tanácsköztársaság
Vért, terrort, szenvedést, gyötrelmeket hozott számunkra a bolsevik uralom - A Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapjára (1. rész)
Éppen 75 éve, 1947. február 25-én tartóztatta le a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO) Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Ennek emlékére ez a nap lett hazánkban a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja. Már csak a kerek évforduló okán is időszerű tehát az emlékezés, amelynek keretén belül arra kívánunk rámutatni, hogy a bolsevizmus és a terror a kezdetektől fogva kéz a kézben jár, minden tekintetben pusztulást hagyott és hagy maga után, miközben szellemi örököseik még három évtizeddel a rendszerváltozás után is köztünk vannak, relativizálják elődeik soha el nem évülő bűntetteit és mételyezni próbálnak mindent, ami magyar.
Orbán Viktor levelében méltatta munkatársunk antikommunista könyvét – „Hogy soha többé ne ismétlődhessen meg a múlt”
Váratlan, de jóleső gesztust kapott munkatársunk Orbán Viktortól. A miniszterelnök levelében fejezete ki elismerését Kovács Attila A bolsevik iszonyat 100 éve című történelmi művével kapcsolatban. „Itt vannak velünk azok az új nemzedékek is, akiket nekünk kell felvérteznünk, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg az, ami a Tanácsköztársaság 133 napja és a szovjet megszállás negyven éve alatt történt Magyarországon. Úgy gondolom, hogy az Ön által írt könyv jelentős hozzájárulás ehhez a küzdelemhez” – írta Orbán Viktor. Mi is csak ajánlani tudjuk ezt az olvasmányos és hihetetlenül fontos könyvet.
A stílus maga az ember, avagy egyre erősebb a bolsevik jelleg Márki-Zay Péter kommunikációjában
Bármennyire jobboldalinak és konzervatívnak állítja is be magát az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter, egy dolog biztosan van, amelyben virtigli baloldali, ez pedig a kommunikációja. Egyszerre megdöbbentő és a jövőre nézve elgondolkodtató is, hogy a saját bevallása szerint egyébként mélyen vallásos, templomba járó ellenzéki politikus hétköznapi, nyilvános kommunikációja és jelzős szerkezetei néhány hét leforgása alatt elérték a Tanácsköztársaság népbiztosainak és a recski internálótábor ÁVH-s pribékjeinek, valamint napjaink balliberális monitorharcosainak szintjét.
Bemutatták Stefka István A halál népbiztosa című új filmjét (Frissítve: Fotógaléria+videó!)
A tanácsköztársaság 133 napjának igaz történetéről, a trianoni katasztrófa „előkészületeiről”, a vörösterror valódi arcáról és Szamuely Tibor népbiztos tömeggyilkossá válásnak történetéről ad áttekintést Stefka István és Csurka Dóra legújabb filmje, a dramatizált jelenetekkel gazdagított dokumentum-játékfilm, A halál népbiztosa. A film augusztus 25-i, teltházas díszbemutatóján a szereplők és az alkotók mellett Kásler Miklós, az EMMI minisztere is megosztotta gondolatait, kifejtve: az elmúlt két évszázadot az határozta meg, hogy sokan úgy gondolták, a józan ész nevében át lehet alakítani a társadalmakat, az emberi ész helyettesíti Istent, a spontán társadalmi fejlődést és a természet törvényeit.
Kilátásban a kommunista kínzások? Vadai Ágnes szerint Gyurcsány visszafogott volt, amikor „csak” börtönnel fenyegette a fideszeseket (Karantén-vlog)
Különösen gusztustalan hetet zárt a Karantén, hiszen ahova nyúltunk, komcsivirág nőtt ki a trágyadombból, ahol a régi tanácsköztársasági és ötvenes éveket idéző demagógia pompás kombinációt alkotott a vérgőzös fenyegetőzéssel és bosszúvággyal. A bosszú ígérete Gyurcsányék szájából a legőszintébb, tudjuk, hogy ők nem mérlegelnek, ha szemeket kell kilőni, és a saját népüket kell nyomorúságba taszítani. Az azért még minket is meglepett, hogy a Gyurcsányt istenítő Vadai Ágnes szerint főnöke még visszafogott is volt, amikor csak börtönt ígért Orbán Viktornak és a fideszeseknek. Vajon mire gondolt a kommunista költő? Pincebörtönökre, ahol kiverik a vallomást a delikvensekből? Munkatáborokra, ahol az utolsó leheletükig dolgoztatják az osztályidegeneket és a rendszer ellenségeit? Ezeket már ismerjük, elődeik és példaképeik ezt csinálták az ötvenes években, de a koncepciós perek sem állnak távol ezektől a szennyes lelkű emberektől, akik mindent egy lapra feltéve hergelik a magyar embereket és ígérnek ismét mindent, ami csak eszükbe jut. Dobrev sem hazudtolta meg magát, hiszen ordasat hazudott a Norvég Alap pénzéről, amelyet szerinte az éhező gyerekek elől vett el Orbán Viktor. Azt azonban elfelejtette, hogy a Magyar Vöröskeresztet a pályázatból kizárva egy Soros-szervezetnek akarták adni a hetvenhét milliárd forintot, amelyből egy fillért sem láttak volna az éhező gyerekek, ezért ebbe a diktátumba nem ment bele a magyar kormány. Ígéretek és fenyegetések szintjén a Momentum sem maradhat le, de az ő verziójuk még fenyegetésnek is hiteltelen és üres. Az arcon található bőr vastagságában azonban simán felveszik a versenyt a DK-val, hiszen Cseh Katalin képes volt kiállni és a korrupció ellen papolni azt követően, hogy hetek óta áll a bál az édesapja és az ő cégei által összeharácsolt közel ötmilliárd forint miatt. Ezt Cseh még tetézte azzal, hogy azzal a Kármán Irénnel pózolt, akit az egyik legveszélyesebbnek tartott magyar bűnözőhöz, Portik Tamáshoz fűztek gyengéd szálak saját elbeszélése szerint is. Kármánt egyébként hihetetlenül utálják a baloldaliak is, indulása Szolnokon komoly belharcokat okozott. A Karantén nem hagyhatta ki az MSZP újabb nagy tapicskolását sem: most épp a Velencei-tónál csináltak bolondot magukból, miközben kicsinyes politikai játszmát kerekítettek kétségbeesésükben a tó nehéz helyzetéből. Végül a rendkívül becsületes Jobbik sem maradt ki a szórásból, akik ugyancsak nagyokat ígérnek, de valahogy a nagy tisztesség és becsület mellett nem nagyon beszélnek a gyulai volt jobbikos potentát brutális pedofil ügyéről, aki azóta már letartóztatásban van. Nézzétek most is a Karantént, megéri!
Tűz gyúl a kommunista szívekben – Egy nap, amely más, mint a többi
Nemcsak a magyaroknak vannak ám jeles emléknapjaik, amiket megünnepelnek, hanem a magyarországi kommunistáknak is. Még mielőtt Karácsony Gergely gyorsan posztolna megint a Facebookon, megnyugodhat, most már nem arról lesz szó, hogy Gál J. Zoltánnak és Gy. Németh Erzsébetnek nem akaródzott fellobogózni a belváros főbb útjait március 15-én. Most március 21-ről lesz szó, amelyhez egészen különleges viszony fűzi a nemzetközi moráldiktatúra hazai ügynökeit. Amelyen a legkülönbözőbb módokon szeretnek ünnepelni, a szervezetalapítástól az akasztásig.
Lenin helytartói élvezettel gyilkolták a magyarokat
102 évvel ezelőtt, 1919. március 21-én kiáltották ki Kun Béla és társai a Tanácsköztársaságot. Szamuelyék talán maguk sem hitték, hogy labdába rúghatnak, de miután Károlyi Mihály, a "vörös gróf" átadta nekik a hatalmat, elkezdődhetett Magyarországon is a nagy kísérlet: a kommunizmus megteremtése. Sok köszönet nem volt benne. Sem egyenlőséget, sem fellendülést nem hozott az első világháború után valóban megroppant országnak. A proletárdiktatúra 133 napja leginkább arról híresült el, hogy a Lenin-fiúk fekete bőrkabátjukban szertejártak az országban és halált leheltek mindenre, ami polgári – vagy ahogy ők mondták: "burzsuj" – volt. A Lenin-fiúk egy jelentős része frusztrált kisember volt, akinek nem jött be az élet, és dühüket azokon vezették le, akik képesek voltak alkotni, létrehozni valamit.
„A vértől nem kell félni! A vér – acél: erősíti a proletár-öklöt!” – A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjára
Éppen hetvennégy éve, 1947. február 25-én tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Őt tekintik a második világháborút követő magyarországi bolsevik terror első politikai áldozatának, ezért 2000 óta ez a nap hivatalosan is a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja lett Magyarországon. Az emléknap alkalmából ezúttal különleges formáját választottam a rémtettek felidézésének. Összeállítást készítettem a kommunisták – és örököseik – megnyilvánulásaiból, hogy a saját szavaik által táruljon fel a történelmi tény: a kommunizmus fogantatása pillanatától kéz a kézben jár a halállal, a terrorral, az embertelenségekkel.
Miért gyűlölik az életellenes erők immáron bő évszázada a vidék Magyarországát?
Az életpárti és az életellenes erők harcát bemutató tanulmány-sorozatomban legutóbb a kultúra területén meglévő kettéosztottságot igyekeztem feltárni az SZFE-ügy segítségével. Megfigyelhető, hogy azok az életellenes erők, amelyek a magyar kultúra végzetes megosztottságáért felelősek, a társadalom egészét tekintve is módszeresen törekszenek a hasonló megosztottság kialakítására. Ennek azt a válfaját szeretném most bemutatni, amely a vidéki Magyarországot, és a nemzet tartópillérének tekinthető paraszti társadalmat alaphangon is lenézi és megveti, de ha lehetősége van rá, akkor fizikailag is inzultálja, vagy akár ki is irtja. Írásomban arra teszek kísérletet, hogy felmutassam: eszmei azonosság figyelhető meg a Tanácsköztársaság „Lenin-fiúi”, a Rákosi-korszak kuláküldözői, a Kádár-korszak erőszakos téeszesítői és napjaink vidékgyűlölő, „új generációs” politikusai között, és megpróbálok magyarázatot találni ennek okára is.Ajánljuk még
Bütyök jól s@ggbe d...rúgná Radnait egy újabb hangfelvétel szerint
Sok világi bunkót hord a hátán a Föld, de akkorát, mint Magyar Péter keveset. Najó, így is túl sokat, Bütyök ugyanis a többi nárcisztikus pszichopatához hasonlóan ösztönlény. Erre utal a legfrissebb hangfelvétel is.
Horn Gyuláék rablóprivatizációja diákcsíny volt ahhoz képest, amire a Tisza készül
Egy ideig nem lenne üzemanyag, cserébe viszont lenne extraadó.
Dobrev Kláràn már a Telex sem segít
Fizetett forradalmárok, lelkes ügynökök
A színes forradalmak szervezői mindig pontosan olyan napidíjjal operálnak, amennyiért megfelelő számú tüncizőt tudnak mozgósítani.
