sebes gusztáv
Amikor a kommunista Sebes Gusztáv kirakta az Aranycsapatból a Gulágot megjárt Raduly Józsefet
Hat és fél évet raboskodott a Gulágon Raduly József, aki 24 évesen szabadult a szovjetek karmaiból. Már az is nagy dolog, hogy túlélte, de az, hogy utána válogatott futballista lett, mindent elárul jelleméről, akaraterejéről és tehetségéről, hiszen talán legfontosabb éveiben volt rab. Formába lendülve gyerekkora kedvenc csapatába, a Fradiba szeretett volna igazolni, de ezt a klub párttitkára megvétózta. Végül a legendás edző, az erdélyi Baróti Lajos segített neki, ő vitte a Vasashoz. Raduly közismerten nemzeti érzelmű, hívő ember volt, de a baloldali klub így is befogadta, második családja lett. Nem mindenki volt ilyen kegyes hozzá, 93 évesen már nem kertelt, kimondta a PS-nek, hogy Sebes Gusztáv gyakorlatilag elüldözte a válogatottból. Két meccs után a kommunista edző, akit a rezsim rakott a világ legjobb csapatának az élére, azért küldte el Radulyt, mert 18 éves kora előtt erőszakkal besorozták a Hunyadi páncélosokhoz, amely az SS alá került. Sebes nem is szólította a nevén, csak annyit kiáltott, „Hé, Hunyadi, jöjjön ide”. Raduly József ezt is feldolgozta. Egy megtörhetetlen sportember története – második rész. Kitelepítve, feljelentve, ellehetetlenítve – Egy keresztény sportházaspár a kommunista diktatúra karmaiban
Felemelő és egyben tanulságos történet a következő. Földváry-Boér Mária remek műkorcsolyázó volt, de katonatiszt ősei (köztük '48-49 hőse) miatt osztályidegennek számított. Családját kifosztották, egyik testvérét a málenkij robot vitte el, a másik végül túlélte Recsket. Földváry-Boér Mária már tizenhat évesen tehetséges sportoló volt, és az ismert kommunista sportvezetőtől, Sebes Gusztávtól kért segítséget a kitelepítés ellen. Az Aranycsapat némileg dilettáns szövetségi kapitánya emberséget mutatott, és segített. A lány később megismerkedett szerelmével, a remek kajakozó Gurovits Józseffel, aki hazánk első olimpiai érmét szerezte kajak-kenuban. Templomban házasodtak össze, amiért fel is jelentették őket, de mindvégig kitartottak egymás és az elveik, hazaszeretetük, hitük, nemzeti érzelmeik mellett. Gurovits pályafutását később tönkretették, miután beszólt az egyik ostoba illetékes elvtársnak, gyakorlatilag vissza kellett vonulnia. Aztán jött 1956. Portálunk kétrészes cikkében a házaspár is megszólal, feltárul egy olyan korszak, amelyet sohasem szabad elfelejteni.