Pesti Srácok

vezető

97 nap célkeresztben – Így gyalázta a veszélyhelyzet idején Müller Cecília tisztifőorvost az ellenzék

Magyar ugar 2020 június 17.
A koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet megszűnésével érdemes visszatekinteni és leltárt készíteni az ellenzék és sajtója által az elmúlt hetekben produkált teljesítményről is. Mindazok, akiknek érdemben nem igazán sikerült hozzájárulni a védekezéshez és a rendkívüli helyzet kezeléséhez, fakenews-terjesztésben és mocskolódásban hozták a szintet. Amikor éppen nem diktatúráztak vagy álmentős kamuvideóval vizionáltak népirtást, Müller Cecíliát, a több évtizedes valódi egészségügyi szakmai múlttal és négy szakvizsgával rendelkező országos tisztifőorvost gúnyolták, aki csaknem száz napon át, nap, mint nap hajlani 5 órakor ült autóba a Fejér megyei Nagyvenyimben, hogy már az operatív törzs reggeli ülésén ott legyen, fontos döntéseket hozzon és védje a magyar emberek egészségét az egész világot térdre kényszerítő vírussal szemben. Szinte nem volt nap, amikor ne kötöttek volna bele valamiért: szóról-szóra analizálták szövegeit, hátha nyelvtani hibát találnak benne; ha ilyen nem volt, az öltözékére, frizurájára tettek megjegyzéseket, amiért az nem elég trendi. Több ízben megkérdőjelezték szakértelmét, hozzáértését, végül odáig merészkedtek, hogy vallásosságát vették ordenáré gúnyolódásaik célkeresztjébe. 98 nappal a veszélyhelyzet elrendelése után mérleget vonva Müller Cecília és a károgók között az eredmény nagysok kontra nulla. Miközben a gyalázkodóknak a temérdek fake news-on kívül semmit sem sikerült letenni az asztalra a védekezés érdekében, a tisztifőorvos, illetve az operatív törzs receptje működött. Ma már nyugodtan kijelenthetjük: hazánk vészelte át a legenyhébb következményekkel a koronavírus-járvány első hullámát.

Ellenzék: NB2-ből a megye 3-ba

Nagy Ervin Vezércikk 2020 június 17.
Nem megbántva az amatőr ligában focizók alázatos hozzáállását, példamutató sportemberi magatartását, de a hasonlat – ha még kibontása képzavarokkal is jár – „sajnos” stimmel és leginkább a labdarúgókat sértheti. A politikai dilettantizmus oly mélyre rántotta ugyanis az egész ellenzéki hóbelevancot, hogy ha a pandémia előtt még el is mondhattuk azt, hogy van valami halovány elképzelés és taktika (habár a kulcsjátékosok hiányoztak a keretből), akkor ma már nyugodtan kijelenthetjük azt is, hogy a félbemaradt NB2-es küzdelmekből a szezon befejezése nélkül is kiestek az ellenzék csapatai, majd több ligával lejjebb sorolták önmagukat. A nézők már régóta fütyültek, az edzők pedig szemünk láttára zavarták le a teljesítmény hiánya miatt szégyenkező játékosokat az elmúlt időszakban. Az MSZP ugyanis taktika nélkül játszotta a legrosszabb grundfocit, játékosaik pedig szép lassan elsunnyogtak a pályáról, ma már középcsatáruk sincs; az LMP elbotlott saját lábában, a zöld (!) gyepre zuhant és ma már alulról szagolja a (parlamenti) öltözői küszöböt; a Jobbik focistái a kezdőrúgása után piros lapot kaptak, majd több tartalékcsapatot („B csapatot”) alapítottak; s végül a Momentumról kiderült, hogy még mindig nem találta ki a felállását, és nincs meg a mindenki számára ismerős fociszerkó sem. A Karácsony Gergely által összegründolt csapat szintén sorra rúgja az öngólokat, mintha szándékosan hátrafelé támadna. Egyedül Gyurcsány Ferenc és a DK maradt még feljutási eséllyel a pályán… de meglátjuk, hogy a 2022-es döntőre milyen felállásban futnak majd ki a csapatok. Mindenesetre a leendő csapatkapitányukat nem nagyon kedvelik a nézők.

„Ki számolta meg az öngyilkosokat, az elmebeteggé gyűrötteket...” – Krassó György nem véletlenül nem beszélhetett Nagy Imréék újratemetésén

MGMező Gábor Vesztegzár 2020 június 16.
Harmincegy éve, 1989. június 16-án temették újra Nagy Imrééket. A propagandista, Mindszentyt féregnek nevező Vásárhelyi Miklós beszélhetett a Hősök terén. A Katonapolitikai Osztálynak pénzért dolgozó egykori ügynök, Király Béla szintén. Ötvenhatban megtették a magukét, de előtte vállalhatatlan, megbocsáthatatlan dolgokat műveltek. Június tizenhatodikán pontosan végrehajtották a tervet, a „békés átmenet”, a gondosan kimunkált „kegyeletteljes megemlékezés” rájuk eső szerepét. Vásárhelyi a békés átmenetről, a bizalomról, a megbocsátásról szónokolt, hiszen neki is erre volt szüksége az elszámoltatás helyett. Volt, aki nem beszélhetett, még ott sem lehetett. Krassó György, a következetes, antikommunista ötvenhatos. Három évvel korábban, 1986-ban ezt mondta: „Vérrel jár a forradalom, és kevesen vagyunk? Igen, vérrel jár. Igen, kevesen vagyunk De mivel jár ez a mai, békének csúfolt állapot? Ki számolta meg az öngyilkosokat, az alkoholistákat, az elmebeteggé gyűrötteket, a lepusztult munkahelyek baleseteinek áldozatait... Mindazokat, akik köztünk élhetnének, de céltalanul, nyomorultul pusztulnak el? És akik élnek akik küszködnek még, fáradtan, reménytelenül egyre mélyebbre süllyedve a mocsárba?” Visszatekintünk 1989. június 16-ára, amikor a spiclik a buszokon parádéztak, amíg a radikális rendszerváltókat oda sem engedték a 301-es parcellához.