek után rámutatott:
A kommunizmus és a kommunisták Kis számára kétségkívül más minőséget képviselnek, mint a körön kívüliek. Nincs az a megátalkodott kommunista gyilkos, akinek jó tulajdonságaira ne mutatna rá, valami pozitívat ne mondana róla, ne keresne mentőkörülményt a számára. Különösen annak fényében dermesztő ez a hozzáállás, ahogy a két háború közötti Magyarországról, illetve a 2010 utáni időszakról ír. Az Olvasó, ha van olyan, aki ezen az érdektelen és unalmas szóözönön átrágja magát, azzal szembesül, hogy Kis számára a kommunista diktatúra legsötétebb, rákosista korszaka, illetve a kádári megtorlások rémségei, vagyis a szocializmus, mint olyan, nemcsak a két háború közötti időszakkal, de a 2010 utánival szemben is vállalható, sőt többé-kevésbé előremutató peridusok voltak.
Forrás: Látószögblog; Fotó: magyarnarancs.hu
