„Világítótornyok. Csillagok, akikhez igazodni tudunk. Akiknek az erejéből erőt merítünk. Akiknek az igazságából igazságot szerzünk. Mindig azt mondta, hogy régészek vagyunk. Megtaláljuk a mozaikdarabkákat és megpróbáljuk összeilleszteni. Remeg a kezem. Remeg a kezem, Ági.” Búcsú az örök igazságkeresőtől, Hankiss Ágnestől.
Mindenkinek szüksége van egy mesterre. Idős férfiként képzeltem el, félig Szókratész, félig Clint Eastwood. Kint cigarettázunk a verandán. Két megkérgesedett lélek. Néha azért felnevetve. De csak néha.
Aztán találkoztam Ágnessel. Ágival. Többé nem voltam sportújságíró. Annyira okos volt, annyira vibráló. Felnyitotta a szemem. Nála nagyobb, igazabb antikommunistát nem ismertem. Pedig Erdős Péter lánya volt. Belülről ismerte meg az egészet. A romlást. Amikor antikommunista lett, akkor választott. Kilökték a körből. Tudta, hogy nem lesz sikeres író. Pedig nagyon jól írt. De tudta, hogy nem fog megjelenni a Magvetőnél. Nem fog megjelenni az Európánál. Mondta nekünk. Fájt neki.
Ő tényleg szívből, nem érdekből politizált. Az Európai Parlamentben sem csak lébecolt. Nem nyaralni ment, mint sokan, hanem dolgozott, nekiment a Hálózatnak, a Vörös polipnak. Figyelmeztették. Már az életével játszott. Nevetve mesélte azt a történetet, amikor hirtelen egy krimi, egy kémfilm főszereplője lett. Látta magát kívülről, és akkor rádöbbent, ez már sok. Itt már az élete a tét.
Bátor volt. Az igazságszeretete vitte előre. A moralitás. Az erkölcs. Az egyenesség. Nem lehetett megvenni, meggyőzni is nehezen. Vitatkoztunk. Megfeddett, amikor túlzásba vittem. Leszidott, amikor túl sokat személyeskedtem a cikkeimben. Igaza volt. Legyél finomabb. Mutassuk meg, hogy mások vagyunk. Legyél támadhatatlan. Minden egyes rés, minden egyes hiba egy lehetőség. Hogy lejárassanak, kikészítsenek, gúnyt űzzenek.
Belőle nem lehetett. Túl okos volt. Túl művelt. Túl jól látott.
Vitatkoztunk. Szabad akartam lenni. Túlhaladni, túllépni, megszabadulni minden kötöttségtől. Eljöttem az Intézettől. Fájt neki. Nekem is fájt. Azóta nem is beszéltünk.
Fel akartam hívni. Gondoltam, hogy írok neki. Nem írtam. Vagyis máshogy. A könyvem előszavában köszönetet mondtam neki, akitől „talán a legtöbbet tanultam”. Nevetséges és bántó ez a talán. Mert tőle tanultam a legtöbbet. Tőled. Sosem köszöntem meg. A bátyámnak sem, hogy odaadta a könyvedet. Állambiztonsági játszmák.
„Izgága” – így hívta a rezsim azokat az igazság-keresőket, azokat a lázadókat, akik nem ültek a helyükön. Akik akár saját magukat is veszélybe sodorták. Akik nem voltak hajlandóak hallgatni. Másik nézőpontból – a mi nézőpontunkból – ők fáklyák. Világítótornyok. Csillagok, akikhez igazodni tudunk. Akiknek az erejéből erőt merítünk. Akiknek az igazságából igazságot szerzünk. Akik örök kritikusok. Akik értünk kritikusok.
És ez a fáklya – ahogyan a csillagok – sohasem fog kihunyni, elégni. Mert örök. Mert továbbadjuk. Ágnes is velünk marad örökké. A hite. Az igazságszeretete. A rendíthetetlensége. A legyőzhetetlensége.
Mindig azt mondta, hogy régészek vagyunk. Megtaláljuk a mozaikdarabkákat és megpróbáljuk összeilleszteni. Remeg a kezem. Remeg a kezem, Ági.
Ég veled, Mesterem. Folytatjuk a munkát.
T. Fleischer
2021-08-25 at 22:26
2012 februárjában egy szocialista EU-s parlamenti képviselő Magyarországot antisze…zó kijelentésére írta: “…. A Fidesz alapítóihoz és vezetőihez több, mint húsz esztendős barátság és szolidaritás fűz, amely soha nem rendült meg, mert soha nem történt olyasmi, amitől okom lett volna ezt az összetartozást megkérdőjelezni. Magyar vagyok. Magyar patrióta, ha tetszik, aki tudás, érzelem, ragaszkodás és féltés ezer szálával kötődik a hazájához, Magyarországhoz és annak közjogi határain túl élő magyarságához. Soha nem éltem meg ezt ellentmondásként azzal a mély és sokrétű hűséggel, amely a zsidó tragédia minden áldozatához köt, és a zsidó történelem minden spirituális értékéhez és önmegtartó harcához. Az ilyenfajta ellentmondást ugyanis mindig kívülről és aljas indokból próbálják gerjeszteni”.
Igazi honleány volt, nyugodjék békében!
T. Fleischer
2021-08-25 at 22:23
2012 februárjában egy szocialista német EU-s parlamenti képviselő Magyarországot antiszemitázó kijelentésére írta: “…. A Fidesz alapítóihoz és vezetőihez több, mint húsz esztendős barátság és szolidaritás fűz, amely soha nem rendült meg, mert soha nem történt olyasmi, amitől okom lett volna ezt az összetartozást megkérdőjelezni. Magyar vagyok. Magyar patrióta, ha tetszik, aki tudás, érzelem, ragaszkodás és féltés ezer szálával kötődik a hazájához, Magyarországhoz és annak közjogi határain túl élő magyarságához. Soha nem éltem meg ezt ellentmondásként azzal a mély és sokrétű hűséggel, amely a zsidó tragédia minden áldozatához köt, és a zsidó történelem minden spirituális értékéhez és önmegtartó harcához. Az ilyenfajta ellentmondást ugyanis mindig kívülről és aljas indokból próbálják gerjeszteni.
Igazi honleány volt, nyugodjék békében!
Welszibard
2021-08-21 at 12:33
Azért lehetett tőle igazán tanulni – írja Mező Gábor a tanítvány tiszteletre méltó alázatával -, mert belülről ismerte a Hálózatot. Anyagilag jobban járt volna, ha abban marad, de nem maradt, így erkölcsileg emelkedett ki egy bukott rendszerből.
Erre nem mindenki volt képes a régi rendszer tagjaiból, aki viszont igen, az megértette az idők szavát.
Ilyen volt Hankiss Ágnes is, megtette, amit a Haza megkövetelt.
Zoltaiguszti
2021-08-19 at 14:33
Idő, idő, idő…..
Ulpianus
2021-08-18 at 15:56
Jav: Máraifan
Bocs!
Ulpianus
2021-08-18 at 15:55
Mária fan
talán ez: https://www.hamvasintezet.hu/allambiztonsagi-jatszmak/
halo ila
2021-08-18 at 11:11
Ismertem…de csak tisztes távolságból. Gyerekeinket együtt raktuk föl az óvodásbuszra, már akkor sokat hallottam róla: okossága, tisztessége – és kimondom -, szépsége is lenyűgözött. Soha nem váltottunk /köszönésen túl/ szót, de későbbi feladát, tetteit, írásait megismerve, végig csak tiszteletet éreztem iránta. Ha valaki, akkor Ő nem csak tőlem, de mindenkitől ezt érdemli. Isten nyugosztalja.
máraifan
2021-08-18 at 08:54
A Mező Gábor által említett könyv címe érdekelne.
ERZSI
2021-08-17 at 22:26
Remélem közkincs lesz az ö munkája, látni hallani fogunk belőle időnként!
Dániel Irén Viola
2021-08-17 at 21:53
A Hankiss Ágnes és a hozzá hasonlók valójában nem halnak meg, akárcsak a nagy gondolkodók örökre a szívünkben maradnak és minden generációnak van és lesz mondanivalójuk. Ök a tetteiken keresztül élnek. Béke poraira.
Etel
2021-08-17 at 21:37
Nem telt el 24 óra, hogy láttam a filmet (Sotetseg..) és olvastam a gyaszhirt Hankiss Ágnesről. A könyvét, melynek előszavát említi már régebben, mégis felfigyeltem arra, hogy : talán a legtöbbet… Mivel itt, a mondatban és mindenhol, ahol értenek ezen a szép, szemérmes magyar nyelven azt jelenti, hogy biztos a legtöbbet.
Ja, a film, hogy miért említettem, arról írtam tegnap máshol.
oshon
2021-08-17 at 20:36
Koszonunk mindent Hankiss Ágnes … nyugodjon bekeben .
Hesslervezérezredes
2021-08-17 at 20:21
Különösen nagy tiszteletet érdemel azért, mert – önhibáján kívül – ahova született, képes volt túllépni a Sors kényszerén és követni azt az eszmét, amit normális magyar embernek követnie kell/ene.
Nyugodjék békében.
Salamander
2021-08-17 at 20:16
Nagyon sajnálom szegényt: csak 71 éves volt.
Isten nyugosztalja!
Egyőtnagyontisztelő
2021-08-17 at 20:12
A temetéséni-akár a CÖF-által szervezve!-tömeges jelenlétünk egy igazánnagy és szép hitvalláslehetne mellette is,neeem?…
kaktus úr
2021-08-17 at 20:08
Köszönjük Gábor,mertmár vártuk az Ön megnyilvánulását!
Babcsányi Ágnes
2021-08-17 at 20:07
Isten áldaj meg az ilyen és a hasonló embereket. Ők viszik előre az emberiséget, s ők erőt adnak tisztességből, hitből, becsületből nekünk is.
Pruzsinszkyszaniszló,amilengyelünk
2021-08-17 at 20:00
És utánuk a többiek fényévekkelvannak elmaradva!….
Poppy
2021-08-17 at 19:51
Igaz bátor hazafi volt és igazi bátor nő!
Kétes
2021-08-17 at 19:50
Hiányozni fog.Hiányzik…
Hans Landa
2021-08-17 at 19:41
Hankiss Ágnes és Morvai Krisztina ténylegesen KÉPVISELTÉK az országot Brüsszelben.