október 23.
Stummer János, a költő, aki az, aki, és aki nem forog, csak a kezébe került egy Gyurcsány (bocsánatkérés és műelemzés)
Stummer János mocskolódó rágalomnak nevezte a cikkünket, amelyben arról számoltunk be, hogy a Jobbik országgyűlési képviselője a Corvin közben elmondott beszédében két képzavar között meglehetősen otrombán reagált Pongrátz András azon intésére, amelyben jelezte nekik: nem igazán gömbölyű, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt eszmei, gazdasági és személyi hagyatékával paklizó, egykor szélsőjobboldaliként és antikommunistaként indult párt a mai napig az ‘56-os forradalom és szabadságharc hőseivel azonosítja magát. A tévedés joga minket is megillet: elképzelhető, hogy elhamarkodva jutottunk arra a következtetésre, miszerint Stummer a „Pongrátz Gergely forogna a sírjában” fordulatra reagál a „Forogjanak csak a sírjukban azok, akik nem értik a mi korunkat” hőbörgésével, ezért most, már hideg fejjel és tiszta szívvel, újra elővesszük a költő szavait és értő műelemzés tárgyává tesszük. Karácsonyék október 23-i ünneplése az SZDSZ-panoptikum megelevenedését hozta magával (PS-videó és galéria!)
Visszatért a múlt. Az a múlt, amelyről azt gondoltuk, hogy végleg magunk mögött hagytuk, de a dermesztő balliberális ámokfutás rejtőzködő harcosai tegnap ismét megjelentek a Városháza parkolójában, ahol Karácsony Gergelyék "ünnepelték" 1956 hőseit. Maga a műsor is azokra az időkre emlékeztetett, amikor a magyarság és a nemzet került a polc legaljára, és most sem volt ez másként. Elszoktunk attól, hogy semmitmondó szövegek, hazájukat többször megtagadó, a magyarság ünnepeit cinizmussal fogadó balliberális művészek álljanak a színpadra, akiknek az adott ünnep semmit nem jelent. Tegnap ez is tökéletesen a szemünk elé tárult, amikor az emigrálni készülő, az éhhalál szélén tengődő, majd fülét-farkát behúzva, több millió forintos autóban parádézó Gerendás Péter vonyítását hallgattuk, de akadt még egyéb látnivaló is Karácsony Gergely beszéde előtt. A Heti Hetes "nagyágyúi" is visszatértek, hiszen egy 1956-os műsorban ki tudná jobban képviselni az emelkedettséget, mint Hernádi Judit, aki férfihangon énekelt és messziről kissé Vadai Ágnest juttatta eszünkbe, vagy Hajós András, aki a forradalmat a tanítónője elleni lázadással állította párhuzamba. Hajós egyébként olyan "poénokat" eresztett meg, amikre Sas József is elégedetten csettinthetett volna a Mikroszkóp színpadon, de Hajós arra is felhívta a figyelmet, hogy most, október 13-án Budapest a szabadságot vívta ki, hiszen addig diktatúrában éltek. Fogalomzavar, gyűlölködés, régi balosok reaktiválása, Göncz Árpád istenítése, és az 1956-os forradalom és szabadságharc peremre állítása: ez volt a "szabad Budapest" ünneplése tegnap. A koronát pedig Karácsony Gergely ünnepi beszéde és a Quimby koncertje tette fel a tegnap estére. Nézzék meg videónkat! Csík János: Vajon tudnánk ma is olyan bátrak és elszántak lenni, mint az 1956-os hősök? (PS-videó!)
Az október 22-i fáklyás felvonuláson mintegy háromezer Kárpát-medencei diák vett részt, akik a Műegyetemtől vonultak egészen a Bem József térig. A fiatalok a téren elhangzott beszédeket követően a Csík zenekar koncertjét élvezhették, a zenekar pedig most is nagyon jó hangulatot teremtett. Huth Gergely, a PestiSrácok.hu főszerkesztője a koncert végén az R56 sörözőben beszélgetett Csík Jánossal, Kossuth-díjas zenésszel, a Csík Zenekar alapító tagjával. A magyar népzenei hagyományokat felélesztő zenekar vezetője a beszélgetés során elmondta, hogy mély tisztelettel tekint az 1956-os hősökre, és feltette a költői kérdést, hogy vajon ma tudnánk-e ilyen bátrak és elszántak lenni? A zenész felhívta a figyelmet arra is, hogy éljünk egészséges nemzeti öntudattal és legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk. Ezen kívül hangsúlyozta, hogy a magyar népzene világraszóló kultúrkincs, és véleménye szerint a magyar fiatalok sem felejtették el a hagyományokat, hiszen a tehetségkutatókban a legifjabbak szinte példát mutatnak az idősebb korosztálynak a népzene és néphagyományok őrzéséből. Nézzék meg videónkat! '56-os szabadságharcunk csak nekünk volt, de nemcsak a miénk – Interjú Dr. Pákh Tiborral a kommunizmus valódi arcáról
A forradalom igazságát senki sem viselte el a moszkvai birodalomban – mondta a Budakeszin tartott október 23-i megemlékezésen Dr. Pákh Tibor, a legidősebb '56-os túlélő. Pákh, akit a szovjet karhatalom többször megpróbált elhallgattatni, és akit különös kegyetlenséggel próbáltak – sikertelenül – megtörni, arra emlékeztetett, hogy az őt ért megpróbáltatások bár jól mutatják a kommunizmus valódi arcát, a mai fiatalok már nem hiszik el ezeket a történeteket, így kiszolgáltatottak a marxista ideológiáknak. Elmondta azt is, hogy '56-ban ugyanezt a megtévesztettséget látta a fiatalokon, és egészen az utolsó pillanatig nem hitte, hogy azok mégis forradalmat robbanthatnak ki a szent Magyarország szabadságáért. Mégis megtörtént, ez pedig csak a magyarság mindent leküzdő erejének és ezer év magyarságtudatának köszönhető. Exkluzív interjúnkban Pákh részletesen mesélt stábunknak az őt ért megpróbáltatásokról, a rendszer valós természetéről és a kommunizmus elleni mintegy 3 évtizedes harcáról. 
