Ha Európa ma rosszul dönt, nem lesz visszaút! - figyelmeztet Dömötör Csaba (PS-interjú)

Orbán Viktor a német Bildben utalt rá, hogy ő az Európai Néppárt sikerében érdekelt, de a választás után nagy vita következik az irányvonalról. Ezek szerint még mindig bíznak a kereszténydemokrata úthoz való visszatérésben?

Most már érdemes megvárni a választás eredményét. Nem kérdés, hogy mi a jobboldali pártok együttműködésében hiszünk, és nem a langyos nagykoalícióban. Utóbbinak óriási a politikai rezsije. Az ilyen nagykoalíció, ahol kipróbálták, mindig a jobboldali pártok térvesztésével járt. Ez az önfeladás egyenlő a tömeges bevándorlás és egy olyan gazdaságpolitika támogatásával, aminek a brutális árát a munkából élők fizetnék meg.

Ha lehet hinni az exit polloknak, Manfred Weber és a szocialista Frans Timmermans választási násztáncából Hollandiában Timmermans profitált...

A hollandiai exit pollból még semmilyen végkövetkeztetés nem vonható le. És egyébként is, ha Timermans pártja valóban 18 százalék körüli eredményre számíthat, az még azért messze van a vaskos társadalmi támogatottságtól. Mindenesetre kiélezett küzdelem zajlik a nemzeti erők és a nyílt társadalom hívei között, és ebben a küzdelemben Magyarország kiemelt csatatér. Nem azért, mert fej-fej mellett állnánk az MSZP-vel, hanem azért, mert minden fideszes mandátum számít majd. Akár egyetlen mandátumon is múlhat, hogy lesz-e fordulat Európában. Tudom, miről beszélek: öt éve pár száz szavazaton múlt a 13. mandátum. Én voltam azon a helyen, de nem én vagyok ebben az érdekes, hanem az, hogy most is előfordulhat ilyen. Több baloldali párt is kóvályog ugyanis a bejutási küszöb környékén.

Azért az a közvélemény-kutatásokból is látszik, hogy Weber jelentősen veszített a népszerűségéből, miután szembefordult Orbán Viktorral és nyíltan a nagykoalíció mellett kezdett el kampányolni. A Twitter-oldalának a "behalása" is jelzi: nem kíváncsiak rá a választók.

Ide vezet a megfelelési kényszerből levezetett politika. Őszintén, ki tud mondani olyan javaslatot Weber úrtól, ami akár csak kicsit is különbözne bármelyik random Timmermans-idézettől? Nem lehet úgy jobboldali politikát folytatni, hogy nem építünk a jobboldali alapokra. Mindig ezek tartották meg Európát. A nagykoalícióra pedig nem lehet tartósan számítani, hiszen a választók válságos időszakokban nem kérnek a generálszószból; hatékony és markáns cselekvést akarnak, és erőteljes vezetőket. Ha tovább tombolna a kényelmes nagykoalíciós megközelítés Európában, azzal csak a baloldal nyerne, a jobboldal pedig feloldódna. Mi ezt nem akarjuk.

Silvio Berlusconi a héten már ki is mondta: a jövő az Európai Néppárt és Matteo Salvini szövetségének az együttműködésében rejlik. Van esélye ennek?

Várjuk meg, hogy mit mondanak a választók! Érdekesek a pártcsaládokon belüli és közötti viták, de van ennél fontosabb kérdés is: az, hogy az egyes kormánypártokat a választók megerősítik, vagy sárga lapot mutatnak nekik? Ez azért is lényeges, mert az Európai Bizottság elnökének személyére a kormányfők tesznek javaslatot. Így, ha a Fidesz masszív győzelmet arat, akkor a magyar miniszterelnök szavának nagyobb lesz a súlya Brüsszelben. Ez a fő kérdés, meg az, hogy végre visszavonják-e a bevándorlást áramvonalasító terveket a migránsvízumtól a kötelező kvótáig. Nem utolsó sorban azért, mert nincs mögöttük társadalmi támogatottság.

Mi lehet az oka annak, hogy az ellenzéki média napok óta szalagcímekben közli, hogy eldőlt a választás, a Fidesz az előzőnél is nagyobb győzelmet arat majd?

Ez alighanem egy altatási kísérlet. Senkinek sincs előre kiosztva a nagy győzelem, az esélyeket csak ma lehet beváltani. Úgyhogy mindenki gondolja végig, hogy mit tehet még a győzelemért. Én például szombat délelőtt tartottam egy sajtótájékoztatót, és siettem utána telefonálni, sok ezer fideszes önkénteshez hasonlóan. Bármi is legyen az eredmény, nagy köszönet a munkájukért!

Mire alapozzák azt az állítást, hogy sorsfordító lesz ez a választás, amely évtizedekre meghatározhatja Európa jövőjét?

Arra, hogy most a biztonságunkról döntünk. Kereskedelmi és gazdasági kérdésekben egy idő múltán lehet korrigálni a rossz politika hibáit, de ha a migránsáradatot és Európa megvédését nézzük, csak egyszer lehet hibázni. Ha most rosszul dönt Európa, nem lesz visszaút, hiszen amit most látunk, az csak a kezdet. A migránsok nagy többségét kibocsátó régiókban ugyanis három évtizeden belül négyszázmillió fős népességrobbanás várható. Erre kell felkészülnünk.

Az Európai Egyesült Államok és a brüsszeli teljhatalom hívei azt állítják, ők ugyanúgy megvédenék az unió határait...

Ha ez valóban így volna, akkor az Európai Bizottságadott volna pénzt a határzárra. Ha így lenne, akkor Gyurcsány Ferencék nem tüntettek volna a kerítés ellen, és Karácsony Gergelyék sem adtak volna ki dörgedelmes közleményt ellene. Ami pedig az Európai Egyesült Államok vízióját illeti: ez egy filozófiai vita, és az önrendelkezésről szól. Az egész magyar történelmen végighúzódik egy kisebbségi gondolat, amely szerint máshol, mások jobb döntéseket tudnak hozni rólunk, mint mi magunk. Ennek sohasem volt támogatottsága a magyarok között. Egy sor terület van az energiaszabályozástól az adózáson át a migrációig, ahol ez valóban sorsdöntő kérdés. Mondok egy konkrét példát. Frans Timmermans úr, aki a baloldal csúcsjelöltje, egységes, 18 százalékos társasági adókulcsot szeretne egész Európában. Nem kapott itthon nagy nyilvánosságot, de ezt akarja. Ez azt jelenti, hogy megduplázná a mostani magyar társasági adót. Ha ebből lenne valami, drámai módon csökkenne a magyar versenyképesség, és a béremelési lehetőségek is beszűkülnének. Az ellenzék meg lelkesen tapsikol az ilyen javaslatoknak. Sok gratulációt és szavazatot ne reméljenek érte. Ma tartjuk az eddigi legfontosabb európai választást! Megvívtuk a vitáinkat, tudjuk, miért küzdünk, és azt is, hogy kik játszanák el Európa és Magyarország jövőjét. Tudjuk, mi a tét, ezért leszünk ott tömött sorokban a választáson. Most rajtunk a sor!

A vezető képen interjúalanyunk éppen részt vesz a telefonos mozgósításban; a fotó forrása Dömötör Csaba Facebook-oldala.