Miután pártatlan és mélyreható vizsgálat nem volt a kérdésben 2020 után, ilyen a demokrata mélyállam irányítása alatt álló amerikai kormányzati szervektől nem is volt várható, a fene se tudja. A kérdésre a válasz sajnos az egyik irányba sem egyértelmű, a választási csalás fogalma sem annyira tiszta arrafelé, főleg ha tudomásul vesszük, hogy abban az országban a választás egy befolyásolási verseny is, csalni az tud lényeges helyeken és a szükséges mértékben, aki bírja a helyi közösségek, lokális szervezetek, nem csak pénzbeni, hanem adott esetben intézményi támogatását is.
Habár az elnökválasztás és a szenátus már eldőlt, a képviselőház még nem, és bizonyosan nagyon csekély, maximum 4-5 fős többség néz ki a republikánusoknak, a legjobb esetben is. A képviselőház nélkül a Trump-adminisztráció lehetetlen küldetése még lehetetlenebb lenne és a kis többség is okozhat problémákat.
Ennek az egész gondolatmenetnek természetesen az az alapja, hogy az elnökválasztás nem csak színjáték, hanem tényleg valóságos, van tétje, és a szavazatok tisztességes megszámlálását el lehet intézni. Vagyis a két párt, a két hatalmi csoport, ezt a szűk, csak számukra szóló demokráciát játékszabályostól elfogadja.
A Trump jelenséghez kellett a demokraták megőrülése, a woke
Az elektori rendszer, vagyis hogy az egyes szövetségi államok az elnökválasztási versenyben a népességszámukhoz igazodó mennyiségű elektort adó választókerületek, amelyeket egyenként kell megnyerni, meghatározzák a csalásra érdemes helyeket is. Elvileg elég egy szavazattal nyerni egy kerületet (államot), hogy vidd az összes elektort. És a kiütéses győzelem sem ér semmivel sem többet.
Tehát még kampányolni sem kell azért, hogy országosan több szavazatot szerezz, mert az nem számít. Illetve akkor igen, ha veszítesz, akkor lehet rá hivatkozni, ahogy azt 2016-ban H. Clinton is tette. Trump válasza az volt, hogy ő tudatosan hanyagolt olyan államokat a kampányban, amelyek megnyerésére kevés esélye volt, illetve, amelyekre nem volt szüksége. A Clinton-kampány azon bukott meg, hogy a jelölt és a kampánycsapata, egykori elnök férje tanácsa ellenére biztos államoknak tekintett olyanokat is, és azokban nem is kampányolt elég erősen, amelyeket később Trump nyert meg.
Ezért igazából a popular vote, a jelöltekre leadott szavazatszám magyarázó ereje kisebb mint elsőre látszik. És a kampánnyal szerzett plusz, de vesztes szavazat iszonyatosan drága, és az a pénz biztos hiányzik máshol, ahol kicsi a különbség. Az amerikai elnöki kampány a jó helyen történő kampányolás művészete is.
Clinton vereségének okai sokrétűek, például nem egy szerethető nő, az átlag amerikai távolról sem rajongott úgy érte, mint a liberális elit. Ráadásul olyan demokrata elitcsoportok jelöltje volt, akik nem tudták neki megszerezni a demokrata párt holdudvarának teljes támogatását. Ha emlékeznek Obama akkor bukkant fel szinte a semmiből, amikor Clinton először elnök akart lenni, és sikerült is simán lenyomnia Clintont a demokrata előválasztáson. A fehér nőt lenyomta a néger férfi, ez Clinton személyiségének és a Clinton-klán hatalmi törekvéseinek szólt, nem csak a demokrata szavazók részéről, hanem ez a demokrata mélyállam üzenete is volt. Akkor még nem volt annyira kiüresedve az elnöki hatalom, mint Biden alatt, egyszerűen túl sokan nem akarták Clintont a saját táborában sem. 8 évvel később az előválasztás meghekkelésével azért Clintonnak sikerült megszereznie a jelöltséget, de sem szerethetőbb nem lett, sem a demokraták nem álltak annyira mögéje, mint később Biden mögé. Az USA hatalmi megosztásának egyik érdekessége, hogy sok republikánus és sok demokrata a másik párt kormányzása idején is megtalálja a számítását.
Kétségbeesve keresünk 9 millió demokrata szavazót
Az elmúlt három választás szavazatszámai azonban adnak némi támpontot arra vonatkozólag, hogy mi is történt 2020-ban. Az USA lakossága az elmúlt 25 éveben kb. 50 millió fővel nőtt az akkori mintegy 280 millióról. Azt most hagyjuk, hogy milyen folyamatok következtében. 2000-ben mindkét jelölt nagyjából 50 millió szavazatot kapott, a győztes Bush pár százezerrel kevesebbet. tehát a részvétel nem volt valami egetverő. 2016-ban a győztes Trump majdnem 63 millió szavazatot kapott, Clinton majdnem 3 millióval többet, de a fránya elektori rendszer ugyebár. 2020-ban Biden annak köszönhette a győzelmét, hogy a választáson résztvevő szavazok száma elképesztően megugrott, rá 15 millióval többen szavaztak, mint Clintonra. Trump is javított, rá 11 millióval szavaztak többen, mint négy évvel korábban (bő 74 millióan).
A mostani választáson azonban megtorpant a résztvevő szavazók növekedésének trendje, Trump ugyan tovább javított, de csak bő egymillióval a 4 évvel korábbi szavazatmennyiségéhez képest. A kutya temetkezési helye Harris számaiban van, a “sikeres” Biden kormányzat alelnöke kb. szűk 9 millió szavazattal szerzett kevesebbet, mint a főnöke.
Na ez az a 9 millió szavazat, amivel a demokratáknak vagy az idei választás kapcsán politikailag vagy a négy évvel ezelőtti választás esetén szociológiailag el kell számolni. Hová lett 9 millió demokrata szavazó? Trumphoz olyan sokan nem mehettek át, a nagyságrendből az következik, hogy elképesztően jelentős mennyiségű plusz embert sikerült 4 éve mozgósítaniuk a korábbi és a következő választáshoz képest is. Nyilván jelentős részük otthon maradására magyarázat lehet, még ha nem is vagyunk jóindulatúak, az amerikai mértékkel is betegesen ideológikus kormányzás, a demokrata kormányzat primitív fehérek és ázsiaiak ellen irányuló rasszizmusa (utóbbi látens inkább, de hasonló erejű) vagy a BLM őrület sokkja ami sok amerikaiban nagyon megmaradt. A vulgárfeminizmus tombolása, ami a hagyományos női életformák iránti gyűlöletben nyilvánult meg, az LMBTQ mániákus erőltetése, és sorolhatnánk. Vagy akár a hatalmas infláció, az egyenlőtlenségek növekedése, az afganisztáni vereség (mert az az volt), és persze a közbiztonság romlása, ami a teljesen agyatlan bevándorlási politikából is következett.
Az amerikaiak “nagy” Amerikára vágynak
Sok amerikainak az elmúlt négy év Amerikája nem volt elég “nagy”. Az amerikaiak szeretik szeretni az országukat, és a demokraták a woke őrületeikkel, kétszáz éves bűnök felemlegetésével kognitív disszonanciába kényszerítették a saját szavazóikat is. Kamala Harris pedig pocsék jelölt volt. Az amerikaiak is láttak már sok okos nőt, kedveset is, okos és kedveset is, felismerik, ha valaki nem az. Clinton agresszív volt nőnek, Harris meg üres. Még amerikai mértékkel mérve is. Azok a nők, azok az okos nők, akik hagyományos értelemben nők akarnak lenni, nem szavaztak Harrisra, annak ellenére nem, hogy az abortusz kérdésében esetleg inkább a demokrata álláspontja felé hajlanak. A józan ész használata számtalan kisebb- nagyobb választói csoportban hozta meg azt az 1-2-3 százalékos elmozdulást Trump javára, ami végül általános trend lett. Amerika még nem elég “érett” egy woke elnökre, főleg ha az egy alkalmatlan nő.
Nem csak Elon Musk kellett a győzelemhez
Meghaladja ennek az írásnak a kereteit annak részletes kikutatása, hogy honnan is hiányzik az a 9-millió 2020-as demokrata szavazó, melyik államokból, milyen környékekről, milyen szavazói csoportokból.
Viszont a kérdés itt van a levegőben: mi nem működött, mit nem lehetett most megcsinálni, ami 2020-ban működött? Sokkal szabadabb volt a média, volt a szabad X, Trump a saját médiájával is elért 7 millió amerikait minden korlátozás nélkül. Ez már akkora nyomás volt a többi demokrata bekötésű médiára, hogy mindent nem tagadhattak le többé. A Facebook kicsit behúzott középre, na nem nagyon, de már ez is csapás volt a demokraták kampányára. Az amerikai szórakoztatóipari elit tovább hiteltelenedett, a támogatásuk ma sokkal kevesebbet ér már, mint korábban, sőt talán már kontraproduktív. Az amerikai filmipar woke próbálkozásai anyagilag nem nagyon bizonyultak sikeresnek, és már mindenkiben tudatosították, hogy a hagyományos életformájuk tényleg elképesztő nyomás alatt áll. Elképesztően sok botránya volt a demokratáknak, Bidennek, amelyeket elnézett nekik a sajtójuk, de a választóik már nem annyira.
Olyan volt 2020-ban, mintha a republikánusok nem számítottak volna arra, hogy a demokraták tényleg minden bedobnak. A fő hírek közé persze nem kerültek be az ilyesmik, de sok apró jelből lehetett tudni, hogy most sokkal komolyabb intézkedéseket tettek a szavazás tisztaságának megőrzése érdekében. Sokkal éberebbek voltak a hatóságok, az ellenőrök, a republikánusok szimpatizánsai, így akik négy éve “cselekedtek”, ma ezt csak sokkal több kockázattal tehették volna. Minden választási rendszerben (az USA-ban minden államban másképp mennek a dolgok) másképp lehet trükközni. Ipari méretekben nagyon nehéz és főleg veszélyes csalni, ha egy csomó szabad és független polgár császkál a szavazás napján és van elhallgathatatlan médiája mindkét oldalnak. De a hagyományosan szoros eredményt hozó államokban viszont nagyon is érdemes lehet a kampányt minden mással is megtámogatni.
Lehet, hogy mindkét fél szívesen elfelejti az előző elnökválasztást
Az persze egy másik kérdés, hogy érdekében áll-e a republikánusoknak teljesen feltárni a négy évvel ezelőtti választás stiklijeit. Ha azok tényleg ügydöntőek voltak, tehát a mostanra “eltűnő” demokrata szavazók fontos államokat billentették át és ezek a szavazatcsoportosulások nagyon nyilvánvaló jellegzetességeket mutatnak (nagyon eltérő részvétel egyes megyékben, nagy változás a levélszavazatok számában, stb), akár az előző, akár a mostani választáshoz képest, akkor az nagyon-nagyon ciki az akkori republikánus elitnek, amely ezt hagyta. Az USA persze elképesztően heterogén világ mindenben, a világ többi részétől is nagyon eltér, nem biztos, hogy most akár a Trump hatására kifejezetten megváltozott republikánusok tovább akarják erodálni az országuk tekintélyét egy választási csalás beismerésével. Ez a 9 milliós kiugrás nagyon komoly anomália, de lehet, hogy a demokraták tényleg csak ügyesek voltak. Reméljük a republikánusok kormányzóképességének jele az, hogy most nem tudtak ennyire ügyesek lenni a demokraták, illetve négy év múlva sem lesz rá módjuk.
Vezető kép: Donald Trump volt amerikai elnök, republikánus jelölt (b) és alelnökjelöltje, J. D. Vance az amerikai elnökválasztás és kongresszusi választások utáni eredményvárón a floridai West Palm Beachben 2024. november 6-án hajnalban. MTI/AP/Evan Vucci
Facebook
Twitter
YouTube
RSS