reichert jános
A nemzetellenes oldal továbbra is gyalázkodik, mert képtelen az önmagával való szembenézésre
Bizonyára olvasóink is megfigyelték, hogy az ellenzéki térfélen időről-időre ismétlődnek bizonyos kommunikációs elemek, amelyeket a politikusok, a kiszolgáló média és az úgynevezett értelmiségi megmondóemberek folyamatosan ismételgetnek. Sokáig a „fékek és ellensúlyok” állítólagos lebontása volt a téma, aztán „a liberális demokrácia felszámolása” került terítékre, legújabban pedig a „párhuzamos világok” és a „véleménybuborékok” korát éljük. Van egy közös pontja ezeknek az imamalomként hajtogatott mantráknak: annak helyettesítésére szolgálnak, hogy a magát egykor kommunistának, aztán a szocializmus építőjének, mostanság pedig éppen demokratikusnak nevező politikai oldal végre őszintén szembenézzen önmagával, bő egy évszázada zajló nemzetellenes ténykedésével és ebből következően azzal, miért utasítja el őket a magyar társadalom hazáját szerető és nemzetét féltő többsége. 
