Érthetetlen, miért akar találkozni Lázár Jánossal Heringes Anita, Paks újonnan megválasztott polgármestere, aki láthatóan nagyon felháborodott azon, hogy egy kormányrendelet értelmében nem csupán Paks, hanem a környező települések is fejlődhetnek abból a pénzből, amit az atomerőmű által befizetett adóból tettek eddig zsebre az atomvárosban.
Fűhöz-fához rohangál Heringes Anita, Paks leendő polgármestere, aki jól hozza a szocialisták által rendszeresen alkalmazott taktikát, vagyis önmaguk áldozati pózba vágását. Az aktuális dráma előzménye, hogy különleges gazdasági övezetté nyilvánította a kormány a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartására irányuló beruházás megvalósítását szolgáló ingatlanokat. Ez a változás azt hozza magával, hogy az atomerőmű után járó bevételek már nem Paks városához kerülnek, hanem a Tolna, illetve Bács-Kiskun Vármegyei Önkormányzathoz is. A hírre még Gyurcsány Ferenc is reagált, aki a Facebookon azt írta: „miután a paksiak ellenzéki polgármester választottak, a kormány elvette tőlük az atomerőmű évi hatmilliárd forint iparűzési adóját. Rablóbanda”. Mondjuk, van némi diszkrét bája annak, hogy pont ő mondja mindezt, aki miniszterelnöksége idején nyerészkedett az erőműből. Nem kicsit. Sokat. Erről itt írtunk részletesen.
Nettó nyolcvanmilliót termelt a paksi atom Gyurcsány Ferenc cégbirodalmának a kilencvenes évek második felében. A volt miniszterelnök marketingcége 1997 októberétől 1998 júliusáig dolgozott az atomerőműnek, amely eljuttatta a Hír TV-nek a megbízási szerződést. Az Agóra Kft. feladata az erőmű bővítésének – vagy ahogy a szerződés fogalmaz: a kapacitás növelésének – népszerűsítése, a közvélemény formálása volt. A megbízás tíz hónapig tartott, a munkát a Gyurcsány-cég havi nettó nyolcmillió forintért vállalta el. A munka elvégzését igazoló dokumentumokat egyelőre nem találják az erőműben, csak annak van nyoma, hogy az atomerőmű fizetett az Agóra Kft.-nek. A Fidesz mindezek alapján választ várt Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnöktől, a Demokratikus Koalíció elnökétől arra: elismeri-e, hogy a paksi bővítés ellen indított „hadjáratuk” képmutató és hazug politikai akció volt. Mint fogalmaztak, az is kérdés, hogy ez a 80 millió forint „a személyes boldogulásukat vagy az MSZP pártpénztárát gazdagította”. Gyurcsány hallgatott. A 80 millió forinttal kapcsolatban hozzátennénk: abban az időszakban „ereje teljében volt a Bokros-korszak”, és ez az összeg akkor egy középiskolai tanár százéves fizetése lett volna. Khm.
Heringes Anita egyébként éppen ahhoz a miniszterhez futna segítségért, aki kormánytagként megszavazta azt a rendeletet, amiben Paks adójáról született döntés. Itt tekintsünk el attól, hogy ha- és amennyiben a polgármester asszony ismerné a jogrendszer alapvető működését, akkor nem fogalmazna meg jogellenes kéréseket és nem kezdene lehetetlen küldetésekbe érdemi munka helyett. Az MSZP-s Heringes a kampányban egyébként azt hangoztatta, hogy a városért minden erejével küzdeni fog, ami remek gondolat, csak annyi a probléma, hogy kellő ismeret, tapasztalat hiányában ez elég nagy kihívást jelent majd számára.
Ma reggel az ATV-ben közölte, hogy megkereste Lázár Jánost, hogy tárgyaljanak. Kapaszkodjanak meg a zseniális logikai érvelés eme gyöngyszemén, amit képes volt egy országos csatornán kimondani: az adó jár nekik, mert “a paksi focicsapat az egyetlen, amely teljesen magyar futballistákból áll össze az NB1-ben”.
Itt halkan jegyeznénk meg, hogy bár a focicsapat támogatása valóban fontos, de abból a milliárdos adóbevételből, amiből eddig csak és kizárólag Paks gazdálkodott, valószínűleg nem ez a leglényegesebb tétel.
Szakértői gárdával startol Heringes Anita: szakszervezeti vezető, könyvtáros, nyugdíjas mérnök és volt kommandós is van a csapatában
Heringes Anita a Hírklikknek is nyilatkozott (szó szerint idézzük, helyesírási hibákat sem , ebből tudtuk meg, hogy szakértői csapatával készen áll megvédeni a várost:
Már mások is megkérdezték, nem vágtam-e túl nagy fába a fejszémet? Erre azt szoktam mondani: könnyű úgy dolgozni, ha a hivatalban, a képviselőtársaim közül mindenki a maga szakterületén már sokat tett le az asztalra. Akár sokkal többet, mint én. Van közöttünk könyvtárigazgató, korábbi szakszervezeti vezető, nyugdíjas mérnök, aki az erőműben és a KKT-ban dolgozott, van pedagógus, olyan volt önkormányzati munkatárs, aki korábban a város üzemeltetésért volt felelős, vagy éppen „Neutron kommandós”. Ezt az alakulatot 1992-ben, az öbölháború kitörésekor az akkori belügyminiszter hívta életre az atomerőmű védelme érdekében. Szóval ebbe a csapatba mindenféle olyan ember került, akiknek szívügye a város, akikre tudok támaszkodni
– tette hozzá, amit egyelőre nem tudunk értelmezni, miért tartott fontosnak mindenképpen elmondani. A jó hír azonban az, hogy reálisan látja képességeit: nem ért a városvezetéshez.
Csak Paksnak adjanak pénzt, más települések nem érdemelnek semmit!
A környékbeli települések egyébként a paksi iparűzési adóból származó bevétel töredékéből finanszírozták működésüket, így a kormány döntése tulajdonképpen azt jelenti, hogy számukra is lehetővé válik majd plusz forrásokat lehívni – például településfejlesztésre vagy infrastruktúra-hálózat kiépítésére, felújítására.
Tény: a Paksi Atomerőmű az állam tulajdonában van, így annak működtetése, üzemeltetése is az állam feladata. Mivel állami cég fizeti meg azt az extra adót, amit ez az erőmű termel, így evidens, hogy az ő jogkörébe tartozik az is, hogy különleges gazdasági övezetet jelöljön ki. Éppen ezért nem lehet elvitatni az államtól azt a jogot, hogy eldöntse azt a fő kérdést, miként szeretné azt elosztani. A kérdés az, vajon mennyire “igazságos” folytatni azt a gyakorlatot, mely szerint egyetlen település – ahol az állami erőmű működik és üzemel -, kapja meg a hatalmas nagy adóbevételt? Vagy pedig az atomvároson kívül más, a térségben lévő település is részesedjen ebből az adóbevételből?
Nyilvánvalóan Paks városa igazságtalannak fogja érezni a döntést, viszont azok a települések, akik ebből a bevételből immáron részesülnek, vélhetően igazságosabb rendszernek tekinthetik és fejlesztési lehetőségek tárháza nyílhat meg ezáltal előttük. Az az állítás, mely szerint az erőműben dolgozó személyek kizárólag paksiak, egyértelműen ordas hazugság, hiszen a vidéki munkavállalók száma is jelentős, így az a jól csengő szlogen sem igaz, amit most hangoztatnak, miszerint “csak a paksiak termelik meg az erőműben azt az adót és azt a bevételt, amit az erőmű termel.” Az is nyilvánvaló, hogy a Paksi Atomerőmű nemzetstratégiailag kiemelt beruházásnak minősül, amit a kormány különleges gazdasági övezet keretében kíván megvalósítani. (Eddig is nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásnak minősült, csak az állam most kiszélesítette a beruházással érintett területeknek a mértékét, nagyságát, tehát több ingatlant vont be).
Szegény paksiak!
Paks városa 10 milliárd forint nagyságrendű adóbevétellel számolhatott eddig. Sajtóhírek szerint 6 milliárd forint adóbevétel származik a Paks 1-től, és ez az összeg kerül a térségben szétosztásra más elvek alapján. Az atomvárosnak így is marad 4 milliárd forintnyi adóbevétele, ami a működését nem befolyásolja, nem kényszeríti térdre, tehát nem igaz, hogy az intézkedéssel kivéreztetik Paksot. (Mivel így is lényegesen több adóbevétele származik a városnak, mint egy hasonló méretű, átlagos magyar településnek.)
Tolna vármegye székhelye Szekszárd, sokkal nagyobb lélekszámmal, intézményekkel, mégis jóval kevesebb pénzből kell gazdálkodniuk, de ha megnézünk egy azonos, hasonló nagyságú települést, mint Paks, például Mohácsot, aminek alig 2 milliárd felett van az adóbevétele, Kalocsának, Dombóvárnak pedig talán az 1 milliárdot sem éri el, belátható, hogy kissé túlzás a paksi felháborodás.
Akkor nézzünk szembe a tényekkel: gyakorlatilag az eddigi rendszer igen egyoldalúan csak Paksot támogatta, hiszen 4 milliárd forintos átlagfeletti adóbevételen túl egy extra, 6 milliárd fölötti adóbevételt is kapott, amivel egyedül ő maga gazdálkodott. Ezen kívül további támogatásokat, pályázati forrásokat is biztosítottak számukra, például a szennyvízhálózat fejlesztésére, az elkerülő út építésére és sorolhatnánk mindazokat a projekteket, amik az atomerőmű-beruházás létrejöttéhez szükséges feltételeket biztosítják, csakúgy, mint az erőmű beruházással összefüggő közvetett kiszolgáló egységeket.
A kormány tehát nem elveszi a támogatást a térségtől, hanem lehetőséget biztosít arra, hogy ne csak és kizárólag egyetlen város költhesse el azt a jelentős mennyiségű pénzt, ami az iparűzési adóból származik, hanem más településeket is támogatni tudjanak.
Paks önkormányzatának tehát egyébként még mindig nincs oka kesergésre, hiszen több mint 4 milliárd forintból gazdálkodhatnak továbbra is, valamint az egyéb bevételből képződő mintegy 8 milliárd forintból. Az eddigi 18 milliárdos költségvetésből tehát 12 milliárd marad a paksi önkormányzatnak, ami így is magasabb, mint a megyeszékhelyé.
A “gonosz” kormány tehát az iparűzési adóból származó 6 milliárd forintot nagyon gonoszkormányhoz illően elveszi a szegény paksiaktól, akik jól láthatóan személyes sértésnek veszik, hogy már nemcsak nekik, de a környező településeknek is jut némi plusz bevétel, amit fejlesztésre fordíthatnak. (Amúgy, tényleg vérlázító, nem? Szegény paksiak!)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS