sátánizmus
Hallgass a magzat szívére – Avagy a politikai sátánisták, az újpogány senkik és a botmixeres
Oszlassunk el nagyon gyorsan egy közkeletű, ugyanakkor roppant hazug tévhitet: az abortusz nem a nő döntése. Amennyiben persze megismétel egy történelmünk során egyszer feldolgozott várandóssá válást, akkor nyithatunk egy alfejezetet - nem, valójában akkor sem -, de legfrissebb biológiai ismereteim szerint a magzat nem csak úgy lesz. Tetszik tudni, ahhoz pont ugyanannyira szükséges a férfi közbenjárása, mint a nőé, ez már csak ilyen retrográd, fasiszta beállítottságú, természeti törvényszerűség. Tudják, van az a rendkívül hímsoviniszta - fúj, fúj - ugyanakkor roppant szórakoztató vicc, miszerint ha egy italautomatába pénzt dobunk be, az pedig kiadja az üdítőt, akkor végül kié a dobozos kóla? A gépé vagy az enyém? Ettől persze azonmód elhatárolódom, mielőtt a feminista, LMBTQ+-féle szervezetek küldenék a csekket a Pesti Srácoknak. Csak szeretném, ha a vicc okozta felhorgadás katalizátorként működne az egyszerű tanulság megértéséhez: a gyerek nem a nőé. A gyerek legjobb esetben is a szülőké. Aki mást állít, hazudik és befolyásolni akar. Magzatok maradványaiból épít abortusz-oltárt egy nyugati elmebeteg a neten (18+-os VIDEÓ)
Vannak pillanatok, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy csapkodjon, csodálkozzon, dobja ki a laptopját az ablakon vagy írjon egy cikket. Talán az utóbbinak van több értelme, például most, amikor az ember megtalálja az internet vélhetően egyik leggyomorforgatóbb YouTube-csatornáját, amely “Self Guided Abourtion”, vagyis “Önvezérelt Abortusz” névre hallgat. A csatorna “műsorvezetője”, egy fiatal hölgy, a maroknyi feltöltött videóban az otthon végzett abortusz spirituális szépségei hívja fel a figyelmet, például arra, hogy milyen jógagyakorlatok szükségesek a siker eléréséhez, elmagyarázza, hogy miért gyönyörűen szomorú az egész folyamat, de a legsokkolóbb mindegyik közül talán az, ahol oltárt épít az abortusznak, a “házi szentélyen” a tabletták és a megszakított terhesség “maradványai” is helyet kapnak. Ezekhez azután imádkozik, beszél, a társaságukban megnyugszik, majd kibékül önmagával. Nem baj, ha ilyenkor az ember azt érzi, a nyugati világ e torz elburjánzásának meg kell szűnni létezni.