Éppen harmincöt éve annak, hogy felrobbant a csernobili atomerőmű négyes számú reaktora. A történelem eddigi legnagyobb atombalesetét emberi mulasztás, egy előkészítetlen és felelőtlenül levezényelt kísérlet idézte elő. Bár a tragédia egy emberöltővel ezelőtt történt, hatását még ma is érezni, sőt, az éppen tíz éve, Japánban történt súlyos atomerőmű-baleset arra figyelmeztet bennünket: az atomenergiával körültekintően kell bánni, mert bármikor, bárhol előfordulhat egy újabb nukleáris katasztrófa.
1986. április 25-én délután úgy döntöttek a csernobili Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű vezetői, hogy végrehajtanak egy kísérletet a négyes számú blokkban. A kísérlettel azt szerették volna kipróbálni, hogy egy esetleges áramkimaradás esetén a tartalékrendszer képes-e ellátni a reaktorblokk hűtését. A kísérlet során kikerült az irányítás az erőmű dolgozóinak kezei alól, ami drámai következményekkel járt. Bár április 26-án kora hajnalban az erőmű több, operátori minőségben dolgozó munkatársa szerette volna leállítani a kísérletet, feletteseik annak folytatására adtak utasítást. A kísérlet folytatása rövid időn belül szörnyű katasztrófát okozott. A bonyolult meghibásodássorozat végül oda vezetett, hogy a hűtővíz kémiai reakcióba lépett az uránrudakat burkoló cirkónium-ötvözettel, ami hidrogént termelt, a gyúlékony hidrogén pedig – keveredve a szén-monoxiddal és a külső levegő oxigénjével – röviddel később felrobbant.
Több százszoros Hirosima
A robbanás következményeként nagy felületen megsérült az épület teteje, így az erőműben lévő radioaktív grafit, amely a robbanás eredményeként szintén meggyulladt, valamint a különböző radioaktív nemesgázok és jód égéséből származó füst, akadálytalanul tudott a légkörbe kerülni, és súlyos nukleáris szennyezést okozott Európa legnagyobb részén.
A robbanás miatt kialakult radioaktív sugárzás több százszorosan haladta meg a Hirosimára és Nagaszakira dobott amerikai atombombák együttesen keltett sugárzását! A Csernobil szomszédságában fekvő, negyvenháromezer lakosú Pripjaty városa vált leghamarabb és a legsúlyosabban érintetté. A szovjet hatóságok több tekintetben is végzetes mulasztást követtek el. Pripjaty – valamint a reaktor harminc kilométeres körzetében fekvő más települések – kitelepítését csak másfél nappal később kezdték meg, holott a városban a radioaktív sugárzás mértéke a robbanás napjának estén a normál érték hatszázezerszerese(!) lett.
Összesen mintegy százötvenezer embert költöztettek ki, mint kiderült, döntő többségüket véglegesen. Ugyanakkor a kitelepítésig az ott lakók mindegyike elszenvedett kisebb vagy nagyobb, de az egészségre ártalmas mértékű sugárterhelést. Pripjaty lakosai igen nagy dózist kaptak, egyes becslések szerint a halált okozó mennyiség egynegyedét szenvedték el azon másfél nap alatt, amíg az evakuálásuk végül megtörtént.
A kommunisták a robbanás ellenére utcára hívták az embereket
További súlyos mulasztás volt, hogy – az ország sajátos helyzete és térségbeli vezető szerepe, valamint a közelgő május 1-je miatt – a szovjet hatóságok, és hírügynökségek semminemű kommünikét, tájékoztatást nem adtak ki. Emiatt mindenki jóval később értesült a balesetről, mint kellett volna. Sőt, a katasztrófa helyszínétől mindössze 110 km-re fekvő Kijevben a helyi pártvezetés döntése értelmében a szokásos, május elsejei felvonulásokat is megtartották, így a mit sem sejtő kijeviek ezrei töltöttek el sok-sok időt a szabadban, a különböző utcai programokon.
Hihetetlennek tűnik, de igaz: a katasztrófa színhelyétől 1600 kilométerre, északnyugatra fekvő, svédországi Forsmark városának atomerőműje észlelte és jelentette elsőként a világnak, hogy a Szovjetunióban valami történhetett, mert az ország felől a magasban radioaktivitás érkezik Svédország fölé. Peresztrojka ide, glasznoszty oda, a kommunista diktatúrákra jellemző titkolózás továbbra is dívott…
Ezt követően a térség felett elrepülő kémműholdak felfedezték a reaktoron tátongó rést, valamint az abból kiáramló hőt is. Ezután már nem lehetett tovább titkolózni, így a TASSZ szovjet hírügynökség is kiadott egy jelentést, de az még mindig szűkszavú volt. Pedig ekkorra nagyon nagy lett a baj.
A grafittűz továbbra is égett, a reaktorblokk tetején tátongó lyukon pedig folyamatosan távozott a radioaktív szennyeződés, benne az urán és a plutónium mellett főleg jód (I-131) és céziumizotópok (Cs-137). Sokezer katonát és civilt vezényeltek a helyszínre, hogy megkezdjék az elhárítást, és mentsék, ami még menthető. A mentésben részt vevők közül sokan halálos sugárterhelést kaptak, akik pedig túl is élték, egész hátralévő életükben hordozták – vagy ha még élnek, akkor hordozzák azóta is – annak jelét, hogy ott jártak. Az egész világsajtót bejárták a képek a menekültekről, a mentésben részt vevők heroikus, önfeláldozó, de összességében mégis reménytelen küzdelméről, és a „vörös erdőről”, amely az erőmű közelében található erdő fáinak végzetes perzselődésének eredményeként keletkezett.
A második robbanás örökre megváltoztatta volna Európa arculatát
Arról viszont senki nem beszélt, hogy fenyegetett egy második robbanás veszélye is, hiszen több mint ezer tonna radioaktív magma izzott a mélyben, közel háromezer Celsius fokon.
Szerencsére a második robbanás a tűzoltók, a kivezényelt katonák, valamint a bányamunkában járatos szakemberek emberfeletti munkája révén elmaradt, ami nem túlzás, hogy több tízmillió ember életét mentette meg. A szakemberek számítása szerint ugyanis, ha a második robbanás is bekövetkezik, az sokszorosa lett volna az elsőnek, és örökre megváltoztatta volna az egész kontinenst. Hatalmas kiterjedésű területen semmi nem maradt volna épen.
A védekezés második, hosszabb szakasza a sérült reaktor fölé épített betonszarkofág létrehozása volt. Többszörös mérnöki bravúr eredménye, hogy a szarkofág elkészülhetett, hiszen a Földön ezt megelőzően soha nem volt példa arra, hogy ilyen katasztrofális körülmények között kelljen ilyen grandiózus építkezést végrehajtani. Az építkezésben több tízezer ember vett részt, folyamatos műszakban, az erős sugárzás miatt egymást gyakran váltva. A szarkofág így is több hónapon át épült, de végül siker koronázta a törekvéseket. Ám a katasztrófa óta eltelt idő sokat rontott a szarkofág állagán is, így időszerűvé vált egy új fedőépítmény létesítése, ami szerencsére el is készült. Ez annak ellenére életbevágóan fontos volt, hogy a robbanás most már 35 éve történt. A sugárzás ugyanis a mai napig rendkívül erős, még mindig közel százszorosa a megengedett értéknek, az új szarkofág pedig képes ettől megóvni a külvilágot.
A Discovery Channel dokumentumfilmje az egyik legjobb összefoglalója a katasztrófának. Forrás: YouTube
Milliók életére van ma is hatással Csernobil
Hiába telt már el harmincöt év azóta, hogy Csernobilban felrobbant az atomerőmű, a katasztrófa hatása máig érezhető. Még ma is mintegy nyolcmillió(!) ember él a katasztrófa által leginkább érintett területen, amelyből a Szovjetunió felbomlása óta Fehéroroszország, Ukrajna és Oroszország egyaránt részesül. A Fehéroroszországban található Gomel és Minszk, valamint az ukrajnai Kijev a legnagyobb városok a térségben, de természetesen sokezer kisebb település is viszonylag közeli érintettje az atombaleset utóhatásainak. A történtek ellenére sok helyütt azóta is intenzív mezőgazdasági tevékenység is folyik, holott – az eredetileg egyébként kitűnő minőségű – termőföld továbbra is sugárszennyezett. Ez továbbra is újabb, ismétlődő sugárterhelést okoz az ott élők számára.
Aligha véletlen, hogy Fehéroroszországban háromszázezerre becsülik azon gyermekek számát, akik valamilyen módon Csernobil kárvallottjai. Csak Fehéroroszországban, és csak a gyermekek száma ez. Sokan közülük fiatalon, akár iskolás korba lépés előtt meghaltak, sokan pedig pajzsmirigyrákban vagy egyéb, súlyos megbetegedésben szenvednek. Másoknak már a magzati korban rendellenes volt a fejlődésük, és ugrásszerűen megnőtt a különböző degenerációkkal, szervi bajjal született gyermekek száma is.
Arra vonatkozóan pedig nincsenek is adatok, hogy hány spontán vetélés és koraszülés következett be az atomrobbanás következményeként. Ugyanígy érződik a katasztrófa hatása Ukrajnában, Oroszország Csernobilhoz közel eső területein és csökkenő mértékben más országokban is.
Sokáig a kádári vezetés is hallgatott, nem volt tájékoztatás és védekezés
Sajnos mi, magyarok sem maradtunk ki a „szórásból”! Az első, közvetlen magyar áldozatok azok a kamionsofőrök voltak, akiket hivatalos fuvarjuk éppen a kritikus napokban szólított Kijev környékére. A legtöbben közülük már meghaltak, és szinte mindegyikük valamilyen daganatos megbetegedés áldozata lett. Vélhetően sosem derül azonban ki Csernobil magyar emberekre gyakorolt pontos hatása.
A katasztrófa után a kádári kommunista vezetésből senki nem figyelmeztette kellőképpen a magyarokat a veszélyre. Arra, hogy miután a radioaktív felhő az Európa felett megtett útja során hazánk felett is elhaladt, nem szabadna az akkor már meglévő friss zöldségekből, tejtermékekből fogyasztani, nem szabadna hosszabb ideig a szabad levegőn tartózkodni. Emellett ráadásul – más országokkal ellentétben – nálunk jódtablettákat sem osztogattak.
A jód elraktározódik a pajzsmirigyben, ám ott csak korlátozott mennyiség számára van hely. Ha radioaktív jód (I-131) kerül be az emberi pajzsmirigybe, akkor az raktározódik el, amely rendkívüli mértékben növeli a rákos megbetegedés kialakulási esélyét. Amennyiben azonban normál jóddal „töltjük fel” a pajzsmirigy raktár-készletét, akkor a radioaktív jód – amelynek felezési ideje a többi sugárzó anyaghoz képest szerencsére igen rövid, mindössze nyolc nap – nem talál magának „gazdapajzsmirigyet”, a környezetből pedig a rövid felezési idő miatt hamar el is tűnik. Ezért van szükség radioaktív katasztrófa esetén meghatározott mennyiségű jód mesterséges bevitelére.
Pontosan nem határozható meg Csernobil magyar áldozatainak száma
A súlyos mulasztásoknak Magyarországon is máig észlelhető eredményei vannak! Arra már kevéssel Csernobil után felfigyeltek a szakorvosok, hogy – a fehéroroszországihoz hasonlóan – több a spontán vetélés, a koraszülés és sajnos növekedett a különböző fejlődési rendellenességgel született gyermekek száma is. Számszakilag kimutathatóan megnőtt a gyermekek leukémiás megbetegedéseinek száma is. Ugyancsak megnőtt, és valószínűleg tovább nő a pajzsmirigy-megbetegedések, valamint a különféle rákos megbetegedések előfordulása is. Egyes vélekedések szerint ráadásul a bajok nem múlnak el, tovább élnek velünk még a következő években, évtizedekben is. Azon mai felnőttek körében, akik a robbanás idején gyermekkorúak voltak, nagyobb fogékonyság mutatkozik majd a különböző rákos megbetegedésekre. Mindezek alapján ki kell jelenteni, hogy pontosan nem meghatározható a magyar áldozatok és érintettek száma, de valószínűleg több százezres nagyságrendről beszélhetünk!
Fukusimában is tragédia történt
Csernobil legsúlyosabb igazságát alighanem az egyik korábbi szovjet állami tisztviselő mondta ki, aki a Szovjetunió felbomlása után kezébe kerülő titkos dokumentumokba is betekintést tudott nyerni.
Nem a reaktorból kiszabaduló kerülő cézium, urán és plutónium volt a legveszélyesebb, hanem a hazugság. A hazugság, amely a radioaktív felhőhöz hasonlóan bejárta az országot és a világot.
Miközben Csernobil harmincötödik évfordulójára emlékezünk, sajnálatos aktualitást ad a leírtaknak, hogy tíz évvel ezelőtt újabb atomkatasztrófa rázta meg a világot. Ezúttal az Észak-Japánban található Fukusima atomerőműjét érte súlyos baleset, amely nem emberi mulasztás, hanem a rendkívüli erősségű földrengés és az azt követő szökőár miatt rongálódott meg végzetesen.
A Japánban történt tragikus események erejét jelzi, hogy Fukusima a létező legmagasabb, hetes számú besorolást kapta a nukleáris balesetek hivatalos, minősítő skáláján. Eddig egyedül Csernobil érdemelte ki ezt a kétes dicsőséget.
Abban is hasonlít a két eset, hogy a fukusimai baleset is máig ható következményekkel járt, nemcsak a környéken élő emberek, de a Csendes-óceán élővilága vonatkozásában is.
Az atomenergia kiváltása még évtizedekbe telhet
Nyilvánvalónak tűnik, hogy a Földön élő közel nyolcmilliárd ember folyamatosan növekvő energiaigénye miatt az atomenergia egyelőre nem váltható ki semmilyen más energiaforrás bevonásával. A földtörténet során elpusztult növényi- és állati maradványokból létrejött, úgynevezett fosszilis energiahordozók – mint a szén, a kőolaj és a földgáz – készlete véges, a megújuló energiaforrásokra épülő energia-előállítás pedig még napjainkban is gyerekcipőben jár. Nincs tehát még itt az ideje annak, hogy az atomerőművekre lakatot helyezhessünk. Ugyanakkor éppen a Japánban történt katasztrófa mutatja, hogy előbb vagy utóbb muszáj lesz valamilyen megoldást találni, és ha ez lehetővé válik, akkor új, biztonságosabb technológiákkal kiváltani az atomenergiát. Ha teljesen nem is lehet, legalább részben. Hiszen ha a munkafegyelem és technikai színvonal terén egyaránt élen járó Japánban bekövetkezhetett egy ilyen baleset a földrengés miatt, akkor ez bármikor máskor, más helyeken is előfordulhat. Bármilyen biztonságosak is az atomerőművek, azért megfigyelhető, hogy időről-időre bekövetkeznek balesetek.
A radioaktív anyagok akár békés, akár harcászati céllal történő felhasználása nem játék, hanem nagyon veszélyes üzem, amely beláthatatlan katasztrófákat képes okozni. Talán ez a legfontosabb üzenet számunkra a csernobili katasztrófa harmincötödik és a fukusimai baleset tizedik évfordulóján.
Vezető kép: A csernobili atomerőmű 4-es blokkja a bő két héttel a tragikus robbanás után, helikopterről készített légifelvételről. Fotó: MTI/TASSZ.
Tamás
2024-03-09 at 21:49
A katasztrófa idején katona voltam és éppen Veszprém környékén a szabadban teljesítettünk 1 hónapig minden nap őrszolgálatot. Nagyon jól emlékszem, hogy egész májusban az őrszobán minden nap ebédre káposztából és salátából készült ételeket adtak nekünk. Semmiről nem tájékoztattak, csak ettük és ettük a ki tudja mennyi radioaktív szennyeződést tartalmazó említett zöldségeket. Ha tudtam volna, biztosan nem eszem meg ezeket az ebédeket. Én még szerencsére jól vagyok a mai napig, de ki tudja mi van a többiekkel akik velem együtt ették a szennyezett kajákat. Felelősségre pedig senkit nem vontak ezért, sem politikust, sem parancsnokot, sem egyéb tisztet….. Ők biztosan nem azt ebédelték abban az időben, amit velünk etettek meg…..
Valika
2021-05-10 at 23:13
A Záhonytól Kisvárdáig tartó vasúti térségben 200 halott. Ezek csak vasutasok, nem tudom mennyi civil még. A halotti dokumentumokból pillára össze lehetne számolni pontosan a halottak számát, életkorát. A tsz. telepekre lerakott bálázott bőrről már nem is beszélve. Több évig tárolták ezeket. Volt pofájuk a drága elvtársaknak befogadni. Aztán pár év múlva egyik napról a másikra eltüntették. Hova, minek? A nagy szociális érzékenységükkel nem kárpótolták az elhunytak hozzátartozóit. Mikor akarják benyújtani a számlát az ukránoknak?
Mutant Pig
2021-05-10 at 07:06
Igen, emlékszem. Nekünk éppenséggel azt mondták, hogy – idézem – “egy bombagyár robbant fel és nem kell félni”.
Hinta
2021-04-30 at 18:19
@˛Nahát.
A mai fiatal generáció többsége nem is tudja hogy mi volt akkor. Egyáltalán fel sem tudják fogni milyen volt akkor egy ilyet átélni.
Néhány év és mindenki elfelejti, az utólagos szarkofág pedig vasból van, és el fog rohadni az is 50-100 év alatt. Ez csak egy felületes megoldás.
Csak ha majd az is kezd lyukas lenni mint az eredeti, erre is ráhúznak még egyet és még egyet? Vagy pedig majd azt hazudják majd hogy ugyan már minden a legnagyobb rendben most már. Elmúlt a sugárzás elmúlt minden.
Addigra az emberek többsége a nevét sem fogja tudni leírni annyira buta lesz. És becumizik mindent is. Mint mondjuk most is már.
Nahát
2021-04-29 at 10:21
A magyarországi kommunista kormány annyira sem méltatta az embereket, hogy azonnal figyelmeztette volna őket a bajra. Május elsején családommal verőfényes napsütésben az Állatkertben sétálgattunk, és nem tudtuk, hogy közben hullik ránk a sugárzó por. A környezetemben rengeteg pajzsmirigybeteg van: rokon, ismerős. Soha nem bocsátok meg nekik! És ezek akarnak jövőre visszajönni! Átkozottak.
Valika
2021-04-28 at 22:45
Záhony körzetben több mint 200 ember halt meg. Soha senki egy kibaszott fillér kárpótlást nem adott a hozzátartozóknak. Sokan születtek kisebb-nagyobb fogyatékossággal, és kit érdekelt?
csakafidesz
2021-04-27 at 00:10
csakafidesz 2021-04-27 at 00:06
Folytatás. Persze az a jó, hogy a gravitációhoz nem tudunk hozzáférni. Gondoljuk el, hogy azonnal fegyvert csinálnának belőle. Kiszippantjuk London alól a gravitációt és minden épület összeomlana.. (Én Gyurcsány alól szippantanám ki a gravitációt, hogy a Szaturnuszig repüljön.)
csakafidesz
2021-04-27 at 00:06
Lárifári 2021-04-25 at 14:42
Elásni Szibéria ma még lakhatatlan területén az atomhulladékot sokkal jobb, mint a tengerbe süllyeszteni ahogyan Amerika teszi. A fúziós erőművek talán jobbak lesznek. Valahol olvastam, hogy ha vannak olyan civilizációk amelyek nálunk fejlettebbek, sőt ide is el tudnak jutni, nos azok a gravitációt használnák energiaforrásként. Mindenhol jelen van, de nem tudjuk megfogni. Egymilliomod része száz évre biztosítaná az egész emberiség energiaigényét.
Lárifári
2021-04-25 at 19:25
@ emlékezzünk erre is2021-04-25 at 17:31
Erről írtam. Csak mint utóbb kiderült, nem a feke szóródott szét a csernobilinak, ganem a kétszerese.
emlékezzünk erre is
2021-04-25 at 17:31
“Az egykori Szovjetunióban, Sztálin parancsára felépítettek egy egész várost Cseljabinszk-40 néven, és nem messze tőle a hatalmas gyárat, a Majak vegyi kombinátot. 1948-ban a gyár már ontotta is az atombombákba szánt plutóniumot, csakhogy közben a biztonságra jó szovjet szokás szerint elég kevés figyelmet fordítottak. A nukleáris hulladékot például ahogy van, beleöntötték a Tecsa-folyóba, majd később a környék legnagyobb, lakott területtől távoli állóvizébe, a 110 hektáros Karacsáj-tóba.1957-ben a helyzet tovább súlyosbodott: egy szelephiba miatt egy a hűtővizes tartály 350 fokra hevült fel, majd a gőz nyomása szétvetette azt. A robbanás az egész környéket radioaktív porral terítette be. Nagyjából a csernobili katasztrófában kiszabadult sugárzás fele szóródott szét Cseljabinszk-40 körzetében, becslések szerint 270 ezer embert érintett a baleset.”
Mindez csak a Szovjetunió széthullása után került napvilágra.
Lárifári
2021-04-25 at 14:42
@ csakafidesz2021-04-25 at 13:54
Nem kételkedem benne, olyan is előfordulhatott ’57-ben.
Amit én említettem, az egy radioaktív hulladéktároló hűtésének meghibásodása következtében történt baleset és annak kezelése miatti katasztrófa (1957. szept.) ami persze nem zárja ki az atombomba lehetőségét sem, mivel ott azzal is foglalkoztak.
De ez még a kisebbik dolog. A nagyobbik, hogy mi folyt a területen 1948. és 2003. között és bizonyos szinten még ma is?
Persze lehet köpködni a visszamenőleg szovjeteket és manapság az oroszokat, viszont mélyen hallgatnak róla, hogy a fél bolygóról hordták oda anno is és hordják ma is az atomhulladékot. Ezen országok mossák kezeiket, ők tiszták, mindent megtettek a semlegesítésért. Az oroszok meg ahogy tudják, próbálják megoldani más szemetének tárolását, stb.
Kíváncsi lennék, mit tennének ezen államok, ha a ruszkik azt mondanák, mostantól oldják meg maguk?
csakafidesz
2021-04-25 at 13:57
Ma már Észak Korea is barkácsol bombát. Igaz a hatvanas évek szintjén van, de így is veszélyes. Irán is hamarosan előjön egy bombával, csak még csiszolnak rajta.
csakafidesz
2021-04-25 at 13:54
Lárifári 2021-04-25 at 13:02
Anno 1957-ben egy atombomba robbant fel összeszerelés közben.
csakafidesz
2021-04-25 at 13:52
Hozzászóló 2021-04-25 at 13:03
Kb. 2500 kisérleti atomrobbantást hajtottak végre és ennek egynegyede felszini robbantás volt. Szovjetúnió területén 100.000 hektáros területek voltak zárt övezetek! Csernobil a közeli lakott települések miatt ijesztő, de pl. fent északon hatalmas területek kellett lezárni. Erők váltak tűz martalékává, és katonai egységek kaptak tüdőrákot a rádióaktív portól..
ViAM
2021-04-25 at 13:47
Kovács Attila! Nagyon jó ez a cikke is, közérthető, világos, mindenki számára érthető, kivéve a kekeckedőket, de ők nem számítanak. Akik pedig átéltük, tudjuk, miről beszél/ír.
vektortér
2021-04-25 at 13:32
Gratulálok a szerzőnek, szépen idemásolta a zöldkommcsi propaganda bulshitcunamiját.
Ha egy kicsit is értene a fizikához az elkövető, nem mondana olyan baromságokat, hogy több százszoros Hiroshima.
“Arra vonatkozóan pedig nincsenek is adatok, hogy hány spontán vetélés és koraszülés következett be az atomrobbanás következményeként”
Ez már a legalja a hergelésnek is.
“Nem a reaktorból kiszabaduló kerülő cézium, urán és plutónium”
Színvonal..
” Japánban bekövetkezhetett egy ilyen baleset a földrengés miatt, akkor ez bármikor máskor, más helyeken is előfordulhat.”
Pakson is lehet szökőár…
“Még ma is mintegy nyolcmillió(!) ember él a katasztrófa által leginkább érintett területen”
Biztos, hogy nem nyolc milliárd?
“Mindezek alapján ki kell jelenteni, hogy pontosan nem meghatározható a magyar áldozatok és érintettek száma, de valószínűleg több százezres nagyságrendről beszélhetünk!”
Mint valami 5G összeesküvés hívő szekta.
“A radioaktív anyagok akár békés, akár harcászati céllal történő felhasználása nem játék, hanem nagyon veszélyes üzem, amely beláthatatlan katasztrófákat képes okozni.”
Jó, rögtön állítsák le a daganatos betegek sugárkezeléseit, hiszen veszélyes, megöli őket, radioaktíívvvvvv!
ViAM
2021-04-25 at 13:12
1986-ban csehák juditkánk nemhogy a katolikus gimnáziumban tanultakat, de még az orvosi esküjét is elfelejtette pártja bódító mámorában. Nemhogy megfelelő tájékoztatás nem volt, és legalább jódtabletta szedést javasolt volna, inkább biztatást kaptunk, hogy együk a nagy levelű, friss zöldségféléket, amik fillérekért voltak kaphatók a piacokon. Aztán fél év múlva a kórházak teli lettek jódizotópos kezelésre váró betegekkel, ami akkor forradalminak számított, mint a nukleáris orvostudomány új vívmánya. Az így összeszedett pajzsmirigy betegségtől a halál szabadítja meg az embereket, oly kitartó kór, hasonlatosan a mai vírusokhoz.
Tudományos libsizmus
2021-04-25 at 13:11
A franciák is sumákoltak egyébként rendesen. Ott az elektromos energia nagy részét atommal állítják elő (így állt elő az a kész röhej, hogy az atomellenes zöldek által kikényszerített németországi erőmű bezárások óta francia atom-áramot importálnak a hülye friccek).
Elbagatelizálták az ügyet, hogy ne táplálják az atomellenes hangokat.
Lárifári
2021-04-25 at 13:05
No meg megérne egy misét az a több, mint 30 eltűnt atomtöltet is, amikről fogalmuk sincs a tulajdonos országoknak, hogy tűntek el, hol vannak, mi lett a sorsuk.
Hozzászóló
2021-04-25 at 13:03
@Box Hill:
Ha atomrobbantást nézünk, akkor több tízezer történt az elmúlt 70 évben.
Ha atombalesetet, akkor hivatalosan 2 volt, a Fukusimai súlyosabb volt, sőt jelenleg is súlyosabb, mert 8 éve folyamatosan szennyezi a leolvadt reaktor a Csendes-óceánt.
Amúgy mindkét esetben a nyugati háttérhatalmi erők keze vastagon benne volt.
Lárifári
2021-04-25 at 13:02
“A történelem eddigi legnagyobb atombalesetét emberi mulasztás, egy előkészítetlen és felelőtlenül levezényelt kísérlet idézte elő.”
Csak a második legnagyobb. 1957-ben a majaki kétszer durvább volt. Hatását leírni egy egész cikk lenne, aki kívácsi, Majak, Kistim szavakra rákeresve megtalálja.
De ’57-ben volt még két kisebb baleset, egy USA-ban (Rocky Flots üzem), egy Angliában (Windscale telep). Mindkettőt titokban tartották. USA-ban a radioaktiv szennyeződés beterítette Denvert. Az angliai telep más néven ma is működik, a környéken 14-szeres a rákos megbetegedések száma.
Logikus
2021-04-25 at 12:23
Azért ne felejtsük el, hogy az atombalesetek és robbanások számának 60% nem a Szovjetúnióhoz köthető, hanem az USA-hoz.
Box Hill
2021-04-25 at 11:52
Egyik legsúlyosabb? Hány súlyosabb van?