Egyházi középiskolások a kádári diktatúrában

Jelen volt-e az állambiztonság az 1960-as évek egyházi középiskoláiban? Milyen volt a diákélet? Hogyan korlátozta a kádári diktatúra a továbbtanulási lehetőségeket? Tóth Eszter Zsófia történész írásában ügynökjelentések és visszaemlékezések segítségével ennek járt utána.

A kommunista diktatúra államosította az iskolákat 1948-ban. Alapvetően megsértve az állampolgárok vallásszabadsághoz és oktatáshoz való jogait, 1950-től az állam és a katolikus egyház között született megállapodás szerint négy szerzetesrendnek – a bencés, a piarista, a ferences férfi és a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek Rendje – összesen nyolc, négyosztályos katolikus gimnáziuma működhetett. Mindegyik iskola két-két párhuzamos, negyven fős osztályt indíthatott.

Boldog idők, 1943. Győrszentmárton, Pannonhalmi Bencés Főapátság. Forrás: Fortepan; adományozó: Rados Tamás

Diákok az egyházi iskolában

Aki egyházi iskolába adta gyermekét, számíthatott arra, hogy a diáknak a továbbtanulásnál extra nehézségei lesznek. Bölcsészettudományi karokra, közgazdasági egyetem nappali tagozatára esélytelen volt bejutni egyházi iskolából, még kiváló tanulmányi eredménnyel sem lehetett.

Ezt a szóbelin egyértelművé tették a jelentkezők számára. Sokan ezért lettek műszaki tanárok, mert bölcsészkarra nem juthattak be, de élethivatásuknak tekintették a tanítást. A diktatúra az egész életútra kihatóan korlátozta az egyházi iskolások lehetőségeit. A hivatalos állami nézetrendszer az ateizmus volt.

Írásomban pannonhalmi diákokkal készített interjúk és pannonhalmi paptanárok ügynökjelentései alapján mutatom be a diákéletet és a perspektívákat.

A pannonhalmi diákság akkoriban két jól elkülöníthető, homogén csoportból állt. Mi, a falusi plébániák által odakommendált iskolások a vidéki, paraszti társadalom sarjai voltunk, a diákok másik része művelt, városi családokból került ki, egy akkor üldözött osztály nagypolgári rétegéből

– beszélt K. István a vele készített interjúmban a diákok társadalmi hátteréről.

A diktatúra beszervezett ügynöknek diákokat és paptanárokat is Pannonhalmán. Volt, akit 1956-os múltjával zsaroltak meg.

Győrszentmárton, Szent Márton-hegy, Pannonhalmi Bencés Főapátság. Forrás: Fortepan

1961. október 23. után, amikor a diákok megemlékezést tartottak az 1956-os forradalomról, kettőjüket, Szentmihályi Szabó Pétert és Cserháti Károlyt kirúgták az iskolából. Az Állami Egyházügyi Hivatal vizsgálatot folytatott az ügyben, az igazgatót, Vályi Hugót leváltották, két szerzetestanárnak – Domnanovich Ábel, Szabó Zerind – két évre el kellett hagynia a bencés rendet, a történelemtanárt, Karsai Gézát nyugdíjazták.

Pécsi László ügynök jelentései

A Pécsi László fedőnevű ügynöknek, aki paptanár volt, jellemeznie kellett tanártársait. Ennek a feladatnak eleget is tett, nem olyan tessék-lássék módon, hanem alaposan tájékoztatta tartótisztjét.

A legkirívóbban konzervatív volt Karsai Géza. A diákok már szándékosan ugratták. Örökké a szabadkőművesek és a zsidók ellen ágált. A jelen rendszerben sem rejtette véka alá a véleményét. A fiúk a szünetben mindig tréfálkoztak a háta mögött és Heil Hitlert mondogattak. Távozása megnyugvást hozott és elősegíti a normalizálódást. Csóka Lajos igen jó pedagógus, nem osztályoz szigorúan, mégis szeretik. A szellemtörténeti felfogás híve. Hóman Bálinttal sokat voltak együtt. Ezt leszámítva sok lojalitással és objektív szemlélettel tanít. Igyekszik megvalósítani a reális látást, mintegy felülről nézve a történelmet. A marxizmussal külön is foglalkozik a negyedikesekkel szakkör formájában és objektíve ismerteti, feltárva a történelmi materializmus helyes meglátásait, de gyenge pontjait is. Ő maga nem híve, de tanítványait nem taszítja el tőle. Szigeti Kálmán zömmel éneket tanít, de történelmet is az idén. Amellett, hogy elismeri a rendszer előnyeit több téren, általában konzervatív szemléletű. Nyíltan hirdeti, hogy királypárti, sőt Habsburg-párti (osztrák-magyar monarchia). Irredentasága közismert. Meggyőződése, hogy vissza fognak térni „az elszakított területek”. A bécsi televízió a nagyhéten közvetített egy burgenlandi Passió játékot. Azt mondta, akkor nézi majd meg, ha Burgendland újra magyar lesz. Poldu Hildebrandon meglátszik a most végzett egyetem vasaltsága, de nem tud egészen a történelmi materializmus híve lenni. Történelemórán eléggé nacionalista hangot üt meg. Eléggé szkeptikusan szemléli a mostani enyhébb irányzatot. Az egypártrendszert nem tartja demokratikusnak és ezért a választásokat is játéknak nevezte. Nincs tudomásom arról, hogy gyerekek előtt ilyen kijelentéseket tett volna, csupán tanártársai előtt. Cziráki László irodalomtanár a történelem és magyar szakosok között a leghaladóbb politikailag, de nagyon prűd és mindent erkölcstelenséggel szaglász, ezért nincs tekintélye a fiúk előtt. A haladó irodalom ismereti tanulmányozása és közreadása jó szolgálatot tesz világnézeti szempontból

– mindezt az ügynök 1965. január 14-i jelentésében rögzítette.

Pannonhalmi diákok twistelnek. 1960-as évek. Forrás: magángyűjtemény

A diákok mindennapjai

A diákok mindennapjairól megtudhatunk érdekességeket Szalai Béla Szegletkő című kötetéből is. Például azt, hogy 1960-tól volt televízió, és két fotólaboratórium is működött a gimnáziumban. Ebben az évben került oda Tálos Zoltán testnevelő tanár – 1956-os forradalmi részvétele miatti börtönbüntetése letöltése után –, aki a hegymászó túrák szervezője és mozgatórugója lett. Az élelmezéssel kapcsolatban színfoltot jelentő visszaemlékezés, hogy a tálalószolgálatot végző IV.b-sek az alagsorban található zongorába rejtettek el egy nagy adag rántott húst, ínséges időkre számítva. 1962 szeptemberében az aggteleki kiránduláson a IV.b osztályból éjjel a kempingben hárman átszöktek meglátogatni a szintén ott éjszakázó gimnazista lányokat. A lányok tanárnője botrányosnak minősítette ezt a viselkedést és Pászthory Walteren számon kérte a diákok magatartását, ő azonban akkor nem büntette meg a bűnösöket, csak 1962. október 27-én ült össze a fegyelmi bizottság, és zárta ki az iskolából az átszökés miatt V. Miklóst.

Pécsi László jelentésében arra is kitért, hogy a továbbtanulók fele  mérnöki, harminc százaléka orvosi, tizedük bölcsész vagy közgazdasági pályára jelentkezett. Ennek fő oka – ami a visszaemlékezésekből derül ki –, hogy bölcsészkarra eleve nem is próbálták meg a diákok a felvételit, mivel – bár ezt hivatalosan nem deklarálták, de a szóbelin teljesen egyértelművé tették – oda esélyük sem volt pannonhalmi diákként bekerülni.

A diákok életútja

Az utóbbi negyvenhárom évben köztisztviselőként dolgoztam, eredetileg műszaki főiskolát végeztem, majd a győri egyetem informatika karára jártam. Ennek egy oka volt, hogy Pannonhalmáról nem volt könnyű bejutni egyetemre. Én Walter atya segítségével az országos középiskolai tanulmányi versenyen kémiából tizenharmadik helyezett voltam. Ennek kapcsán Veszprémbe jelentkeztem a Vegyipari Egyetemre. Négyen jelentkeztünk, mind a négyünknek ötös volt az írásbelije, majd utána nullás szóbelit kaptunk. Utána egy hasznos évet töltöttem a munkásosztály keretében. Ipari tanuló voltam a Magyar Optikai Művekben. Ezt nem éllel mondom, hanem nagyon komolyan, mert láttam, hogyan is lehet élni, ez egy komoly doppingszer volt. Következő évben előfelvételivel bejutottam ez egyetemre, de akkor indult a Műszaki Főiskola. Akkor édesapám javaslatára átjelentkeztem oda, mert akkor nem kellett előtte tizenegy hónapra elmenni katonának. Azóta sem bánom a műszaki főiskolát, mert az első évfolyam egy rendkívül preferált, dédelgetett évfolyam volt. […] Az egyetemmel szemben rengeteg gyakorlatot tanultunk, gyakorlaton vettünk részt

– emlékezett vissza S. László.

Győrszentmárton, Mátyás király út, szemben a Szent Márton-hegy és a Pannonhalmi Bencés Főapátság. Forrás: Fortepan; adományozó: Morvay Kinga

A visszaemlékező számára rendkívül fontosak voltak a pannonhalmi diákévek. Úgy ábrázolja, hogy apja helyett apjára talált, olyan tudást szerzett, amely sikeres életpályáját meghatározta. Ma is rendszeresen tartja egykori osztálytársaival a kapcsolatot, életre szóló barátságokat kötött diákéveiben.

Az egyházi középiskolák nemcsak korlátozott számban működtek, hanem ügynökökkel voltak behálózva. Mégis olyan értékeket adtak át diákjaiknak, amelyek egész életútjukat meghatározták, erős alapot nyújtottak számukra. A diákok és szüleik vállalták a továbbtanulás korlátozását is, hogy a gyermekek életét biztos erkölcsi alapokra helyezhessék.

Vezető kép: Fortepan. Adományozó: Rados Tamás