tanácsköztársaság
Tisza István, akit a történelmi Magyarországgal együtt öltek meg
Magyarország első világháború utáni sorsában ha nem is a legrosszabb, de az egyik legrosszabb forgatókönyv valósult meg. A cseh, a román és a szerb területi étvágy jóval többet akart, mint amennyit koncként dobtak nekik, de az országunkat így is katasztrófa érte. A nagy háborúban emberéletekben, gazdaságilag és közérzetileg is kivérzett országról leszaggatták a területe kétharmadát és lakossága többségét. Utóbbiak közt több, mint hárommillió magyart kényszerítettek idegen, kifejezetten magyargyűlölő elnyomás alá. Egyetlen háborús vesztest sem ért ilyen fokú megtorlás, ezért a magyarokat érthető módon azóta is foglalkoztatja a kérdés: elkerülhető lett volna-e a teljes összeomlás. Erről is szó volt az Országházban a Tisza István halálának századik évfordulóján rendezett konferencián.A Pestisracok.hu főszerkesztője és újságírói is tiltakoznak a bolsevizmus propagálása ellen
A Magyar Idők július 7-i számában Kinek a kulturális diktatúrája? IX. címmel megjelent írásra a héten rengeteg észrevételt kapott a lap a konzervatív értelmiség köreiből. Közülük többen tiltakozást fogalmaztak meg az 1919-es Tanácsköztársaságot propagáló tárlat és a hozzá kapcsolódó könyv megjelenése és állami finanszírozása miatt. Az alábbiakban az egyik értelmiségi csoport kiáltványát közöljük.Hihetetlen: A vörösterrort éltető könyvet és szeánszokat támogatott a kulturális kormányzat!
A Lenin-fiúk 1919-ben páncélvonattal látogatták meg a vidéki településeket, és jaj volt ott, ahol megálltak. A Magyar Idők szúrta ki, hogy 2018. március 22-én az ELTE tanulóit a Társadalomtudományi Kar honlapja, Facebook-oldala és hírlevele egy látszólag szakmába vágó tárlatra invitálta március 28-ra a Kassák Lajos Múzeumba, Óbudára. Az intézmény vezetői úgy látták: 2018-ban eljött az idő arra, hogy a jobboldali diktatúra alatt illőképpen emlékezzenek meg a dicsőséges 1919-es magyarirtásról.„Felszabadulásról”, felesleges pártokról ír Tóta W – ma 99 éve „kiáltották ki” a Tanácsköztársaságot
A szavaknak erejük van. Az ellenzék hírhedt, ismert publicistája március 20-án „felszabadulást” követelt, a kis pártok félrelökését, forradalmi összefogást vizionálva. Tudjuk, mit jelent a „felszabadulás” Magyarországnak, és azt is, mit jelentett azoknak a százezreknek, akiket megerőszakoltak vagy a Gulágra vittek. De a talán szándékon kívüli időzítés is félelmetes. Éppen 99 éve, 1919. március 21-én „kiáltották ki” a Tanácsköztársaságot, amely a dúlás, vörösterror után végromlásba vitte hazánkat. A lázadás akkor „jól sikerült".Amerre feltűnt, bomlasztott: Pogány József, a több földrészen bevetett Komintern-ügynök története
„Hja, a kommunista nem válogatós az eszközeiben” – Bartha Albert hadügyminiszter szerint ezt mondta neki Pogány József akkor, amikor az ellene szervezett merényletről kérdezte. Pogány népszavás újságíróból lett a Tanácsköztársaság egyik vezetője, a bukás után Kun Béláékkal együtt Bécsbe menekült, majd rögtön a Szovjetunióba ment a Vörös Hadsereghez. Később a Komintern Németországba küldte, hogy ott bomlasszon és szervezzen forradalmat, majd a kudarc után az Egyesült Államokba „postázták”. Ott az egykori bolsevik már John Pepperként, aranypapíros cigarettát szívó „üzletemberként” szervezkedett. Később, a régi internacionalista, kominternes gárda több tagjával őt is ejtette Sztálin, a Schwartz Józsefként született Pogányt/Peppert végül kivégezték.Kivégzés, elhallgatás és műemlék-rombolás – háromszor (1919, 1946, 2009) gyalázták meg a vörösök a mártír-családot
Hollán Sándor és fia államtitkárok voltak, megbecsült polgárai a Magyar Királyságnak. 1919-ben a Dunába lőtték őket a Lenin-fiúk. Emléktáblájukat 1946-ban elpusztították. A kommunista diktatúra alatt még kimondani sem lehetett a két ártatlan áldozat nevét. A Demszky Gábor vezette Budapest a kétezres évek végén megpróbálta megakadályozni, hogy újra elhelyezzék az emléktáblát a Lánchídnál. Demszkyék a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását kérték, akik elkészítették a kívánt szakvéleményt. Bemutatjuk, hogyan élte túl a vörös polip a rendszerváltást. Hogy hányféle eszközzel lehet megalázni, meggyalázni a mártírok emlékét.Szabó Ervin, a baloldali idol, aki egy fiatal kommunista ügynökkel akarta megöletni Tisza Istvánt
Lehet-e elnevezni a leglátogatottabb fővárosi könyvtárat egy olyan figuráról, aki rávett egy fiatal kommunista lányt Tisza István miniszterelnökünk meggyilkolására? Aki még ahhoz is gyáva volt, hogy maga húzza meg a ravaszt? Akit valószínűleg csak azért nem emlegetünk a Tanácsköztársaság bukott „hősei” között, mert még 1918-ban meghalt? Szabó Ervin és Duczynska Ilona történetét mutatjuk be, utóbbit a baloldali történetírás még most is idealistaként kezeli, holott a Komintern ügynökeként dolgozott Budapesten, Moszkvában, Bécsben, majd Angliában. 1919-ben hetvenmillió (!) koronát adott át a Bécsbe utazó kommunistáknak. Bemutatjuk a magyar maffiát, azaz a nemzetközi kommunista hálózat ismert, ismeretlenebb ügynökeit. 1. rész.Ajánljuk még