nhl
Túl sok a fehér a jégkorongban és a nemzeti parkok is alapvetően rasszisták
Javában zajlik a jégkorong szezon (sokunk nagy örömére), és miközben itthon nagykabátban, hideg sörrel szurkolhatunk önfeledten kedvenc csapatainknak, a tengerentúlon, az NHL, “nyilván önszántából és nem az NGO-k nyomására" egy minden részletre kiterjedő hivatalos tanulmány közölt arról, hogy a hokiban sajnos túl sok a fehér, keresztény, heteroszexuális játékos, sőt, a jégkorong-bizniszben dolgozók nagy része is fehér. Ez természetesen nagyon bántja az NHL-t, és a játékosokat is, akik arról is nyilatkozatot tettek, hogy a feketékért korcsolyáznak tulajdonképpen minden alkalommal, illetve minden gól az elnyomott szexuális orientációkért repül be a kapuba, és azt is megígérték, a jövőben mindent megtesznek azért, hogy minden megváltozzon.
A transzneműekért lobbizik az NHL a „feketék hónapjának” apropóján
Illiberális, intoleráns hazánkban csak igen kevesen (amerikanisztika szakosok előnyben) tudják, hogy a fejlett nyugati világ egyes még fejlettebb részein a február egyet jelent a feketék szent hónapjával (Black History Month). Ennek jegyében az emberjogi harcosoknak sikerült elérniük, hogy az NHL egy emberként álljon be a haladók sorába és mély bűntudatot kezdtek érezni amiatt, mert a hoki döntően egy fehérek által játszott és fehérek által feltalált sport. Természetesen a történetbe bekapcsolódtak a transzneműek jogai, ez pedig a haladó oldalon is komoly vitákat váltott ki, mondván: az NHL eltereli a figyelmet a feketék szent hónapjáról. A liberális önmarcangolás egyik ékes példája ez, ami jól mutatja, miért életképtelen totálisan az emberi jogokat védő progresszívek bármely akciója. Felmerül az a kérdés is, hogy nem rasszista-e az, hogy az év legrövidebb hónapját kapták a feketék?
Ajánljuk még
Ez az aszály nem természeti csapás, hanem a mi alkotásunk – Polbeat Piknik
Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.
Riskó Judit: Legalább ne lenne bizonyított, hogy Portik gyilkos!
Csurka István igazsága – és tévedése
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)
