tanácsköztársaság
Vért, terrort, szenvedést, gyötrelmeket hozott számunkra a bolsevik uralom - A Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapjára (1. rész)
Éppen 75 éve, 1947. február 25-én tartóztatta le a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO) Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Ennek emlékére ez a nap lett hazánkban a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja. Már csak a kerek évforduló okán is időszerű tehát az emlékezés, amelynek keretén belül arra kívánunk rámutatni, hogy a bolsevizmus és a terror a kezdetektől fogva kéz a kézben jár, minden tekintetben pusztulást hagyott és hagy maga után, miközben szellemi örököseik még három évtizeddel a rendszerváltozás után is köztünk vannak, relativizálják elődeik soha el nem évülő bűntetteit és mételyezni próbálnak mindent, ami magyar.
Orbán Viktor levelében méltatta munkatársunk antikommunista könyvét – „Hogy soha többé ne ismétlődhessen meg a múlt”
Váratlan, de jóleső gesztust kapott munkatársunk Orbán Viktortól. A miniszterelnök levelében fejezete ki elismerését Kovács Attila A bolsevik iszonyat 100 éve című történelmi művével kapcsolatban. „Itt vannak velünk azok az új nemzedékek is, akiket nekünk kell felvérteznünk, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg az, ami a Tanácsköztársaság 133 napja és a szovjet megszállás negyven éve alatt történt Magyarországon. Úgy gondolom, hogy az Ön által írt könyv jelentős hozzájárulás ehhez a küzdelemhez” – írta Orbán Viktor. Mi is csak ajánlani tudjuk ezt az olvasmányos és hihetetlenül fontos könyvet.
A stílus maga az ember, avagy egyre erősebb a bolsevik jelleg Márki-Zay Péter kommunikációjában
Bármennyire jobboldalinak és konzervatívnak állítja is be magát az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter, egy dolog biztosan van, amelyben virtigli baloldali, ez pedig a kommunikációja. Egyszerre megdöbbentő és a jövőre nézve elgondolkodtató is, hogy a saját bevallása szerint egyébként mélyen vallásos, templomba járó ellenzéki politikus hétköznapi, nyilvános kommunikációja és jelzős szerkezetei néhány hét leforgása alatt elérték a Tanácsköztársaság népbiztosainak és a recski internálótábor ÁVH-s pribékjeinek, valamint napjaink balliberális monitorharcosainak szintjét.
Bemutatták Stefka István A halál népbiztosa című új filmjét (Frissítve: Fotógaléria+videó!)
A tanácsköztársaság 133 napjának igaz történetéről, a trianoni katasztrófa „előkészületeiről”, a vörösterror valódi arcáról és Szamuely Tibor népbiztos tömeggyilkossá válásnak történetéről ad áttekintést Stefka István és Csurka Dóra legújabb filmje, a dramatizált jelenetekkel gazdagított dokumentum-játékfilm, A halál népbiztosa. A film augusztus 25-i, teltházas díszbemutatóján a szereplők és az alkotók mellett Kásler Miklós, az EMMI minisztere is megosztotta gondolatait, kifejtve: az elmúlt két évszázadot az határozta meg, hogy sokan úgy gondolták, a józan ész nevében át lehet alakítani a társadalmakat, az emberi ész helyettesíti Istent, a spontán társadalmi fejlődést és a természet törvényeit.
Kilátásban a kommunista kínzások? Vadai Ágnes szerint Gyurcsány visszafogott volt, amikor „csak” börtönnel fenyegette a fideszeseket (Karantén-vlog)
Különösen gusztustalan hetet zárt a Karantén, hiszen ahova nyúltunk, komcsivirág nőtt ki a trágyadombból, ahol a régi tanácsköztársasági és ötvenes éveket idéző demagógia pompás kombinációt alkotott a vérgőzös fenyegetőzéssel és bosszúvággyal. A bosszú ígérete Gyurcsányék szájából a legőszintébb, tudjuk, hogy ők nem mérlegelnek, ha szemeket kell kilőni, és a saját népüket kell nyomorúságba taszítani. Az azért még minket is meglepett, hogy a Gyurcsányt istenítő Vadai Ágnes szerint főnöke még visszafogott is volt, amikor csak börtönt ígért Orbán Viktornak és a fideszeseknek. Vajon mire gondolt a kommunista költő? Pincebörtönökre, ahol kiverik a vallomást a delikvensekből? Munkatáborokra, ahol az utolsó leheletükig dolgoztatják az osztályidegeneket és a rendszer ellenségeit? Ezeket már ismerjük, elődeik és példaképeik ezt csinálták az ötvenes években, de a koncepciós perek sem állnak távol ezektől a szennyes lelkű emberektől, akik mindent egy lapra feltéve hergelik a magyar embereket és ígérnek ismét mindent, ami csak eszükbe jut. Dobrev sem hazudtolta meg magát, hiszen ordasat hazudott a Norvég Alap pénzéről, amelyet szerinte az éhező gyerekek elől vett el Orbán Viktor. Azt azonban elfelejtette, hogy a Magyar Vöröskeresztet a pályázatból kizárva egy Soros-szervezetnek akarták adni a hetvenhét milliárd forintot, amelyből egy fillért sem láttak volna az éhező gyerekek, ezért ebbe a diktátumba nem ment bele a magyar kormány. Ígéretek és fenyegetések szintjén a Momentum sem maradhat le, de az ő verziójuk még fenyegetésnek is hiteltelen és üres. Az arcon található bőr vastagságában azonban simán felveszik a versenyt a DK-val, hiszen Cseh Katalin képes volt kiállni és a korrupció ellen papolni azt követően, hogy hetek óta áll a bál az édesapja és az ő cégei által összeharácsolt közel ötmilliárd forint miatt. Ezt Cseh még tetézte azzal, hogy azzal a Kármán Irénnel pózolt, akit az egyik legveszélyesebbnek tartott magyar bűnözőhöz, Portik Tamáshoz fűztek gyengéd szálak saját elbeszélése szerint is. Kármánt egyébként hihetetlenül utálják a baloldaliak is, indulása Szolnokon komoly belharcokat okozott. A Karantén nem hagyhatta ki az MSZP újabb nagy tapicskolását sem: most épp a Velencei-tónál csináltak bolondot magukból, miközben kicsinyes politikai játszmát kerekítettek kétségbeesésükben a tó nehéz helyzetéből. Végül a rendkívül becsületes Jobbik sem maradt ki a szórásból, akik ugyancsak nagyokat ígérnek, de valahogy a nagy tisztesség és becsület mellett nem nagyon beszélnek a gyulai volt jobbikos potentát brutális pedofil ügyéről, aki azóta már letartóztatásban van. Nézzétek most is a Karantént, megéri!
Tűz gyúl a kommunista szívekben – Egy nap, amely más, mint a többi
Nemcsak a magyaroknak vannak ám jeles emléknapjaik, amiket megünnepelnek, hanem a magyarországi kommunistáknak is. Még mielőtt Karácsony Gergely gyorsan posztolna megint a Facebookon, megnyugodhat, most már nem arról lesz szó, hogy Gál J. Zoltánnak és Gy. Németh Erzsébetnek nem akaródzott fellobogózni a belváros főbb útjait március 15-én. Most március 21-ről lesz szó, amelyhez egészen különleges viszony fűzi a nemzetközi moráldiktatúra hazai ügynökeit. Amelyen a legkülönbözőbb módokon szeretnek ünnepelni, a szervezetalapítástól az akasztásig.
Lenin helytartói élvezettel gyilkolták a magyarokat
102 évvel ezelőtt, 1919. március 21-én kiáltották ki Kun Béla és társai a Tanácsköztársaságot. Szamuelyék talán maguk sem hitték, hogy labdába rúghatnak, de miután Károlyi Mihály, a "vörös gróf" átadta nekik a hatalmat, elkezdődhetett Magyarországon is a nagy kísérlet: a kommunizmus megteremtése. Sok köszönet nem volt benne. Sem egyenlőséget, sem fellendülést nem hozott az első világháború után valóban megroppant országnak. A proletárdiktatúra 133 napja leginkább arról híresült el, hogy a Lenin-fiúk fekete bőrkabátjukban szertejártak az országban és halált leheltek mindenre, ami polgári – vagy ahogy ők mondták: "burzsuj" – volt. A Lenin-fiúk egy jelentős része frusztrált kisember volt, akinek nem jött be az élet, és dühüket azokon vezették le, akik képesek voltak alkotni, létrehozni valamit.
„A vértől nem kell félni! A vér – acél: erősíti a proletár-öklöt!” – A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjára
Éppen hetvennégy éve, 1947. február 25-én tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Őt tekintik a második világháborút követő magyarországi bolsevik terror első politikai áldozatának, ezért 2000 óta ez a nap hivatalosan is a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja lett Magyarországon. Az emléknap alkalmából ezúttal különleges formáját választottam a rémtettek felidézésének. Összeállítást készítettem a kommunisták – és örököseik – megnyilvánulásaiból, hogy a saját szavaik által táruljon fel a történelmi tény: a kommunizmus fogantatása pillanatától kéz a kézben jár a halállal, a terrorral, az embertelenségekkel.Ajánljuk még
Egy provokátor belef*sott Magyar Péter nadrágjába? (videó)
Amikor azt hinné az ember, hogy naprakész lehet Magyar Péter ámokfutásával kapcsolatban, a mester lapot húz a 21-re. Egészen elképesztő, hogy politikus politikai tevékenység nélkül ilyen szinten a figyelem középpontjába tud kerülni, és még ezt is elnézik neki a hívei. Az sem zavarja őket, hogy Magyar Péter, a belpesti messiás a fojtófogásban lett kivezetve egy buliból. Ha azt mondja, hogy (ez is) a Fidesz műve, elhiszik neki… mert el akarják hinni. Közben pedig fennhangon üvöltik, hogy a Fidesz csak "sorosozik"... De Magyar Péter mellett szó volt még a fociról, a szőrös csajokról és a XII. kerületi turulról, amit az új polgármester a megválasztását követően azonnal el akar vitetni.
Németországnak vége, de a magyarok még dönthetnek jól! - Budapestre emigrált német rendőr adott interjút
Magyar Péter láttán még a Duna is irányt változtatott (videó)
Árad a Duna. Mielőtt még valaki félreértené, a válasz nem, ez nem egy újabb péniszirigységgel küzdő politikus jelmondata, hanem a rögvalóság. Az árvíz elleni védekezés komoly összefogást igényel, így most a legtöbben a gátakon pakolják a homokzsákokat. Munka közben persze akad idő néhány tökéletesen beállított, profi fotóra is, amelyek nyilván csak azért születtek, hogy önkénteskedésre ösztönözzék a még nem önkénteskedő embereket. Elfogadjuk. Ez egy ilyen világ. Megértjük, ha készül néhány kép, de a 452 kép/óra egy picit talán már túlzás. Piros pont annak, aki kitalálja, ki készítette a legtöbb "digitális tartalmat" a gátakon folyó munkálatokról. Bizonyára nem Magyar Péter az. Kacsintás, kacsintás.
Az Akta – Többségbe kerültek a migránsok Bécs több kerületében (Új oknyomozó videóműsor a PS-en!)
Égető témákkal, provokatív, szókimondó riportokkal rajtol a PestiSrácok.hu új oknyomozó riportműsora, Az Akta. A műsorban Füssy Angéla és Neugebauer Viktor nem kerülgetik a forró kását, hanem in medias res vágnak a téma sűrűjébe, garantáltan olyan ügyeket tárva az olvasók elé, amelyek sokunknak megemeli majd a vérnyomását... A riporter páros elsőként Bécs azon részébe látogatott, ami ma már sokkal inkább emlékeztet valamilyen arab ország külvárosára, mint az osztrák fővárosra. Az egykor nyüzsgő, színes, valóban multikulturális polisz lézengő, munkanélküli bevándorlók és drogterjesztő bandák tanyája lett, ahol nem üresen puffogtatott frázis, hogy fehér ember nem mer sötétedés után az utcára menni. Mindennapossá váltak az erőszakos bűncselekmények, a rendőrök egész nap cirkálnak és gyűjtik be az elkövetőket, de mi sem változik. Az agresszívan terjedő iszlám vallás mindeközben a keresztény értékeket fenyegeti. Vajon visszafordítható-e még a folyamat, vagy az elhibázott osztrák migrációs politika végképp megpecsételte a szebb időket látott világváros sorsát? Erre a kérdésre is kereste a választ Az Akta Wien–Favoritenben.
