vezető
A szimbólumok erejéről, avagy mi történik, ha ledöntenek egy szobrot...
A világ mostanában érdeklődve figyeli a derék angolszász – sőt, immár frankofón – államokban az új divatot, miszerint be kell dönteni a szobrokat különböző folyókba, le kell fújni, meg kell rongálni, s akkor nagyon menők leszünk. Sőt, ez a hullám már hozzánk is elért. A hozsannázók a hihetetlen progressziót ünneplik, a kicsit kevésbé bátrak a szoborrongálás kulturális aspektusait ítélik el. Eközben valójában egy nagyon régi dolog történik – tudományosan mondva: ideológiai és történelmi paradigmaváltás. Másik nevén: a múltat (végképp) eltöröljük, s más jön. S nem tekinthetünk el amellett, hogy a szobrok rendszerint emberformájúak, tehát, akik azokon haragot töltenek ki, szintén bizonyos embertípusra kivetülő dühöt vezetnek le rajtuk. 97 nap célkeresztben – Így gyalázta a veszélyhelyzet idején Müller Cecília tisztifőorvost az ellenzék
A koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet megszűnésével érdemes visszatekinteni és leltárt készíteni az ellenzék és sajtója által az elmúlt hetekben produkált teljesítményről is. Mindazok, akiknek érdemben nem igazán sikerült hozzájárulni a védekezéshez és a rendkívüli helyzet kezeléséhez, fakenews-terjesztésben és mocskolódásban hozták a szintet. Amikor éppen nem diktatúráztak vagy álmentős kamuvideóval vizionáltak népirtást, Müller Cecíliát, a több évtizedes valódi egészségügyi szakmai múlttal és négy szakvizsgával rendelkező országos tisztifőorvost gúnyolták, aki csaknem száz napon át, nap, mint nap hajlani 5 órakor ült autóba a Fejér megyei Nagyvenyimben, hogy már az operatív törzs reggeli ülésén ott legyen, fontos döntéseket hozzon és védje a magyar emberek egészségét az egész világot térdre kényszerítő vírussal szemben. Szinte nem volt nap, amikor ne kötöttek volna bele valamiért: szóról-szóra analizálták szövegeit, hátha nyelvtani hibát találnak benne; ha ilyen nem volt, az öltözékére, frizurájára tettek megjegyzéseket, amiért az nem elég trendi. Több ízben megkérdőjelezték szakértelmét, hozzáértését, végül odáig merészkedtek, hogy vallásosságát vették ordenáré gúnyolódásaik célkeresztjébe. 98 nappal a veszélyhelyzet elrendelése után mérleget vonva Müller Cecília és a károgók között az eredmény nagysok kontra nulla. Miközben a gyalázkodóknak a temérdek fake news-on kívül semmit sem sikerült letenni az asztalra a védekezés érdekében, a tisztifőorvos, illetve az operatív törzs receptje működött. Ma már nyugodtan kijelenthetjük: hazánk vészelte át a legenyhébb következményekkel a koronavírus-járvány első hullámát. Ellenzék: NB2-ből a megye 3-ba
Nem megbántva az amatőr ligában focizók alázatos hozzáállását, példamutató sportemberi magatartását, de a hasonlat – ha még kibontása képzavarokkal is jár – „sajnos” stimmel és leginkább a labdarúgókat sértheti. A politikai dilettantizmus oly mélyre rántotta ugyanis az egész ellenzéki hóbelevancot, hogy ha a pandémia előtt még el is mondhattuk azt, hogy van valami halovány elképzelés és taktika (habár a kulcsjátékosok hiányoztak a keretből), akkor ma már nyugodtan kijelenthetjük azt is, hogy a félbemaradt NB2-es küzdelmekből a szezon befejezése nélkül is kiestek az ellenzék csapatai, majd több ligával lejjebb sorolták önmagukat. A nézők már régóta fütyültek, az edzők pedig szemünk láttára zavarták le a teljesítmény hiánya miatt szégyenkező játékosokat az elmúlt időszakban. Az MSZP ugyanis taktika nélkül játszotta a legrosszabb grundfocit, játékosaik pedig szép lassan elsunnyogtak a pályáról, ma már középcsatáruk sincs; az LMP elbotlott saját lábában, a zöld (!) gyepre zuhant és ma már alulról szagolja a (parlamenti) öltözői küszöböt; a Jobbik focistái a kezdőrúgása után piros lapot kaptak, majd több tartalékcsapatot („B csapatot”) alapítottak; s végül a Momentumról kiderült, hogy még mindig nem találta ki a felállását, és nincs meg a mindenki számára ismerős fociszerkó sem. A Karácsony Gergely által összegründolt csapat szintén sorra rúgja az öngólokat, mintha szándékosan hátrafelé támadna. Egyedül Gyurcsány Ferenc és a DK maradt még feljutási eséllyel a pályán… de meglátjuk, hogy a 2022-es döntőre milyen felállásban futnak majd ki a csapatok. Mindenesetre a leendő csapatkapitányukat nem nagyon kedvelik a nézők. Gulyás Gergely és Kocsis Máté: szerda éjfélkor érhet véget a különleges jogrend (PS-videó)
Lassan visszatér az élet a rendes kerékvágásba, ennek egyik jele például az, hogy stábunk is jelen lehetett Kocsis Máté és Gulyás Gergely valódi (és nem online) közös sajtótájékoztatóján, amelynek apropója az volt, hogy végül ismét tévedtek az ellenzék hivatásos károgói: elmaradt a diktatúra, a kormány visszaadta a veszélyhelyzet miatt megszavazott különleges jogköreit. Megnyugodhat tehát a demokráciát sokadjára elsirató ellenzéki tábor, Orbán tejhatlama(!) megbukott, kis hiba, hogy ezt nem a balliberális politikusok földrengető hisztije vívta ki, hanem csak annyi történt, hogy a kormány azt tette, amit előre megígért. „Ki számolta meg az öngyilkosokat, az elmebeteggé gyűrötteket...” – Krassó György nem véletlenül nem beszélhetett Nagy Imréék újratemetésén
Harmincegy éve, 1989. június 16-án temették újra Nagy Imrééket. A propagandista, Mindszentyt féregnek nevező Vásárhelyi Miklós beszélhetett a Hősök terén. A Katonapolitikai Osztálynak pénzért dolgozó egykori ügynök, Király Béla szintén. Ötvenhatban megtették a magukét, de előtte vállalhatatlan, megbocsáthatatlan dolgokat műveltek. Június tizenhatodikán pontosan végrehajtották a tervet, a „békés átmenet”, a gondosan kimunkált „kegyeletteljes megemlékezés” rájuk eső szerepét. Vásárhelyi a békés átmenetről, a bizalomról, a megbocsátásról szónokolt, hiszen neki is erre volt szüksége az elszámoltatás helyett. Volt, aki nem beszélhetett, még ott sem lehetett. Krassó György, a következetes, antikommunista ötvenhatos. Három évvel korábban, 1986-ban ezt mondta: „Vérrel jár a forradalom, és kevesen vagyunk? Igen, vérrel jár. Igen, kevesen vagyunk De mivel jár ez a mai, békének csúfolt állapot? Ki számolta meg az öngyilkosokat, az alkoholistákat, az elmebeteggé gyűrötteket, a lepusztult munkahelyek baleseteinek áldozatait... Mindazokat, akik köztünk élhetnének, de céltalanul, nyomorultul pusztulnak el? És akik élnek akik küszködnek még, fáradtan, reménytelenül egyre mélyebbre süllyedve a mocsárba?” Visszatekintünk 1989. június 16-ára, amikor a spiclik a buszokon parádéztak, amíg a radikális rendszerváltókat oda sem engedték a 301-es parcellához. Hamisít és ügyeskedik az FKF szemétügyben, Karácsonyék ismét a kormánnyal vitetnék el a balhét
A Lánchíd és más fontos beruházások után a fővárosi szemétszállítási ügyben is a kormányra próbálják tolni a felelősséget a soha semmiről nem tehető, önmagukat áldozatnak beállító Karácsony Gergelyék, akik most azt próbálják elhitetni a budapestiekkel, hogy az állami kukaholding nem fizet a szemetet elszállító FKF-nek, emiatt üres a fővárosi cég kasszája, így a budapesti kukaürítések is elmaradhatnak és majd mindenki viheti a hulladékát a Kossuth térre. A PestiSrácok.hu betekintett Karácsonyék kommunikációs buborékjába és kiderült, az FKF és a nemzeti hulladékgazdálkodási cég elszámolási vitájában éppen a fővárosi fenntartású cég a ludas, amely még az őt nem illető milliárdokra is rá szeretné tenni a kezét, sőt, az FKF egy, az MSZP-SZDSZ kormányok idejéből ismert trükköt is bevetett, és nemes egyszerűséggel egy megállapodást is meghamisított.