A kompozit németség szobra

Furcsa felháborodást váltott ki mostanában, hogy Marx után Leninnek is szobrot állítanak a Német Szövetségi Köztársaság nyugati területein. Ezen természetesen csakis olyanok háborodnak fel, akik még mindig nem ismerik, vagy inkább – a könnyebb ellenállás felé indulva – egyszerűen nem akarják megismerni a mindig mindenből a lehető legszélsőségesebbet akaró német néplelket.

Lehet találgatni, hogy vajon Sztálin, Honecker, vagy Walter Ulbricht lesz-e a következő szobor, hogy a sor végén a tulajdonképpen csak egy jobb, zöldebb, vegánabb és tisztább világot akaró Hitler-Heydrich-Alfred Rosenberg szoborcsoport álljon egy átlagos német kisváros közepén.

Megkönnyítve a tervszerűen építkező németség dolgát, mi most sok kis külön szobrocska helyett egyetlen monumentális gigantikus szobrot terveztünk nekik. kruppacélból, Wotan-páncéllal.

• Szobrunk összsúlya 131 ezer tonna.
• Költségeit és a hozzá szükséges munkaerőt a leigázott keleti területek biztosítják.
• Tervezett életkora: 1000 év.
• Stílusa: modern.

Lenin fejéből kiindulva dolgoztunk, amelyhez remekül passzol a nagyon okos Karl Marx szakálla. Ennél is ikonikusabb arcszőrzetként nem hagyhattuk ki a németség külső winchesterének, Adolf Hitlernek bajszát sem. A fiatalokat megszólítandó az ismert körkopasz hajkoronából ízlésesen esik alá Greta Thunberg két copfja.

A férfiasan izmos női testre levágott kongói négerkezeket illesztünk, lazán hozzákapcsolva, ahogy a flamandság kapcsolódik a germánsághoz. Szintén erről a gyarmatról vágatunk a széles német anyamedencéhez illő feketeafrikai hímvesszőt. Az egész testet Conchista Wurst egyik ízléses koktélruhája fogja takarni, ezzel a németség ideológiájának végleges megváltozását szimbolizáljuk, valamint örökös első helyet nyerünk nekik a Birodalomvízión.

A szobor egy hosszú autósorban várakozó Trabantban fog ülni, amely teljes egészében elektromos meghajtású, önvezető jármű. Kizárólag parancsra képes mozogni, olyan villamosenergiával, amelyet széntüzelésű hőerőművel állítanak elő, atomerőművek lebontása során alóluk kinyert lignitből.

Az autósor egy magas betonfalban nyitott határállomáson fog várakozni, melynek mindkét oldalát németek ellenőrzik majd. Drákói szigorral, nehogy a papírok és személyazonosság nélkül érkezett és őszinte szeretettel befogadott menekültek közé esetleg idegengyűlölő náci németek is keveredhessenek.

A szobor két, kongói kezét a kormány előtt rögzítjük, merkeli kéztartásban. A kormányhoz nem ér majd, mert abból kétszer már világháború lett. Fegyelmezetten és türelmesen várakozik majd arra, hogy az autó parancsra és önmagától elinduljon egyszer majd, ha azt a felsőbb hatalmak úgy látják jónak.

A szobor eddig a pillanatig fogja szolgaian ismételgetni, hogy „Világ jóeNberei egyesüljetek!” „Wir schaffen das!” „Denn heute gehört uns Deutschland, und morgen die ganze Welt!”