Lenin helytartói élvezettel gyilkolták a magyarokat
102 évvel ezelőtt, 1919. március 21-én kiáltották ki Kun Béla és társai a Tanácsköztársaságot. Szamuelyék talán maguk sem hitték, hogy labdába rúghatnak, de miután Károlyi Mihály, a "vörös gróf" átadta nekik a hatalmat, elkezdődhetett Magyarországon is a nagy kísérlet: a kommunizmus megteremtése. Sok köszönet nem volt benne. Sem egyenlőséget, sem fellendülést nem hozott az első világháború után valóban megroppant országnak. A proletárdiktatúra 133 napja leginkább arról híresült el, hogy a Lenin-fiúk fekete bőrkabátjukban szertejártak az országban és halált leheltek mindenre, ami polgári – vagy ahogy ők mondták: "burzsuj" – volt. A Lenin-fiúk egy jelentős része frusztrált kisember volt, akinek nem jött be az élet, és dühüket azokon vezették le, akik képesek voltak alkotni, létrehozni valamit.
A magyarországi proletárdiktatúra története 1917-ben, Oroszországban kezdődött. Az orosz hadifogságban lévő Kun Béla és Szamuely Tibor a februári cárellenes felkelés idején szabadult. A kommunista eszmék fogságuk idején nagy hatást tettek rájuk. A bolsevikok győzelme után lényegében Lenin helytartóiként tértek vissza Magyarországra. Lenintől kellő mennyiségű pénzt és használati utasítást is kaptak arra vonatkozóan, hogy miként kell kiépíteni a proletárdiktatúrát, és leszámolni mindennel, ami a régi világot jelenti.
Kun elvtársék útja a hatalomba
1918. november végén a budapesti Városmajorban megalapították a Kommunisták Magyarországi Pártját. A hatalom megszerzéséhez azonban mindez kevés lett volna, ahhoz szükség volt egy arisztokratára, Károlyi Mihályra, aki átjátszotta nekik az országot. Kun Béláék ugyanis kommunista eszméik miatt 1919 elején még börtönben ültek, ám az ország vezetésére alkalmatlan, a bolsevik eszmékkel viszont szimpatizáló "vörös gróf" készséggel lehetővé tette nekik, hogy a börtönben szervezkedni tudjanak. Szamuelyéket politikai foglyoknak nyilvánította a Károlyi-kormány, nem sokkal később pedig lehulltak bilincseik. Március 21-én Kun Béláék kikiáltották a Tanácsköztársaságot.
"Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát..."
Március végén Kunék feloszlatták a politikai pártokat, egyesületeket. Szamuelynek kezdetben nem volt állandó hadserege az ellenforradalom féken tartására, ezért hozta létre a Vörös Őrségen belül a leghírhedtebb különítményt, a Lenin-fiúkat, akik már külső megjelenésükben is félelmet keltettek. Fekete bőrkabátban, Lenin-sapkában, állig felfegyverkezve portyáztak.
A fővárosi Batthyány-palotából indultak a razziákra. Vidéken pedig a nép által csak halálvonatoknak nevezett páncélos járművekkel közlekedtek. Mindenütt feltűntek, ahol a bolsevik hatalmat veszély fenyegette, és bestiális kegyetlenséggel kínozták, gyilkolták az embereket. Szamuely Tibor népbiztos eképp határozta meg a proletárdiktatúra lényegét:
A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába... Most szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér... Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát!
Nem véletlen, hogy maga Szamuely Tibor a nyers erőben és a proletár ökölben bízott, ugyanis eddigre a magának szebb sorsot álmodó fiatalember csődöt mondott, mint újságíró, ráadásul a hadifogság során átélt betegségek is egy pszichésen meglehetősen ingatag, mindenre és mindenkire dühös emberré változtatták.
Az őt ismerők szerint Szamuely megtanulta a leckét Lenintől és Felix Dzserzsinszkijtől, a CSEKA nagyhatalmú vezetőjétől; nem elég csírájában elfojtani az ellenforradalmi szervezkedést, hanem gyökerestül kell kitépni azt, ha a bolsevikok hatalmát veszélyezteti. Elhatalmasodó pszichózisa miatt Szamuelynek kifejezetten élvezetet okozott, ha a falvakban és a városokban vérfürdőt rendezhetett.
Érdekes párhuzam Péter Gábor esete, aki sok évig szenvedett a tüdővésztől – egyes szakértők szerint ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy egy vérszomjas gyilkossá vált.
A vörös terror mérlege
A Lenin-fiúk rendkívül jól teljesítettek akkor, amikor az osztályellenségnek bélyegzett magyarokat kellett gyilkolászni országszerte, arra azonban már képtelenek voltak, hogy megvédjék az országot az 1919. április 16-án meginduló román támadástól. Miközben a románok szinte ellenállás nélkül elfoglalták Aradot, Szatmárnémetit, Nagyváradot, Nagykárolyt, Debrecent és Gyulát is, a népbiztos urak elegáns hotelekben múlatták az időt.
Mivel nemcsak a román hadseregtől, hanem az ellenforradalom lehetőségétől is rettegtek, április végén beköltöztek a pesti Duna-part kétszázötven szobás szállodájába, a Hungária Grandhotelbe. Így vált szovjetházzá a főváros egyik leggyönyörűbb épülete. Bár a bolsevikok a "földi paradicsom" megteremtésének ígéretével kábították követőiket, az általános jólét sem a Tanácsköztársaság idején, sem későbbi kísérleteik során nem jött el. A proletárdiktatúra 133 napja gazdasági összeomlást jelentett az ország számára.
A közellátás végletesen leromlott, elszabadult az infláció, hadigazdaság volt Magyarországon. A városok társadalma ebben az időben vidékre járt, ruhát és iparcikket cseréltek élelmiszerre. Az infláció olyan méreteket öltött Kun Béláék uralma idején, hogy igazi vásárlóereje kizárólag az aranynak és az ékszernek volt.
1919. július utolsó napjaiban a románok átlépték a Tiszát Szolnoknál és megindultak a főváros felé. Kun Béla még próbált könyörögni Leninnek, hogy a román előrenyomulás megállítása érdekében a szovjetek nyissanak frontot Besszarábiában, ám Vlagyimir Iljics visszautasította a kérést. Kun Bélán talán ekkora már olyan félelem lett úrrá, hogy elfelejtette még a jól megtanult leckét is, miszerint az internacionalizmus szótára nem tartalmaz olyan fogalmat, hogy a haza védelme.
Ha meg szeretnénk vonni a magyarországi vörös terror mérlegét, akkor a rengeteg legyilkolt magyar mellett hangsúlyozni kell, hogy az ország a Károlyi-kormány, majd a bolsevikok uralma következtében mind gazdaságilag, mind katonailag végzetesen legyengült. Így nem is lehetett elkerülni azt, hogy szűk egy esztendővel a Tanácsköztársaság bukása után a versailles-i Kis-Trianon palotában kifosszanak egy akkor védekezésre képtelen államot.
