Globalisták és nacionalisták összecsapása Washingtonban a kínai-amerikai kereskedelmi háború miatt
Azt Donald Trump elnök mondja meg, hogy hol és mikor állapodunk meg Kínával, és nem a Wall Street – fogalmazott egy beszédében Peter Navarro, a Fehér Ház kereskedelmi tanácsadója. Külön kiemelte a Goldman Sachs alapkezelőt, amely szerinte gyengíti az amerikai tárgyalási pozíciókat és „sufnidiplomáciát” folytat az amerikai nemzeti érdekek kárára. Úgy tűnik, hogy a kínai-amerikai kereskedelmi háború kapcsán egymásnak feszültek az elnöki stáb tagjai és két táborra oszlottak: az egyik a Wall Streetre alapuló megoldást sürgeti, míg Steve Bannon a Fehér Házban maradt haverjai az „America First” programot kívánják megvalósítani.
A kínai-amerikai kereskedelmi háború legújabb fejezete kezdődött azzal, hogy Hszi Csin-ping küldött egy 142 pontból álló levelet Trumpnak, amelyben valamiféle megállapodás-tervezetet körvonalazott. Most gondoljunk csak bele: 142 pont, és mindegyik legyen minimum 10 oldalas, akkor ez helyből 1420 oldalnyi tömény gazdasági duma. Nem csoda, hogy az amerikaik még nem adtak semmiféle érdemi választ, hiszen még senki sem tudta elolvasni ezt a betűtengert. Feltehetően aki először átrágja magát a szövegen és elmondja az elnöknek a lényeget, az hatalmas prémiumban részesül. De most komolyan: Peking legközelebb az egykori Nagy Kormányosnak, Maónak az összes művét küldi el, bőrkötésbe csomagolva, lehetőleg mandarin nyelven? Egy biztos, a kínaiak a pszichológiai hadviselésben nyerésre állnak. A lényeg azonban máshol van, nevezetesen abban, hogy a „Mennyei Birodalom” vezetése jelentős engedményekre lenne hajlandó gazdasági téren. Ez átütő siker lenne Amerikának, de úgy tűnik, hogy a „győztesek” nem örülnek annyira, mint ahogy várnánk.
Megegyezni, vagy nem megegyezni?
Néha úgy tűnik, hogy az America First klub tagjai egyáltalán nem akarnak megállapodni Pekinggel, sőt újabb vámok kivetését szorgalmazzák. Mint ismeretes, Donald Trump 250 milliárd dollárnyi importra vetett ki 25 százalékos vámot, és most sokan azt szorgalmazzák, hogy a fennmaradó 250 milliárd dollárt is adóztassák meg. Talán ez már túlzás volna, hiszen ha ez megvalósulna, akkor a kínai-amerikai kereskedelem volumene az ópiumháború idején tapasztalt szintre esne vissza. Trump jelenleg errefelé, a nacionalista, agresszívebb álláspont felé húz.
Kijelentette, hogy a kínaiak tisztességtelen kereskedelmi tevékenységet folytatnak - beleértve a szellemi tulajdon ellopását -, és azt is a fejükre olvassa, hogy az amerikai cégeket technológiai transzferekre kényszerítik.
Sok amerikai gyártó és befektető azonban nagyra értékeli az elnök azon szándékát, hogy megváltoztassák az ázsiai nagyhatalom kereskedelempolitikáját, ám szerintük erre nem jó eszköz a vámháború. (Hiába, ahogy növekszik az elnök tekintélye, úgy válnak udvariasabbá a bírálói. Manapság csupán a CNN és a többi libsi médium beszél olyan hangnemben Trumppal, mint ahogy más a kutyájával szokott.) Az importőröknek el kell dönteniük, hogy lenyelik a drágább behozatal költségeit, vagy tovább hárítják a fogyasztók felé. És néhány exportőrt sértenek a kínai megtorlások, és nehezebben tudják a termékeiket elhelyezni az ottani piacon. A már említett Peter Navarro professzor erre azt válaszolta: jobban tennék a panaszkodók, ha az Ohio-i Daytonban vagy a többi amerikai iparvárosban fektetnének be. Újjáélesztenék a termelést és munkát adnának a helyieknek, és ezzel segítenének megoldani a szociális válságot. Ezzel arra célzott, hogy amerikai egyes részein már kezd katasztrofális méreteket ölteni a gyógyszerként beszerezhető opioidok fogyasztása. De a meccs még közel sem lefutott, hiszen a Wall Street-i hátterű politikusok a fegyverszünetet és valamiféle ideiglenes megállapodást kívánnak elérni. Ezek közé tartozik a pénzügyminiszter Steve Mnuchin és a gazdasági főtanácsadó Larry Kudlow. Trump nekik is tett ígéretet akkor, amikor kijelentette, hogy Argentínában esedékes csúcstalálkozója Hszi Csin-ping elnökkel „jó hangulatú lesz”.
Majd meglátjuk - biztos jót beszélgetnek majd -, azonban most úgy tűnik, az USA tanácstalan, hogy elfogadja-e a kínai engedményeket, vagy újabbakat is követeljen.
Fotó: MTI/EPA Roman Pilipej
