Egy feminista blogger szerint Magyarországon is jó ötlet lenne szobrokat döntögetni
A többségi társadalom számára valószínűleg teljesen érthetetlen, ha valaki amellett kampányol, hogy amerikai mintára Magyarországon is kezdjenek szobordöntögetésbe az emberek, mégis akad olyan polgártársunk, aki szerint ez nem is lenne rossz ötlet. Egy radikális feminista blogger, bizonyos Rutai Lili az Azonnali.hu hasábjain osztotta meg magvas gondolatait arról, hogy a szobordöntéssel nem írjuk át a történelmet, "csak tiszteletet adunk azoknak is, akiknek őseit ölték a szoborban megörökített alakok", egy igazságos társadalom pedig "nem építhető csak a fehér férfiak érdekére és emlékezetére". És ez még nem minden.
Egészen elképesztő érveléssel próbálta alátámasztani egy feminista blogger, miért is lenne szuper ötlet szobrokat döntögetni Magyarországon. Rutai Lili az Azonnali.hu internetes portálon fejtette ki részletesen, miért is ért egyet azzal, hogy a tengerentúlon szobrokat rongálnak, amivel – szerinte – nem írják át a történelmet, sőt, ez a tiszteletnyilvánítás eszköze. Úgy véli: azoknak fontos lépés ez, akiknek őseit a "szoborban megörökített alakok ölték meg". Itt halkan jegyeznénk meg azt a semmiképpen sem elhanyagolható tényt, hogy Winston Churchill személyesen senkit nem gyilkolt meg, de ez nyilván részletkérdés – Rutainak mindenképpen. A szélsőliberális bloggernek egyébként azt a zseniális következtetést is sikerül levonnia a szobordöntögetésekből, hogy egy igazságos társadalom nem építhető csak a fehér férfiak érdekére és emlékezetére. Egészen érthetetlen, hogy ez eddig miért is nem tűnt fel senkinek...
Mint ismert, az Egyesült Államokban azután szabadultak el az indulatok, hogy egy fehér rendőr úgy rátérdelt egy fekete, bedrogozott bűnöző, bizonyos George Floyd nyakára intézkedés közben, hogy az életét vesztette. Az eset után kapott erőre igazán a Black Lives Matter nevű fekete felsőbbrendűséget hirdető szélsőséges mozgalom, vagyis "civil szervezet".
A Vénusz Projekt társ-műsorvezetője szerint bizony elérkezett az idő és változásra, amihez ő egyébként elfogadhatónak tartja, hogy egyesek radikális tetteket hajtsanak végre (pl. köztiszteletnek örvendő személyeket ábrázoló szobrok ledöntését).
Néhány történész szerint a szüfrazsettek megmozdulásai mai szemmel terrorizmusnak számítanak. A szüfrazsettek nélkül nekem, több milliárd emberrel együtt lehet, hogy ma sem lenne választójogom, nem bankolhatnék, dolgozhatnék apám vagy férjem engedélye nélkül
– érvel. Rutai szerint a BLM által ledöntött szobrok olyan embereket ábrázolnak, akik miatt tömegek haltak meg. Ám azt már nem teszi hozzá, hogy nem azért állítottak számukra szobrot, mert miattuk emberek vesztették életüket, ha egyáltalán, hanem azért, mert életük során olyan cselekedeteket hajtottak végre, ami miatt úgy ítélték, hogy megérdemli a szobrot.
Churchill, Kolumbusz és II. Lipót szobra naponta több száz, több ezer járókelőt emlékeztetett arra, hogy az ország, ahol járnak, a nagyapjuk, dédapjuk, ükapjuk és -anyjuk hátán épült fel. Arra, hogy a társadalom még mindig azokat ünnepli, akik a fehér emberek érdekében követtek el gaztetteket, ahelyett, hogy büntetné azokat, akik a színesbőrű vagy etnikai kisebbséghez tartozó emberek ellen cselekedtek
– olvashatjuk a némiként elvadult liberális gondolatmenetet. A blogger szerint egyébként az is igencsak problémás, hogy azt iskolákban tanított történelemórák csak és kizárólag a fehér, nyugati férfiak nézőpontját tükrözik. Ugye, milyen rémisztő ez?
Nem átírni kell, hanem érzékenyíteni, figyelembe venni a nem-fehér bőrű emberek emlékeit, történelmét, véleményét. A ledöntött szobrok által ábrázolt személyek nem törlődnek ki a történelemből
– érvel Rutai, ám ezzel a kijelentésével gyakorlatilag önmagát cáfolja meg. (Az valószínűleg még egy óvodásnak is egyértelmű, hogy egy szobor ledöntésének nem az az üzenete, hogy megőrizzék az utókor számára.) De talán nem is érdemes leragadni olyan egyszerű dolgoknál, mint hogy valaki önmaga állítását cáfolja meg lelkesen, hiszen akadnak még további gyöngyszemek is feminista bloggerünk írásában. Egyik ilyen fenomenális meglátása szerint ugyanis igenis fontos lenne, hogy elítéljék Kolumbusz Kristóf és akár Churchill tetteit is, és nem szabad hagyni, hogy az általuk elkövetett "gaztettek" újra megtörténjenek.
A történelmi brutalitással szembe kell nézni, szobordöntés vagy kollektív megemlékezés keretében. Ideális esetben csak az utóbbival, de nem ideális világban élünk. Lehet, hogy én vagyok túlzottan Z-generációs, de fel nem tudom fogni, hogy hogyan lehet egyesek számára néhány szobor ledöntése fontosabb, mint az emberi élet. Nem csak George Floyd és Breonna Taylor tragikus haláláról van szó, hanem arról a több száz színesbőrű ember haláláról, akik az intézményes és mindennapi rasszizmus miatt veszítik életüket: a rendőri brutalitás, a gyűlölet szította vagy utcai bűncselekmények miatt
– fogalmazott Rutai, aki szerint a ledöntött, majd a helyükre állított új szobrok arra emlékeztetnek majd, hogy a rasszizmus létező jelenség. A véleménycikk legmeredekebb része ezután jön, a szerző meglátása szerint ugyanis Magyarországnak a magyar szobrokkal kell foglalkoznia, "mert van itt is elég érzelmi munka és tisztázás, amit nemzetként véghez kell vinnünk".
Mátyás király és Szent István kezéhez is ezen liberállogika szerint biztos rengeteg vér tapad, de nagyon nem lenne jó, ha a Halászbástyán Martin Luther King ülne a lovon. Habár már King sem vállalható, hiszen bibliai alapon ellenezte a homoszexualitás legalizálást. És nagy nőfaló is volt állítólag. Sőt, biztos más szörnyűséget is ki lehetne róla deríteni.
Ha kíváncsi a teljes eszmefuttatásra, ide kattintva megtalálja.
Forrás: Azonnali
