szobordöntések
Libsi popsztárok kerülhetnek a ledöntött "rasszisták" szobrai helyére az USA-ban
A virtuális könyvégetések és szobordöntések szépen lassan révbe érnek: a minden ellen (is) lázadó haladók eldöntötték, hogy valódi amerikai ikonok szobraival helyettesítenék azokat az emlékműveket, amelyeket olyan emberekről formáztak, akik szerintük kirekesztők, rasszisták, ismertek rasszistákat, vagy nem határolódtak el azoktól a rasszistáktól, akiket nem is ismertek. A legutóbb az egyébként valóban ellentmondásos, a Konföderáció oldalán harcoló Nathan Bedford Forrest szobrát döntötték le, amelynek a helyére többen Dolly Parton szobrát képzelik el, aki nem rasszista, viszont az LGBTQ-közösség ikonjának számít. Mások a ledöntött nácik szobrai helyére Britney Spears-emlékműveket képzelnek el, hiszen az énekesnő egy igazi amerikai. Ez mondjuk igaz, de reméljük, azért nem vesznek össze azon, hogy miért. A szimbólumok erejéről, avagy mi történik, ha ledöntenek egy szobrot...
A világ mostanában érdeklődve figyeli a derék angolszász – sőt, immár frankofón – államokban az új divatot, miszerint be kell dönteni a szobrokat különböző folyókba, le kell fújni, meg kell rongálni, s akkor nagyon menők leszünk. Sőt, ez a hullám már hozzánk is elért. A hozsannázók a hihetetlen progressziót ünneplik, a kicsit kevésbé bátrak a szoborrongálás kulturális aspektusait ítélik el. Eközben valójában egy nagyon régi dolog történik – tudományosan mondva: ideológiai és történelmi paradigmaváltás. Másik nevén: a múltat (végképp) eltöröljük, s más jön. S nem tekinthetünk el amellett, hogy a szobrok rendszerint emberformájúak, tehát, akik azokon haragot töltenek ki, szintén bizonyos embertípusra kivetülő dühöt vezetnek le rajtuk.