A bizonytalanságot kell mielőbb megszüntetni - Nagy Elek kamarai elnökkel beszélgettünk (PS-interjú)
Portálunk Nagy Eleket, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnökét kérdezte az érdekképviseleti szervezet által összeállított és a kormányhoz eljuttatott gazdasági válságkezelő javaslataikról. A kamara első embere szerint elsődleges cél, hogy a jelenlegi bizonytalanság helyébe, határozott stratégia mentén kidolgozott lépésekkel a kiszámíthatóság kerüljön, azaz egy védőháló. Emlékeztetett ugyanakkor, hogy a ránk váró nehézségek a gazdaság valamennyi szereplőjétől, így az államtól és a munkaadóktól éppúgy, mint a munkavállalóktól kölcsönösen áldozatokat követelnek.
Egyelőre minden tekintetben felfokozott a hangulat az országban és hatalmasak a várakozások a járványhelyzettel, illetve annak gazdasági hatásaival kapcsolatban. Milyen jelzéseket kapott a kamara a tagjaiktól, a vállalkozásoktól és a vállalkozóktól?
A budapesti kamara javaslatainak kialakítása során folyamatosan konzultált tagjaival, akik közül online kérdőíven keresztül első körben több, mint kétezren juttatták vissza észrevételeiket. Ez azért is fontos, mert a BKIK a magyarországi társas vállalkozások több, mint 40 százalékát tömörítve, a legnagyobb tagsággal rendelkező ágazati kamara. Aktuálisan a struktúránként eltérő és azon belül is változatos jelzések közepette egy valami biztos: a bizonytalanság. Mindenki számol, minden vállalkozás igyekszik megtervezni az előtte álló időszakot. Ehhez kapcsolódóan érdemes megemlíteni, hogy a kamaránkhoz tartozó vállalkozások nagyon várják az azonnali támogatást, miközben csupán egyötödük rendelkezik valamiféle válság forgatókönyvvel. Közvetlen tanácsadás terén is sokat tudunk tenni. Például a fenti hiányosságot egy „KORONA válság kisokos” összeállításával igyekezett kezelni a BKIK, amelynek sikerét jól mutatják a visszajelzések, illetve már több vidéki kamara érdeklődött utána, sőt át is vette azt tagjai számára. De nagyon fontos szerepünk a vállalkozói problémák közvetítése a Kormányzat felé, és különösen megoldási javaslatok tétele.
A kormánynak már ismertek a gazdaságélénkítésre elkülönített költségvetési számai, de a konkrét cselekvési pontok jelenleg is kidolgozás alatt vannak. A BKIK javaslatainak milyen jellegű intézkedések alkotják a gerincét, és miért éppen ezekre az intézkedésekre tesznek javaslatot a kormányzat számára?
A kamara elsődlegesen minél több vállalkozás működőképességének megőrzését tartja feladatának olyan módon, hogy az embereket általánosságban is sikerüljön munkában tartani. A vállalkozások részéről az azonnali, konkrét kormányzati válságkezelési és gazdaságélénkítő lépések bejelentését övezi a legnagyobb várakozás. A magunk részéről a vállalkozói igények és a nemzetközi példák jó gyakorlata alapján tettük meg 9 pontos rövidtávú, illetve 6 pontos hosszútávú javaslatainkat. A rövidtávú intézkedések lényege a vállalkozók fix költségeinek azonnali csökkentése és a munkahelyek megtartása, aminek nemzetgazdasági szempontból óriási jelentősége van. A hosszabbtávú stratégia, amit most kell megalapozni, pedig a kilábalást szolgálja. Mi ezt egy csatornás rendszeren keresztül képzeljük el, az elején ezer milliárdos forrással, amit célzottan alacsony kamatozású hitelek, garanciák, eszköz- és követelés vásárlásra, valamint tőkebefektetésre, export-, sőt fogyasztásösztönzésre is lehetne használni. De most az azonnali teendőkön a hangsúly!
Hozzávetőleg hány álláshely kerülhet veszélybe a járványhelyzet miatt, illetve milyen ezeknek a munkavállalóknak a munkaadói háttere? Milyen elemekből állna az említett védőháló?
Magyarországon a koronavírus-járványt megelőzően 4,5 millió ember dolgozott. Ezek közül 1-1 millió főt az állam, illetve a nagyvállalatok, 2,3-2,4 millió főt a kis- és középvállalkozások (ide tartoznak az önfoglalkoztatók is), míg a fennmaradó munkavállalókat a nonprofit szektor alkalmazta. Közülük nagyságrendileg 0,5 millió fő legfeljebb általános iskolai, 2,7 millió fő középfokú és 1,3 millió fő felsőfokú végzettséggel rendelkezett. Számításaink szerint ezekből a álláshelyekből 1,1-1,3 millió kerülhet veszélybe. Nekik van szükségük egy védőhálóra, hogy minél többen maradjanak, legyenek állásban.
Azt kellett megvizsgálni, hol vannak jelenleg tartalékok, azaz hol lehet munkaerőigény? Ilyen az építőipar, a mezőgazdaság. Ezért rendkívül fontos az építőipar biztonságos munkavégzésének a biztosítása és az elmaradt beruházások felgyorsítása. A kb. félmilliós alacsonyabb végzettségű munkavállalóból 200-250 ezer veszélyeztetett. Ebből 100-150 ezret át lehetne irányítani az építőiparba, mezőgazdaságba és kb. 100 ezret fel tudna szívni egy ideiglenes közmunka program. A munkahelyváltási program fejenként nettó 100 ezer forintba kerülne (50 ezer bérkiegészítés, 50 ezer lakhatás, étkezés támogatás). Javaslatunk gerincét a rövidített munkaidő program jelenti, a német „kurzarbeit” mintájára, amely kb. 700 ezer közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező ember veszélyeztetett munkahelyét tudná megvédeni. A munkaadó vállalja, hogy félállásban legalább a garantált bérminimumon tovább foglalkoztatja június 30-ig a munkavállalóit (ez legalább nettó 70 ezer forintos fizetést jelent), ebben az esetben pedig az állam erre a három hónapra havi 100 ezer forinttal kiegészíti a munkavállaló bérét, így az legalább nettó 170 ezer forint lesz.
Ezen kívül célszerű lehet egy egyszeri nettó 200 ezer forintos munkahelyváltási támogatást adni (ez közel a havi minimálbér duplája) azok részére, akik elvesztik munkahelyeiket és hajlandók más szektorban elhelyezkedni. Úgy gondoljuk, hogy ezeknek az embereknek minden bizonnyal csak töredéke veszíti majd el az állását a vállalaton belüli átszervezések, illetve a „rövidített munkaidő” módszernek köszönhetően, az állásvesztők közül pedig az ágazatváltási támogatás, végső soron pedig a közmunka révén a munkában tartás mellett biztosítható a legszélesebb réteg számára a rendszeres havi jövedelem ilyen, átmeneti jellegű megőrzése.
Azonban sok önjelölt „szakértő válságkezelő” jelentkezik javaslatokkal ezekben a napokban, amelyek bármilyen impozánsak is, rendre nélkülözik a realitásokat. A kamara által kidolgozott csomagnak milyen anyagi és költségvetési vonzata lenne?
A javaslataink megalkotása során az vezetett minket, hogy a szükséges minimumot dolgozzuk ki, amely által megelőzhető a szociális- és az ezzel járó gazdasági összeroppanás, de ne terheljük meg olyan módon a költségvetést, hogy válságkezelés címén az elkövetkező hónapokban feléljük a jövőnket. A kilenc pontos javaslatcsomagunk három hónapos időszakra vonatkozóan a költségvetés számára legfeljebb 175-195 milliárd forintos kiadást jelent, (kb. 95 milliárd a rövidített munkaidő, 20 milliárd a közmunka program, 30 milliárd az alacsonyabb végzettségűek munkahely váltása, 30-50 milliárd az egyszeri munkahelyváltási támogatás), ezzel párhuzamosan pedig a kieső adóbevételek további, nagyságrendileg 300-400 milliárd forintos kiesést okoznának, így az államkassza számára ez, mintegy 600 milliárd forintos összeget jelentene. Le kell azonban szögezni, hogy a helyzet napról napra változik és a járványhelyzet elhúzódása sem ismert, így sok a bizonytalansági tényező.
Mit tapasztal, a vállalkozások hogyan reagálnak általában a sokkhatásra, inkább megtartanák munkavállalóikat, vagy gyorsan bedobják a törölközőt?
Egyelőre csak a legkilátástalanabb helyzetben lévő vállalkozások húzzák le a rolót, a legtöbben kivárnak. Fontos azonban, hogy mindenkiben tudatosuljon: a válságkezelés folyamatában mindenkinek áldoznia kell. A cégek jelenleg várják a kormányzati intézkedések bejelentését, amelyekkel tervezni és számolni tudnak. Amikor erre sor kerül, már többet fogunk látni, de jelenleg a közös érdek az, hogy a gazdaságban a vírus okozta bizonytalanságot minél előbb megszüntessük és a védőháló elkezdjen működni.
Vezető kép: bkik.hu
