Egyre kínosabban magyarázkodik Márki-Zay, hogy nem akart magyar katonákat küldeni Ukrajnába

A mellérendelt komisszárok visszavonása után ismét beköszöntött a szabadság korszaka Márki-Zay Péter politikai pályáján. A láncaitól végleg megszabadult őrült – mindannyiunk szerencséjére – tovább folytatja a vasárnapi élő Facebook-bejelentkezéseit. Ebben most kiállt korábbi kijelentése mellett, miszerint az ukránok a mi háborúnkat vívják. Az egyesült baloldal bukott miniszterelnök-jelöltje láthatóan továbbra is önmaga hatása alatt áll, miközben még mindig nem érti a nemzetközi biztonságpolitika működését, és mutogatja a saját szegénységi bizonyítványát.

Én azt mondtam, hogy ők azért küzdenek ott, hogy megállítsák Putyint, mielőtt ideér Záhonyba. Jó, tehát mi nem szeretnénk Putyint Záhonynál látni

– magyarázkodott megint Márki-Zay, csakhogy fordítva ül a lovon.

A választáson csúnyán elhasalt baloldali kapitány korábban azt nyilatkozta, hogy „ha a NATO úgy dönt”, akkor küldene akár katonákat is Ukrajnába magyar miniszterelnökként. Ezután pedig azt sérelmezte, hogy a kormánykommunikáció azzal vádolta, hogy katonákat küldene Ukrajnába. Az persze tény, hogy a kormánykommunikáció nem fejtegette részletekbe menően a kampány idején Márki-Zay szavait, ahogy az ellenzék sem mellékelt aprólékos indoklásokat a kormánygyalázásaihoz, mert hát ilyenek a politikai kampányok. Ez azonban nem változtat azon, hogy lényegében tényleg azt mondta a kapitány, amit a fejéhez vágtak.

A katonaküldési hajlandóság csak az egyik aggályos dolog volt ebben az elszólásában. Legalább ilyen zavaró az a hagyományos baloldali szervilizmusról tanúskodó szöveg, hogy „ha a NATO úgy dönt”. A NATO ugyanis nem valami felettes szervünk, amely keretében a mucsai kis Magyarország köteles szót fogadni a Fényességes Nyugatnak, hanem egy olyan szervezet, amely mi magunk is vagyunk. A NATO teljes jogú tagjaként a döntéseiben is részt veszünk, tehát legfeljebb a NATO-ban úgy döntünk, ahogy döntünk, de Márki-Zay Péter idáig nem jutott el a Nyugatnak megfelelni vágyás baloldali mocsarában.

Azzal sincs tisztában a túl nagyra nőtt hódmezővásárhelyi polgármester, hogy a NATO alapvetően egy védelmi szövetség. Ez azt jelenti, hogy ha egy tagját külső támadás éri, akkor az összes tagnak kötelessége katonailag a segítségére sietni. Ha az oroszok megtámadnák a balti államokat, Lengyelországot, Szlovákiát, de akár Romániát is, akkor kötelességünk lenne beavatkozni a szövetségeseink védelmében, és Oroszország pillanatokon belül a NATO az ukrán hadsereghez hasonló méretű keleti szárnyával találná szembe magát, majd hamarosan a szövetség teljes, több milliós haderejével. Egy ilyennek két lehetséges kifutása lenne: vagy teljes orosz vereség, vagy atomháború és atomsivataggá váló Föld. Józan ésszel feltételezhető, hogy az oroszok egyiket se akarják, ami elég erős indok arra, hogy ne támadjanak rá semelyik keleti NATO-tagállamra. Még akkor sem, ha a háborúőrült baloldali hangadók EU-szerte ezzel riogatnak. Vagyis lehet, hogy Márki-Zay félelme a Záhonyig jövő Putyintól nem alaptalan, viszont egészen elenyésző az esélye, hogy azon túl is próbálkozzon.

Márki-Zay Péter nagyra tartja a kárpátaljai magyarok jogfosztását levezénylő, szélsőséges nacionalista ukrán elnököt

A NATO mint védelmi szövetség persze eszközölhet a területén kívüli, nem védelmi jellegű beavatkozásokat is, ebben szabadon részt vehetnek NATO-tagok, azonban ez nem kötelező. Márki-Zay Pétert valószínűleg nem tájékoztatták róla, hogy ha a NATO úgy dönt, hogy a területén kívül kezd bármilyen akcióba, abban nem kell részt vennie Magyarországnak.

Ezekért nem a mi háborúnk ez. Meg azért sem, mert Ukrajna nem NATO-tag, nem EU-tag, mi több, a magyar népességével és Magyarországgal szemben régóta kifejezetten ellenséges magatartást tanúsít. A szomszédos országból érkező háborús menekültek ellátása természetesen humanitárius kötelesség, amelyet Magyarország teljesít, de maga az ukrán állam semmiféle pozitív elbánást ne követeljen tőlünk, mert nincs rá alapja. Előbb tanuljon meg ez a viccállam civilizáltan viselkedni, emberi módon kommunikálni, nem a szoba közepére köpni belépéskor, továbbá emberszámba venni a kisebbségeit! Ez lenne az alap egy jóhiszemű semlegességre részünkről, de jelenleg még ettől is messze vagyunk. Nem sértettségből, hanem elsősorban a kárpátaljai magyarokért való következetes kiállás okán. Magyar érdekből.

Beszédes, hogy a baloldal olyan áljobboldali miniszterelnök-jelöltet castingolt ki, aki zökkenőmentesen belesimul a Nyugatnak mindenkor alárendelődő baloldali szervilizmusba, akinek az amerikai érdek előbbre való a magyar érdeknél, és aki mindezektől vezérelve gond nélkül hazudik az embereknek a szomszédban zajló háborúról. Ha pedig valóban ennyire sötétben tapogatózik a nevezett ügyben, akkor is jól fémjelzi a baloldal szellemi állapotát, hogy még egy ilyen fogalmatlan vezetőt is úgy kellett importálniuk, mert belső körben még ilyen se terem. Az pedig csak hab a tortán, hogy ő hiába ódzkodott ettől, a kampánycsapata a feje fölött átnyúlva mégiscsak egyeztetett Zelenszkij ukrán elnökkel. Ha nem Márki-Zay irányította a saját kampányát, akkor vajon ki?

Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu