nhl
A profi jégkorongból megtudtam, az ősi mexikói és a kanadai indián kultúrában is egy csomó transznemű volt
Néha a legváratlanabb helyen bukkan rá az ember a legégbekiáltóbb baromságra, amire soha nem akart rábukkanni, teljesen mást keresett, és kivételesen nem akarta felidegesíteni magát. Mit szólna például, ha egy jégkorongcsapat oldalán azt olvasná, hogy “a Ninauposkitzipxpe-t harmadik nemként tisztelték az észak-montanai Feketeláb Konföderáció északi pogány indián törzsben. A kanadai Alberta tartomány déli részén. Durván lefordítva azt jelenti: "férfias szívű nő", és olyan biológiai nőként határozzák meg, aki nem feltétlenül öltözött férfiasan, de nem korlátozták a többi nőre rótt társadalmi korlátok.”. Ismétlem, amit most olvastak, az egy jégkorongcsapat oldalán volt fontos információként feltüntetve… Bár még ha egy lexikonban olvasnánk, akkor is vernénk a fejünket az asztalba. De hogy miért írhatták ki ezt a marhaságot, mi történik már megint a profi jégkorongban és hogy bukkantam rá mindenre? Gyorsan elmondom, higgyék el, izgalmas. Túl sok a fehér a jégkorongban és a nemzeti parkok is alapvetően rasszisták
Javában zajlik a jégkorong szezon (sokunk nagy örömére), és miközben itthon nagykabátban, hideg sörrel szurkolhatunk önfeledten kedvenc csapatainknak, a tengerentúlon, az NHL, “nyilván önszántából és nem az NGO-k nyomására" egy minden részletre kiterjedő hivatalos tanulmány közölt arról, hogy a hokiban sajnos túl sok a fehér, keresztény, heteroszexuális játékos, sőt, a jégkorong-bizniszben dolgozók nagy része is fehér. Ez természetesen nagyon bántja az NHL-t, és a játékosokat is, akik arról is nyilatkozatot tettek, hogy a feketékért korcsolyáznak tulajdonképpen minden alkalommal, illetve minden gól az elnyomott szexuális orientációkért repül be a kapuba, és azt is megígérték, a jövőben mindent megtesznek azért, hogy minden megváltozzon. A transzneműekért lobbizik az NHL a „feketék hónapjának” apropóján
Illiberális, intoleráns hazánkban csak igen kevesen (amerikanisztika szakosok előnyben) tudják, hogy a fejlett nyugati világ egyes még fejlettebb részein a február egyet jelent a feketék szent hónapjával (Black History Month). Ennek jegyében az emberjogi harcosoknak sikerült elérniük, hogy az NHL egy emberként álljon be a haladók sorába és mély bűntudatot kezdtek érezni amiatt, mert a hoki döntően egy fehérek által játszott és fehérek által feltalált sport. Természetesen a történetbe bekapcsolódtak a transzneműek jogai, ez pedig a haladó oldalon is komoly vitákat váltott ki, mondván: az NHL eltereli a figyelmet a feketék szent hónapjáról. A liberális önmarcangolás egyik ékes példája ez, ami jól mutatja, miért életképtelen totálisan az emberi jogokat védő progresszívek bármely akciója. Felmerül az a kérdés is, hogy nem rasszista-e az, hogy az év legrövidebb hónapját kapták a feketék? Ajánljuk még
"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal. Ez az aszály nem természeti csapás, hanem a mi alkotásunk – Polbeat Piknik
Újra veszélyben nemzetünk és hitvallásunk!
Magyar Péter miniszterelnök ámokfutása nem ért véget. „Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.