Pesti Srácok

Libsi popsztárok kerülhetnek a ledöntött "rasszisták" szobrai helyére az USA-ban

Libsi popsztárok kerülhetnek a ledöntött "rasszisták" szobrai helyére az USA-ban

A virtuális könyvégetések és szobordöntések szépen lassan révbe érnek: a minden ellen (is) lázadó haladók eldöntötték, hogy valódi amerikai ikonok szobraival helyettesítenék azokat az emlékműveket, amelyeket olyan emberekről formáztak, akik szerintük kirekesztők, rasszisták, ismertek rasszistákat, vagy nem határolódtak el azoktól a rasszistáktól, akiket nem is ismertek. A legutóbb az egyébként valóban ellentmondásos, a Konföderáció oldalán harcoló Nathan Bedford Forrest szobrát döntötték le, amelynek a helyére többen Dolly Parton szobrát képzelik el, aki nem rasszista, viszont az LGBTQ-közösség ikonjának számít. Mások a ledöntött nácik szobrai helyére Britney Spears-emlékműveket képzelnek el, hiszen az énekesnő egy igazi amerikai. Ez mondjuk igaz, de reméljük, azért nem vesznek össze azon, hogy miért.

Jeremy Faison a The Tennesseannek nyilatkozott a nemrég ledöntött Nathan Bedford Forrest-szobor kapcsán. A republikánus (!) politikus azt nyilatkozta a lapnak, hogy az egykori rabszolgakereskedő/Ku Klux Klán-tag szobrának helyére Tennessee egyik leghíresebb szülöttének, Dolly Partonnak a szobrát képzeli el. A választás nem meglepő, ha a haladóság szemszögéből nézzük, hiszen Parton országszerte az LGBTQ-közösség ikonjának számít, így simán odaillik a Konföderáció egyik legtehetségesebb (és egyben legellentmondásosabb) személyének a helyére. De róla bővebben majd egy kicsit lejjebb.

Parton a hírnevét többek között azzal vívta ki a szivárványosok körében, hogy elvesztett egy transzneműek körében megrendezett Dolly Parton-hasonmásversenyt, 2014-ben a Billboardnak azt nyilatkozta, hogy az LGBTQ-közösség szidalmazása egyházi bűnnek számít, illetve Hillary Clintont a legerősebb nőnek jellemezte, és ezt valahogy összekötötte a szintén legerősebb LGBTQ-közösséggel. Sőt, ha ez nem lenne elég, akkor érdemes észben tartani, hogy Parton már 2011-ben kiállt amellett, hogy bárki bárkivel házasodhasson.

Dolly Parton. Fotó: Ian Gavan/Getty
PestiSracok facebook image

Egy másik értelmezés szerint Britney Spears szobra lenne a megfelelő Amerika-szerte azon szobrok helyére, amelyeket a rasszizmus elleni kiállás jegyében döntöttek le. Egy bizonyos Kassie Thibodeaux petíciót kezdeményezett, amelyben felszólítják Louisiana kormányzóját, John Bel Edwards-ot, illetve az állam szenátorát, Bill Cassidyt, hogy a popsztár szobra kerüljön ki a város köztereire. Miért? Mert Britney Spears egy valódi amerikai ikon, az amerikai álom megtestesítője. Legalábbis a megőrüléséig. Vagy még azután is?

De nézzük, mi a baj Nathan Bedford Forrest-el, aki méltatlanul foglalja Dolly Parton helyét. Úgy tűnik, hogy az Antifák is fejlődnek, és az agykutatók mellé felvettek történészeket is a soraikba, nehogy véletlenül megint olyanoknak a szobrát döntsék le, akik véletlenül maguk is feketék voltak, vagy kiálltak a feketékért, vagy csak úgy általában semmi közük nem volt semmihez.

Nathan Bedford Forrest egyébként valóban az egyik legellentmondásosabb személy volt, aki a Konföderáció oldalán harcolt. Ennek oka az, hogy amellett, hogy életpályája hihetetlen katonai zsenialitásáról tanúskodik (ő volt az egyetlen olyan ember a polgárháborúban, aki közlegényként lépett be a seregbe és egészen a tábornoki rangig jutott), kétségtelen, hogy a nevéhez fűződik az „amerikai hadtörténelem legszomorúbb eseményeként” emlegetett Fort Pillow-i mészárlás, amikor a déli katonák agyonlőttek mintegy háromszáz északi feketét, akik már megadták magukat.

Nathan Bedford Forrest szobra. Fotó: The Tennessean

Forrest tényleges szerepe máig vitatott a mészárlásban, az ellene induló nyomozás végül nem hozott eredményt, viszont állítólag szándékosan elhallgatta a csatában történt eseményeket a jelentésében. Úgy tűnik, bármi is az igazság, az utókor döntött, amivel alapvetően nincs is baj, na de kérem, Dolly Parton, Britney Spears? Forrest Memphisben álló szobrát a városi önkormányzat már több alkalommal próbálta eltávolítani, de ezt mindeddig Tennessee állam történelmi bizottsága megakadályozta; lehet, hogy azért, mert köze van a történelemhez.

Felkészül Kolumbusz Kristóf, akinek a szobrát a Kalifornia állam Kapitóliuma előtt szintén lebonthatják, ugyanis ő az, aki jobb híján az amerikai őslakos indiánok lemészárlásának jelképévé vált.

Forrás: The Tennessean, PinkNews; Vezető kép: MTI/AP/Richmond Times-Dispatch/Alexa Welch Edlund

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.