Pesti Srácok

Gréta

Gréta

Gréta kislány kora óta élénken érdeklődött a csillagok iránt, esténként megbabonázva várta, mikor kel fel a Hold, tudta több csillagkép nevét, meg tudta mutatni az Esthajnalcsillagot is. Egészen különös extázis lett rajta úrrá, amikor először megtudta, illetve fel tudta fogni, hogy ő is egy bolygó lakója, a Földé, amely hihetetlen sebességgel száguld Nap körüli pályáján. Felelős szülőként úgy gondoltuk, nem hallgathatjuk el előle, mi vár erre az elveszett bolygóra a felelőtlen emberi tevékenység következtében. Úgy éreztük, képmutatás lenne, ha nevetséges tündérmesékkel traktálnánk esténként, így elalvás előtt ehelyett az emberi felelőtlenségről és a Föld pusztulásáról meséltünk neki...

És meséltünk neki a tengerszint emelkedéséről, az afrikai éhínségekről, a legyek lepte, csont és bőr gyerekekről, a szomjhalál borzalmáról, a nagyváros megbetegítő szmogjáról, a víz alá kerülő városokról, a felmelegedés okozta időjárási katasztrófákról, a tornádókról és a cunamikról, máskor pedig a kíméletlen aszályról, az ózonlyuk okozta bőrelváltozásokról, és persze arról meséltünk, milyen jövő vár az ő generációjára a közelgő kataklizma után, amikor a túlnépesedett emberiség önmagát falja fel elpusztított civilizációja romjain. És hogy az utolsó emberek a Földön emberi csontokon gázolva keresnek majd élelmet és vizet, mindhiába.

Gréta nagyon hamar átérezte, mélyen megélte, milyen kegyetlen korban él, milyen jövő vár rá, és hogy cselekednie kell. Még talán négyéves sem volt, amikor egy vásárlásból hazafelé tartva dühödten ütlegelte a parkolóban az óriási, füstokádó városi terepjárók oldalát, és könnyezve üvöltötte a sofőröknek: azt akarjátok, hogy én és a többi gyerek asztmásak, vagy rákosak legyünk? Ötévesen szinte remegett a dühtől, amikor elárultuk neki, nem lesz környezetvédő kormányunk, még levelet is írt, a szerinte gonosz bácsiknak, hogy mondjanak le, ha azt akarják, hogy a gyerekek életben maradjanak. Miután beszéltünk neki a túlnépesedésről, kidobálta az összes babáját, és kijelentette, ő nem akar anya lenni, hogy éhen haljanak a gyermekei, vagy betegek legyenek. Később, mikor a lángoló esőerdőkről néztünk egy dokumentumfilmet, Gréta heteken át próbálta visszatartani a lélegzetét, hogy kevesebb oxigén fogyjon el, és óvodás társait is rábeszélte arra, hogy olyan kevésszer vegyenek levegőt, amilyen kevésszer csak tudnak. Persze ez csak ártatlan, naiv kezdeményezés volt, de később az iskolában már ügyesebb, átgondoltabb programokat eszelt ki, például azt, hogy minek is járjon be az órákra, minek tanuljon, ha ilyen borzalmas jövő vár rá. Ekkor döntött úgy, hogy példaképeihez hasonlóan aktivista lesz, és sztrájkot kezd a klímavédelemért. Így figyelt fel rá a média is, és mi nagyon büszkék voltunk rá.

Napról-napra figyeltük, ahogy igazságérzete tombolt a lelkében, ahogy gyűlt benne a feszültség, miközben a körülötte lévő világot, a közömbös embereket figyelte könnyezve, akik boldog nihilizmusban élik mindennapjaikat, magára hagyva Grétánk nemzedékét azzal az átokkal, amellyel a jövő felnőttjei sújtották a mostaniakat. Büszkék voltunk rá a bátorságáért, a szabadságáért, amelyet képviselt végig, amíg Svájcban vele voltunk. Az utolsó napokban is többször hangoztatta, képtelen ilyen közömbös emberekkel egy világon osztozni, és hogy olyan társadalmi korlátok közé szorítják őt az állam, a világ kormányai, a pénzemberek és a döntéshozók, hogy bármit tesz is, végeredményben csak ront a világ helyzetén. Azt mondta dühtől elcsukló hangon, ezt a felelősséget nem fogják a nyakába varrni. A mozgalom, amelyben Gréta életműve kicsúcsosodott, már önálló úton jár. Fiatalok tízezrei követik, vagy fogják követni példáját világszerte. Ők nem akarják kivárni, tétlenül szemlélve a folyamatos pusztítást maguk körül. Gréta átértelmezte az elcsépelt frázist, amely szerint gondolkodj globálisan, és cselekedj lokálisan, amikor át mert lépni önmagán.

PestiSracok facebook image

Fotó:Tutiblog/montázs

Ajánljuk még

A patriotizmus maga a lázadás - Lajkó Fanni és Szűcs Gábor a Polbeatben

‎Polbeat 2024 december 16.
A mai világ arról szól, hogy egyáltalán ne legyenek nemzetek, ebben pedig a patriotizmus eszméje maga a lázadás. Nemigen maradt olyan uniós tagállam, ahol annyira hazaszeretők az emberek, mint mi, magyarok. Szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat-Európában már kevert a társadalom, s lényegében nincs az embereknek nemzettudata - mondta a Polbeat című műsorunkban Lajkó Fanni, jogász az Alapjogokért Központ elemzője, aki másik vendégünkhöz, Szűcs Gábor jogász-elemzőhöz hasonlóan a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja. Szűcs Gábor ugyanerről így fogalmazott: nem elég önmagában, ha politikusok állnak ki egy ügy mellett, "nekünk is meg kell mutatni, hogy mi a fontos, mert a mi életünkről van szó". Huth Gergely kérdéseire elhangzott az is: Magyar Péter csak epizódszereplő lehet, előbb-utóbb el fog bukni és ezt ő is érzi.

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.