Somlay Artúr színész és Déry Sári színésznő: mindketten az embertelen Rákosi-diktatúra áldozatai. Somlay Artúr próbálta megmenteni színészkollégáit a kitelepítéstől: amikor ez nem sikerült neki, öngyilkos lett. Déry Sári színésznő volt az egyik, aki férjét, a grófot hűségesen követte a kitelepítésbe, majd Mádon belehalt az embertelen körülményekbe. Két rendkívüli ember történetének járt utána Tóth Eszter Zsófia történész.
Somlay Artúr színésznek, a Horthy-korszak sztárjának utolsó szerepe Bánk bán Petúrja volt. 1951. május 30-án volt a bemutató, és ezt a szerepet játszotta aznap, 1951. november 10-én is, amikor végzetes tettét elkövette alkohollal és gyógyszerrel. Somlay Artúrnál az utolsó csepp az volt a pohárban, hogy Rákosi Mátyáshoz írt levelében – amelyet több színésztársa aláírt – tiltakozott az ellen, hogy több művészt kitelepítettek, és szerette volna elérni, hogy visszatérhessenek Budapestre. Az akció nem sikerült.
Somlay Artúr Jávor Pállal és Karády Katalinnal a Halálos tavaszban. Forrás: Facebook
Azokat telepítették ki Budapestről 1951. május 21. és június 10 között, akiket a Rákosi-diktatúra ellenségének bélyegeztek, vagy származásuk, vagy vagyonuk (gyáruk), vagy a Horthy-korszakban betöltött állami funkciójuk miatt.
Somlay Artúr hitvallása
Somlay Artúr 1883-ban született, kivételes tehetségű, lázadó és lázító színész volt. Emlékezetes alakításai között szerepel a Valahol Európában című film is. Színészi hitvallását hagyatékában található gondolataival jellemezhetjük, amelyeket a Mozgó Képek közölt 1987. augusztusi számában: „Voltam Romeo ifjúságom kezdetén, Antonius nagykorúságom napjaiban, és a világháború értelmetlen, véres szörnyűségein értem Hamletté. Így hágva értelmem emelkedő grádicsain, egyre világosabban látva az ember sötét lelke belsejébe, lettem Athéni Timon. Most itt állok, mint Lear király, e mélységek sötétjében és megpróbálom napvilágra tépni az ember belsejét…”
Somlay Artúr fiatalkorában. Forrás: Facebook
Önmagát pedig így jellemezte: „Én vagyok az utolsó bölény, amely – minden hiedelem ellenére – nem támad senkire, ha nem bántják; tud fenségesen nyugodt is lenni, de ha kell: mindent és mindenkit szétmarcangol, ami vagy aki az útját keresztezi, dühe ilyenkor csaknem mindig indokolt és helyénvaló.”
Levél a kitelepítettek érdekében
Egy részlet a levélből, amelyet a kitelepítettek érdekében írt színésztársaival Rákosi Mátyásnak:
Kedves Rákosi Elvtárs!
Néhány volt színésztársunk érdekében fordulunk egy nagy kéréssel Rákosi Elvtárshoz. Kende Paula, Albert Erzsi es Déri Sári kollégáinkat Budapestről kitelepítették. Mindhárman, mint házastársak kerültek a kitelepítési rendelkezés hatálya alá.
Déri Sári: 40 éves és jóformán gyerekkora óta Magyarország minden színpadán játszott. Egészen kis görlből fejlődött színésznővé. Az ostrom alatt magatartása példamutató volt. A felszabadulás után egyike volt azoknak a színésznőknek, akik leghamarabb álltak a színházi kultúra szolgálatába. A Honvéd Színház szerződési ajánlatát kitelepítése miatt felbontotta. 1947-ben férjhez mént Almássy Miklós grófhoz, aki akkor, mint lovász kereste meg kenyerét. Almássy Miklóst e hónap 6-án behívták katonának a Néphadseregbe. Déry Sári társadalmi munkájáról külön meg kell emlékeznünk, különösen falu·· és tanyajárásáról, amelyet az elmúlt két év alatt folytatott. Becsületes, törekvő és tehetséges embernek ismerjük. Kitelepítési helye: Mád, Rákóczi út 26.Mi, alulírottak, erkölcsi és művészi meggyőződésünkre hallgatva terjesztjük kérésünket Rákosi Elvtárs elé. Meleg emberi szívére bízzuk sorsukat, bízunk és megnyugszunk döntésében.
Budapest, 1951. október 19.
Somlay Artúr a kérelem elutasítását november 10-én kapta kézhez. Hat búcsúlevelet írt (köztük feleségének, Révai Józsefnek, Major Tamásnak, Gobbi Hildának), de ezeket az Államvédelmi Hatóság lefoglalta.
Somlay Artúr idős korában. Forrás: Facebook
Somlay Artúr öngyilkosságának körülményei
Raksányi Gellért így emlékezett vissza öngyilkosságának körülményeire a Magyar Nemzet 2002. december 24-i számában:
Somlay Artúr meg feldúltan érkezett: „Kutyuska [Raksányi Gellért beceneve], kidobott egy fogalmazó.” így hívtuk régen a rendőrfőhadnagyot. Bement a fogalmazóhoz, hogy kiálljon valaki mellett, bizonygatva, hogy „ez kérem, Ady barátai közé tartozott, ez egy rendes ember volt a német megszállás alatt, ne telepítsék ki”. Mire rárivallt a főhadnagy: „Na, tűnjön el innen, színészkém! Menjen a francba!” Somlay tudta, hogy többé nincs rá szükség. Ő nem ebben a szellemben nőtt fel, nem viselte el az embertelenséget és a semmibevételt. Öngyilkos lett.
Kisebb lánya, Somlay Emily hét éves volt ekkor. 1964. január 25-én a Magyar Ifjúság készített vele interjút édesapjáról:
Apu engem Mikinek szólított, nem tudom, honnan vette ezt… Szinte minden este elvitt magával a színházba. Ott ültem az ügyelő-pult előtt, egy kis sámlin, amit a Nemzeti Színház asztalosai nekem készítettek. Egyszer majdnem besétáltam előadás közben a színpadra. (…) Szünetben azután alaposan elővett… (…) Apu, aki mindig magázott engem, most így szólt: „Mondja Emily, honnan veszi magának a bátorságot ahhoz, hogy a színpadra bejöjjön, amikor én itt még köhögni sem merek, ha a szerep szerint nem szabad!…
Somlay Artúr Bánk bán szerepében / Fotó: MTI
Déry Sári halála
Déry Sári színésznő, akit Somlay többek között meg akart menteni a kitelepítéstől, meghalt egy évvel később, kitelepítve, száműzve. Almássy Miklós, a kitűnő modorú, lekötelezően kedves és Sárinál fiatalabb férfi elhódította feleségét Klamár Gyula hírlapírótól. Déry Sári férje miatt került fel a kitelepítendők listájára. Déry Sári kitartott férje mellett, ment vele az Isten háta mögé, Mádra. A színésznő a kitelepítés alatt vakbélgyulladást kapott; mire szekéren beszállították a legközelebbi kórházba, a vakbele perforálódott és már nem lehetett megmenteni az életét.
Bár Somlayra, mint színészre emlékeztek a Kádár-diktatúra idején, öngyilkosságát tabusították. Olyannyira, hogy Csathó Kálmán 9 évvel a halála után egyszerűen hazudott arról, hogyan halt meg:
Váratlanul halt meg, és éppencsak, hogy nem a színpadon, mint Egressy Gábor, akit Brankovics György szerepében, játék közben ért a halál. Somlay Artúr végigjátszotta utolsó szerepéi, Bánk Bán Petur bánját, a békéden magyart, aztán hazament, lefeküdt, és orrán szemüveggel, kezében könyvvel elaludt, és nem ébredt föl többé. Álmában érte szívszélhűdés. Aznap délelőtt az utolsó forintját adta oda régi igazgatójának, Jób Dánielnek
– ezt a Magyar Nemzet 1994. szeptember 17-i számában Bános Tibor idézte fel.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS