vörösterror
Vörös és fehér: A terrort elkezdeni nem kellett volna – Honi felderítés
Még ma is inkább ideológiai, semmint történészi vita zajlik az az eseménysor körül, amelyet a bolsevik propaganda és a marxista történetírás fehérterrorként híresztelt el, míg a jobboldal különítményes megtorlásnak nevezi. A társadalmi előzmény és indok nélkül 1919-ben az országra rázúduló kommunista diktatúra óriási döbbenetet okozott. Az önmagát büszkén vörösterrornak nevező államhatalmi erőszakhullám komoly indulatokat és bosszúvágyat gerjesztett, amelyek lábra kaptak a kommunisták bukása után. A restaurált Magyar Királyság köztörvényes bűncselekményekként kezelve és nem elfogulatlanul, de mégiscsak szabályos jogi úton igyekezett elégtételt venni a történtekért, míg fegyveres különítményesek a saját szakállukra kezdtek önbíráskodni. Prónay Pál, Héjjas Iván és a többiek kommunista bűnözők sokaságát kapták el és ölték meg, de közben túlkapások egész sorát is elkövették, ártatlanokat is meggyilkoltak. Mindezt azonban egy olyan korban, amikor nemcsak a bosszú mozgatta az államhatalmat és a különítményeseket egyaránt, hanem a kommunizmus visszatérésétől való aggodalom is. A korszak társadalmi viszonyait és a korabeli nézőpontokat Nánay Mihály történész, a Rubicon Intézet főmunkatársa hozza közelebb.
Osztályharc és l'art pour l'art szadizmus az 1919-es szovjetköztársaságban – Honi felderítés (Videó)
Nemcsak könyörtelenül vívták az osztályharcukat, hanem szadistaként örömüket is lelték az egyszerű vidéki magyarok testi és lelki gyötrésében az 1919-es magyarországi szovjetköztársaság terroristái. A magyarellenes bűncselekmények sora azonban nem ekkor kezdődött, hiszen a később népbiztosként vagy más pozícióban hírhedtté vált gazemberek már az őszirózsás puccs megszervezésében, a háborúban meggyengült ország folyamatos bomlasztásában is vezető szerepet játszottak. A vörösterrorral párhuzamosan, majd utána pedig zajlottak a Magyarország területi épségét nem tiszteletben tartó cseh, román és szerb seregek iszonyú kegyetlenkedései, tömeggyilkosságai is a magyar nemzetiségű lakossággal szemben. Hazánk 1918–19-es, vérrel borított összeomlásáról beszélt Máthé Áron történész, aki Vésey Kovács László vendége volt a Honi felderítésben.
Resetár Dániel a Pesti Riporterben: magasan Szamuely a leggonoszabb karakter, amit eddig megformáltam (Videóval!)
Augusztus 25-én mutatták be telt ház mellett a József Attila Színházban Stefka István A halál népbiztosa című filmjét, ami a vörösterror 133 napjáról és Szamuely Tibor vérengző gyilkossá válásáról szól. A film kapcsán láttuk vendégül a film főszereplőjét, Resetár Dánielt, akivel a filmről, a hazai kulturális életről, az ilyen jellegű filmek fontosságáról beszélgettünk, illetve arról, hogy mennyire volt nehéz belebújni a tömeggyilkos Szamuely Tibor bőrébe. A színész azt mondta: a forgatás előtt nagyon belemerült a témába, rengeteget olvasott és őt is meghökkentette az a hihetetlen kegyetlenség, amivel a Lenin-fiúk ártatlan embereket gyilkoltak, teljesen rabja lett a szerepnek és a 102 évvel ezelőtti események hatása alá került. A színész elmondta: mélyebben a forgatásra való felkészülés során ismerkedett meg Szamuely "munkásságával", és az eddig eljátszott szerepei közül őt tartja a leggonoszabb karakternek. Kásler Miklós, a film fővédnöke a Pesti TV-nek arról beszélt, hogy hiánypótló alkotásról van szó, hiszen ezzel a korszakkal, ezekkel a személyekkel, ezzel az eszmerendszerrel, ilyen formában még senki sem foglalkozott eddig. A filmet jegyző Stefka István a Pesti TV-nek nyilatkozva kifejtette: Szamuely figurája mutatja meg, hogy ha egy kommunista-bolsevista, liberális eszme megszáll egy embert, akkor mivé válik. Alexa Károly irodalomtörténész szerint pedig a baloldaliságnak mondott valami hajlik arra, hogy a legbrutálisabb emberpusztításokba is belekeveredjen.
"A Lenin-fiúk ma is köztünk élnek" – Augusztus 25-én mutatják be Stefka István hiánypótló filmjét, A halál népbiztosát
Ki kell mondani végre az igazságot és leleplezni a hazugságot, amire a kommunisták a hőseiket építik. Szembesíteni kell a magyarságot a kommunisták valódi bűneivel, mert a fiatalok, még az egyetemeken a történelem szakos hallgatók sem hallják a teljes igazságot a vörösterrorról és arról, hogyan árulták el, játszották ki az ellenségnek már Trianon előtt az országot és nem lehet nem párhuzamot vonni akkori tetteik és a politikai utódok mostani tettei között. A Lenin-fiúk, egy Fekete-Győr vagy egy Szabó Tímea képében ma is köztünk élnek. A Lenin-fiúk örökösei azok, akik lejáratják, feljelentik és kijátsszák a saját hazájukat, mert a hatalom megszerzéséért bármire képesek - erről beszélt lapigazgatónk, Stefka István legújabb filmje, a Halál népbiztosa közelgő bemutatója apropóján a PestiSrácok.hu-nak. A tanácsköztársaság 133 napjának igaz történetét és Szamuely Tibor népbiztos gyilkoló géppé válásnak történetét feldolgozó, dramatizált jelenetekkel gazdagított dokumentumfilmet augusztus 25-én, 18 órakor mutatják be a József Attila Színházban.
Lenin helytartói élvezettel gyilkolták a magyarokat
102 évvel ezelőtt, 1919. március 21-én kiáltották ki Kun Béla és társai a Tanácsköztársaságot. Szamuelyék talán maguk sem hitték, hogy labdába rúghatnak, de miután Károlyi Mihály, a "vörös gróf" átadta nekik a hatalmat, elkezdődhetett Magyarországon is a nagy kísérlet: a kommunizmus megteremtése. Sok köszönet nem volt benne. Sem egyenlőséget, sem fellendülést nem hozott az első világháború után valóban megroppant országnak. A proletárdiktatúra 133 napja leginkább arról híresült el, hogy a Lenin-fiúk fekete bőrkabátjukban szertejártak az országban és halált leheltek mindenre, ami polgári – vagy ahogy ők mondták: "burzsuj" – volt. A Lenin-fiúk egy jelentős része frusztrált kisember volt, akinek nem jött be az élet, és dühüket azokon vezették le, akik képesek voltak alkotni, létrehozni valamit.
Szintet léptek a franciák: a párizsi rendőrkapitány Trockijt idézte újévi üdvözlőlapján
Különös módját választotta az újévi üdvözletnek a párizsi rendőrfőkapitány, aki Trockij-idézettel megspékelt üzenetet küldött partnereinek. Azt egyelőre nem tudni, hogy a címzettek között a francia elnök is szerepelt-e, de az bizonyos, hogy a Vörös Hadsereg alapítójának gondolatait számos polgármester és intézményvezető is megkapta.
Karácsony Gergely szégyenteljes és sunyi terve: Szent István szobrának nincs helye a Szent István parkban
Már akkor lehetett tudni, hogy mi a szándék, amikor a Karácsony-féle szokásos menekülős és terelős félmondatok megütötték a fülünket. Emlékezetes, amikor evidenciaként szóba került, hogy a Szent Istvánt ábrázoló szobornak talán a Szent István parkba kellene kerülnie, a főpolgármester kezét tördelve ötölt-hatolt, ahelyett, hogy annyit mondott volna: ez természetes. De ahonnan a Tanácsköztársaság egyik véres kezű kommunistájának szobrát el merték távolítani, ott holmi Szent Istvánnak nincs helye, hiszen Lukács György halhatatlan, István meg csak a bunkó magyarok valami királyfélesége volt. Legalábbis Karácsonyék szerint, akik a Fővárosi Közgyűlés holnapi ülésén egy eldugott kis cikkelyben azt javasolják majd, hogy a szobor inkább Gajda Péterék Kispestjére kerüljön, ne az őt megillető helyre. Biztos a zöldfelületet óvják.
Emberarcúnak szánt, munkásőr kinézetű idős úr lázítja a népet a Fidesz ellen a DK ösztönző videójában (Karantén-vlog)
Újra balhé volt az Országgyűlésben, hiszen a felelős magyar ellenzék ismét nem fért a bőrébe. A pár perc hírnévért bármire képes, lassan szimpatizáns nélküli pártot kisnyilas vezérként irányító Jakab Péter olyan hangnemben beszélt, hogy Kövér László levezető elnök megvonta tőle a szót. Talán már számolni sem tudjuk, hogy hányszor esett már ez meg a főállású hőbörgővel, de rajta is túltett Gyurcsány Ferenc, a mitomániás szemkilövető, aki bukásról, gőgről és felfuvalkodottságról delirált, őt Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője rendezte le keresetlen szavakkal. A mai Karantén természetesen nem feledkezhetett meg arról sem, hogy Kunhalmi Ágnes, a fogyatkozó MSZP társelnöki ékköve azt a Csorbai Ferenc polgármesterjelöltet támogatja Mohácson az időközi választáson, aki azt sem tudta, hogy mi az a koronavírus, amit koronáriaként emlegetett. Ám ennél sokkal nagyobb gond az, hogy miután tragikusan elhunyt a tavaly októberi önkormányzati választás kampánya idején a várost huszonegy éve vezető fideszes polgármester, ez az alak képes volt egyedül talpon maradt jelöltként elindulni, hiába kérték még az ellenzéki oldalról is többen, hogy ne tegye. A baloldali ingovány süppedékes talaján az ELTE jogi karán tanító Fleck Zoltán is boldogan veti meg a lábát, aki 2022 után forradalmi átmenetként beszüntetné az amúgy szerinte nem is működő jogállamot a tisztogatások érdekében. Végül ugyancsak a 2022-es söprésre készülő DK videóját trollkodtuk szét, hiszen egy emberarcúnak szánt munkásőr kinézetű idős úr oktatja ki a népet arról, hogy hogyan kell majd a közös ellenzéki jelöltet támogatni és eltakarítani az Orbán rendszert. Mára is maradt tehát bőven muníció az ellenzék lőszertárában, a Karantén pedig örömmel csapott le a magas labdára. Nézzék meg videónkat!
Járt már Ön a Vorosilov téren Leninről áradozó Népszavát olvasva? (PS-vírusvlog, május elsejei kiadás)
Miközben május 1-jén a világ a munka ünnepét üli, nekünk itt Közép-Európában akarva akaratlanul a szocializmust dicsőítő felvonulások jutnak eszünkbe. Nem is csoda, ha még mindig több száz olyan közterület van Magyarországon, amelyek a kommunista diktatúra kiszolgálóinak nevét viselik. Van még tehát mit tenni, különösen amikor azt látjuk, hogy a Krisztust gyalázó karikatúrát közzétevő Népszava, egy napokban megjelent másik cikkében a 150 éve született Leninről áradozott. Erről is beszélgetünk a vírusvlog május elsejei kiadásában Hetzmann Róberttel, a Magyar Patrióta Közösség elnökével.Ajánljuk még
Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.
A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.
Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.
