A Birodalom

Bruno Le Maire, francia pénzügyminiszter szerint az Európai Unió csak úgy veheti fel a harcot a rivális szuperhatalmak ellenében, ha birodalommá alakítja önmagát. Sokat elárul az általa kívánatosnak tartott jövőről, hogy Amerikát és Kínát említette, mint rivális szuperhatalom, nem Oroszországot, és ez különösen annak fényében meglepő, hogy másról sem hallunk mostanában, mint hogy Oroszország el akar minket foglalni, az civilizációnkra tör, minden percben támadhat, de legalábbis befolyásol, érdekszférába von minket. Mint annyiszor a történelemben, lehet, most is pont fordítva van minden, mint ahogy azt fennhangon hirdetik nekünk, álmélkodó jobbágyoknak, az viszont biztos, hogy a politikai korrektség béklyójában fuldokló nyugati politikai elit megint az expanzió lehetőségét keresi, a birodalommá alakulással akarja orvosolni minden belső problémáját.

Európa történelmének legtöbb kataklizmáját a két segghülye nép, a francia és a germán okozta az elmúlt ezer évben. Senkinek nem kell meglepetést színlelnie, megint ezek akarják birodalommá egységesíteni az amúgy rengeteg szempontból egységes kontinenst. Az egyetlen újdonság (valamennyire), hogy ma nem egymás ellenében, hanem egymás szövetségeseként képzelik mindezt el, mintha csak a frank birodalmat akarnák újra felrajzolni a térképre. A részletek persze sokban nem változtak, a független államalakulatokat, legújabban a nemzetállamokat akarják legyőzni, elfoglalni, magukba olvasztani, hogy aztán – az eddig megszokotott menetrend alapján – jöjjenek a barbárok keletről és az európai egyensúlyt fenntartani akaró britek északról, hogy végül megnyissák a vércsapot és megint elölről kezdődjön minden.

De mindig újra meg újra megpróbálják.

A francia ötletgazda úgy nyilatkozott, hogy – ez esetben – „nem leuraló birodalomról, hanem békés birodalomról” van szó. A „békés birodalom” szövege az európai elit által imádott hazug oximoron mintapéldánya, egyszerre jele a petyhüdtségnek és a szómágiával elfedett agresszív mohóságnak. Békés birodalom ugyanis nem létezik, a birodalomnak erőre van szüksége ahhoz, hogy a birodalmon belül rendet tartson, a birodalmon kívül pedig érvényesítse az akaratát. A ma létező birodalmak se békések, unalmas pillanataikban, amikor nem a hátsó udvarukban kell rendet tartaniuk, akkor egymás befolyási övezeteiket próbálják elcsaklizni és nyílt háborúk helyett polgárháborúkat robbantanak ki.

„Hűbéresítés az, mikor az Egyesült Államok területén kívüli szankciókat vet ki az Európai Unióra, vagy amikor vámot vet ki az acélra és az alumíniumra, mellyel közvetlenül hatással van az észak-francia acélgyárak munkásainak életére. Hűbéresítés az is, amikor Kína úgy dönt, hogy Európa stratégiai infrastruktúrájának jelentős részét felvásárolja, vagy amikor az önvezető autóinknak amerikai navigációs rendszerük és ázsiai akkumulátoraik vannak.” –olvasható a neokohn.hu összefoglalójában. Röhöghetnénk, de sajnos ez nem vicc. A francia szeretne a világ szemében egy aranyos kisállatnak látszódni, hogy mindenki úgy kereskedjen vele, ahogy neki kellemes, de Európán belül pont hűbéresíteni akar. Szeretné, hogy a vitatkozó, elégedetlenkedő, saját ötletekkel rendelkező belső ellenséget megbüntetni, gazdaságát lefojtani, politikai vezetőit eltiltani a politizálástól – ahogy ezt Manfred Weber, a birodalom eszméje német prófétája konkrétan ki is mondta. Az önvezető autók problémája pedig árulkodó példája a nyugati politikusok szűklátókörű ostobaságának, hiszen ha nem erőltetnénk az elektromos autókat (amibe az áramot a benzines meghajtásnál sokkal szennyezőbb szénerőművekben termelik) és képesek lennénk normális hadiipart működtetni (ahol az oroszok, az amerikaiak és az izraeliek fejlesztik a saját rendszereiket), akkor nem kellene az amcsiktól navigációs rendszert, a kínaiaktól pedig akkumulátort vásárolni.

A francia külügyminiszter szavai arról is árulkodnak, hogy továbbra se képesek kinőni a gyarmattartó korszakukat, beleragadtak a logikájába. Egyenlő felek közötti, kölcsönösen előnyös üzletről nem is hallottak, csak az erő nyelvéből értenek, az erő nyelvén szólnak ők is. Amerikára gyarmattartóként tekintenek, Amerika mellett magukat félszabad afrikai gyarmatnak érzik. Európa keleti felén pedig – miután kipanaszkodták magukat a gonosz, elnyomó USA miatt – pont azt a gazdasági modellt szeretnék életbe léptetni, amivel Afrikában dolgoznak. Térségünket félszabad félperifériának szánják, saját valuta és saját tőke nélküli határterületnek, a birodalom központi területe termelő kapacitása kiegészítésének. Olyan gazdasági övezetnek, ahol a kevésbé jövedelmező ágazatok működhetnek alacsony bérekkel és alacsony hozzáadott értékkel. És ha ezek a területek fejlődni merészelnek, akkor jöhet a szokásos jogállami kamueljárás, aminek a vége egy mesterségesen előidézett gazdasági krízis.

Nagy-Britannia kiválása „felelősséget ró ránk, hogy egyértelműen kimondjuk, az EU elhagyásának hihetetlenül magas ára van, — gazdasági, pénzügyi, politikai értelemben egyaránt — amit a britekre nézve nagyon sajnálok.” A francia külügyminiszter nem szarozik, kimondja, nem áll érdekükben a tisztességes megegyezés Londonnal, meg akarják őket büntetni a többiek, a vonakodók okulására.

Vagy birodalom, vagy halál! – üzeni a gazdi a központból.

A franciák ma megpróbálják vegyíteni a németek cro-magnoni birodalomépítő módszerét a saját fejlesztésű gyáva, sunyi aljassággal, megalkotni azt az egységes birodalmi logikát, ami megfelel mindkét elmebeteg népnek. Hogy más mit akar, az le van szarva; megy a tank vagy a bank – ahogy a ‘90-es évekbeli viccben. Már csak abban reménykedhetünk, hogy a menetrend nem változik, a birodalom felépülése után vagy Szmolenszk és Moszkva között fagynak meg félúton, vagy a barbárok érkeznek kelet felől.

Mind a kettőnek látszódnak jelei, mi meg készüljünk a legrosszabbra, csak kivételesen próbáljunk meg kimaradni belőle.