Kósa Lajos a PS-nek: Ne csak a multik uralják a piacot!
A multik számtalan előnyt élveznek a kis, jellemzően magyar termelőkkel szemben. Ennek gyakran az az oka, hogy kizárják vagy piacra sem engedik a versenytársakat. Tipikus példa az italkereskedelem, a legnagyobb piaci torzulás talán a sörpiacon van, ahol a 3 nagy multi a 166 milliárdos ágazatból, 163 milliárd forintot ural. A kicsi, kézműves termelőket megfojtják, szerződésekkel kizárják a rendezvényekről és vendéglátóhelyekről. Kósa Lajos országgyűlési képviselő törvény- javaslatával azt szeretné elérni, hogy ez a helyzet megváltozzon - egyebek mellett erről készítettünk rövid interjút a Fidesz alelnökével.
A Költségvetési Törvény kapcsán terjesztette be javaslatát, amely megtiltaná az úgynevezett kizárólagossági szerződéseket az üdítőital, az ásványvíz, valamint sör forgalmazásban. Ismertetné, hogy mi a célja ezzel a törvénnyel?
Azt szeretném elérni, hogy Magyarországon a kézműves gyártók, a kicsik, az üdítőitaloknál, az ásványvíznél és a sörnél ugyanolyan lehetőséggel jussanak piacra, mint a nagy multik, a hazai kis termelők olyan helyzetbe kerüljenek, mint amilyenben Németországban, Ausztriában, vagy akár Csehországban vannak.
Ezek szerint úgy véli, hogy Magyarországon a kistermelők, kisgyártók hátrányban vannak?
Az italpiac torzulását már a Versenyhivatal is érzékelte 2015-ben, amikor egy olyan határozatot fogadott el, hogy a multik egy adott szegmensben csak a piac 80 százalékát fedhessék le. Ez arra irányult, hogy a kicsik is odaférhessenek a fogyasztókhoz. Jó volna elérni, hogy az emberek adott esetben a magyar kézműves sört, a magyar kisszériás gyümölcslevet vagy a helyi ásványvizeket ugyanúgy el tudják érni, mint a multik termékeit. Ma azonban nem ez a helyzet. Kialakult egy olyan gyakorlat, hogy a nagy multik a forgalmazókkal kizárólagossági szerződést kötnek. Ezek olyan kitételeket tartalmaznak, hogy az asztalért, székért, hűtőszekrényért, miegymásért cserébe kizárólag annak a nagy multinak a termékét forgalmazhatja a vendéglátó, akivel ezt a szerződést kötötték. Ezzel kizárnak minden más terméket, minden más versenytársat. Ezek a forgalmazók nemcsak italboltok lehetnek, hanem például vendéglátóipari helyek, de ide sorolhatjuk az alkalmi rendezvényeket, illetve fesztiválokat is. Az általam jegyzett törvény azt mondaná ki, hogy ilyen kizárólagossági szerződéseket többé ne lehessen kötni. Ezzel azt szeretném elérni, hogy a kisgyártókatat és termékeiket ne lehessen kizárni a piacról, az emberek az ő termékeiket is választhassák, ha éppen azt akarják.
Gondolom, ettől valamivel olcsóbbak lesznek az érintett termékek, hiszen versenyhelyzet alakul ki.
A mostani rendszer többletköltségét a multik kétségtelenül a fogyasztókkal fizettetik meg. Tehát a gyengébb minőséget drágábban kapja meg a vásárló. A törvény életbe lépése után valódi íz- és árverseny lesz, amivel a fogyasztó csak jól járhat.
Úgy tudni, hogy a sör esetében a legdurvább a multik uralma. Vázolná az olvasóknak, hogy mi is pontosan ma a piaci helyzet?
A sör esetében egy 166 milliárd forintos piacról van szó (2018), amelyen a 3 nagy gyártó részesedése 160 milliárd. Ez a három nagy a Heineken, a Borsodi (Asahi, japán) és a Dreher (Coors, amerikai). Az összes kicsi, a Pécsi Sörgyártól kezdve a Csikiig, a kézműves gyártókkal egyetemben sem a fennmaradó 6 milliárdos piacon osztozik, hanem csak 3 milliárdon. Ugyanis a nagy multik importja még kb. 3 milliárd forintot tesz ki. Ebből látható, hogy csak egy nagyon-nagyon kicsi piaci rés az, amit a multik engednek a kisebb termelőknek. Egy kizárólagossági szerződés esetében a forgalmazó nem tudja kitenni a pultra a kisszériás söröket, a Fóti sörtől kezdve a Zirci sörig bezárólag még helyben sem, hogy csak néhány példát említsek. Ez egy indokolatlan piaci korlátozás és a magyar fogyasztó nagyon rosszul jár. Mindnyájan bukunk rajta.
Az ásványvízzel kapcsolatban sem túl rózsás a jelenlegi helyzet. Ha jól tudom, a legnagyobb hazai termelő, a Szentkirályi, például már nemzetközi tulajdonában van.
Hiába keresek például Hajdúszoboszlón Pávai Vajnát, ami a helyi ásványvíz még ott sem biztos, hogy kapok. A vendéglős vagy a boltos még ott sem árulhatja a város termékét, mert a kizárólagossági szerződések megtiltják nekik. Vagy ott van például a Borsodi Ásványvíz, amelyik az egyik legjobb, legkülönlegesebb Magyarországon, még a Borsod-megyei fesztiválokon se nagyon kapni.
Az Ön által benyújtott javaslat nyilván elég nagy port kavar majd a hazai kereskedelmi szférában és azon sem lepődnénk meg, hogy az ellenzékiek azzal vádolnák meg, hogy a külföldieket akarja kiszorítani mesterségesen a magyar piacról...
Nézze, én csak azt akarom elérni, a mi Ausztriában, Csehországban vagy éppen Szlovákiában teljesen természetes. Prágában elképzelhetetlen, hogy ne lehessen 6-8 féle helyben főzött sört kapni. Ha egy vendéglő kizárná a helyi termékeket, akkor keresztbe lenyelnék. A természetes arány, hogy a nagyok uralják a piac 80 százalékát, a kicsik pedig durván a 20 százalékát. Ezt az arányt kellene nálunk is elérni. A magyar kézműves termelők óriási versenyhátrányban vannak. A lényeg az, hogy a hazai kistermelők egyenlő feltételekkel versenyezhessenek a nagy multikkal a fogyasztók kegyeiért, szó sincs tehát arról, hogy bárkit is ki akarnánk szorítani a magyar piacról.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
