Elárult barátok: csak Ignotus halála vetett véget az ördögi játszmának

[tps_header][/tps_header]

Van (némi) igazság a földön: cikkünknek köszönhetően azonnal bezárták Veszprémben Kutasi Kovács Lajos kiállítását, ettől függetlenül folytatjuk a néhai író-ügynök-nyilas újságíró titkos életének bemutatását. “Denoix” titkos munkatársnak több kiemelt célpontja volt, közéjük tartozott Ignotus Pál is. A Londonban élő szerkesztőt majdnem sikerült a kádári hírszerzés utasítására hazahoznia – csak Ignotus betegsége és halála vetett véget a játszmának.

„Ugy tünik, könyvének hazai kiadása nem fogja túlságosan negativan érinteni »Denoix« hirszerző lehetőségét. Ugyanis az irodalmi emigrációban egyre több személynek a vágya az, hogy müvei idehaza megjelenjenek. Ilyen szempontból »Denoix« útját követendő példának tekintik, nem pedig megvetendőnek”. (Részlet egy 1972-es jelentésből).

Az előző cikkben röviden bemutattam, hogyan vált Kutasi Kovács Lajos a kádár hírszerzés fizetett ügynökévé. Most azt próbálom körüljárni, hogyan férkőzött a nála nevesebb, ismertebb pályatársak bizalmába, hogy aztán folyamatosan jelentsen róluk, manipulálja őket. Az 1972-ben beszervezett írónak több fontos hírszerzői feladata volt. Egyrészt meg kellett figyelnie a nyugati magyar emigrációt, másrészt csalinak, légypapírnak használták. A Kádár-rendszer a neves magyar emigránsok hazacsábításával (is) próbálta legitimálni magát, az ismert íróknak, szerkesztőknek, művészeknek hazai megjelenést ígértek, sokan elcsábultak, és ebben „Denoix”-nak is komoly szerepe volt. Ugyan voltak, akik egyértelműen elutasították a kiegyezést (például Márai Sándor vagy Sárközi Mátyás), mások (ahogy a jelentésben is olvashatjuk) „követendő példának” tekintették „»Denoix« útját”. Utóbbiakat kellett meggyőznie. Ők voltak azok, akiket Kutasi Kovács segítségével kihalásztak, jól fizetett horgászként, kedélyes, nagy dumás ügynökként neki kellett felfedeznie és kihúznia a bizonytalanokat, a magányosakat, a meggyőzhetőket.

A két legfontosabb célpont Ignotus Pál és Cs. Szabó László volt.

S most nézzük a történteket az áldozat szemszögéből. Létezhet borzalmasabb vég? Idegen országban haldokolni, úgy, hogy halálos ágyunknál a ránk állított ügynök szaval verseket. Néha összemosolygunk – már amennyire a fájdalom engedi –, a besúgó pedig lejelenti az egészet. Ignotus Pállal éppen ez történt. A legendás Szép Szó alapítója 1978 április elsején – tréfának rettenetes – hunyt el, Kutasi Kovács ekkora már nagyon közel férkőzött hozzá, a tekintélyes szerkesztő barátjának hitte. Bár a hírszerzés egyre biztosabb volt abban, hogy az ügynök segítségével hazahozza Ignotust, „Denoix” 1978-as jelentése után már lemondtak a tervről: „»Denoix« jelenlegi információi Ignótuszról a tervbevett akció szempontjából nem kedvezőek, ugyanis: Ignótuszt 1977 novemberében megmütötték és megállapították, hogy rákbetegségben szenved. A betegség /Ignótus-nak tudomása van róla/ igen elterjedt stádiumban van, Ignótus-nak a legjobb esetben is csak hónapjai lehetnek hátra”.

Ignotus Pál / Fotó: Litera.hu

Pedig biztatóan indult az „akció”. Ignotus Pál kiemelt célpont volt. A zsidótörvények elől Angliába menekült szerkesztőt egyszer már rászedték, 1949-ben hazacsalták, majd börtönbe zárták. „Kémkedés” és „szociáldemokrata szervezkedés” vádjával tizenöt évet kapott, csak 1956-ban rehabilitálták, akkor is szabadult. A forradalom leverése után ismét Londont választotta, képzelhetjük, mekkora propagandaértéke lett volna annak, ha ismét hazaköltözik. Írhattak bármit a „Kutasi Kovácsok”, Ignotus lépése rehabilitálta volna igazán a Kádár-rendszert.

Denoix: Vadas marha mellől jelentem

Kutasi Kovács már 1970-es Európába költözése után felvette Ignotusszal a kapcsolatot. „[…] első személyes találkozásunk után igen meleg barátság alakult ki közöttünk. Gyakran és mindig szívesen jött hozzánk ebédre, vacsorára, és a jóízű ételeket éppúgy élvezte, mint a jóízű beszélgetéseket. Kivált a vadasan elkészített marhahúst kedvelte, zsemlegombóccal. Ha jött hozzánk, s megkérdeztem telefonon, mit főzzön Rózsa, válasza mindig az volt: – Rozálka – így hívta Rózsát – készítsen egy olyan finom »vadmarhát«” – emlékezett Kutasi Kovács önéletrajzi művében (Összefirkált térkép).

A vadmarha igen finom lehetett, szegény Ignotus nem sejtette, hogy vendéglátója nem csupán ügynök, de a nyilas sajtó korábbi uszító szakmunkása, aki 1944-ben még meg akarta szabadítani a magyar kultúrát az „Ignotus-félék” jelenlététől.

Részlet Kutasi Kovács egyik 1944-es cikkéből

Ignotus rendszeressé vált vendégeskedéséről az ügynök 1975-ös jelentése is árulkodik: „A londoni magyar irók között Ignotus Pállal van a legközvetlenebb kapcsolatom. Sokszor összejövünk és hosszan szoktunk beszélgetni. Ignotus soha nem beszél anyagi helyzetéről, de az az érzésem, hogy elég szükös viszonyok között él. […] igen szellemesen azt jegyezte meg, hogy az emigráció helyzete ma már olyan, hogy az embernek az emigrációból kell – emigrálnia”.

Az emigrációból emigrálni – kulcsmondat. Ki lehet ennél jobban fejezni az otthontalanságot? Ignotus tépelődése jellemző volt sorstársaira is. Sokuk életét megnehezítette ez a kettősség, ez az ellentét, szemben álltak a Kádár-rendszerrel, szabadabban éltek, de ennél is erősebb volt a vágy: hazatérni, otthon alkotni, „hogy látva lássanak”. Nem véletlen, hogy Ignotus elsőként gratulált Kutasi Kovács kiadott könyvéhez, utóbbi 1971-es jelentése szerint azt mondta: „ő is valami ilyesmit képzelt és szeretett volna megvalósitani”.

Ignotus örült Kutasi Kovács sikerének, az árát nem sejtette / Forrás: ÁBTL

Győzködte Ignotust a hazatérésre

„Denoix” látta, hogy Ignotus elgyengült – mind fizikailag, mind lelkileg –, s egyre jobban beleerősített: „Többször faggattam, hogy miért nem megy haza látogatóba. Mindig azt a választ adta, hogy most már azt várná, a magyarok tegyenek feléje egy gesztust és hivják meg” – jelentette 1975 őszén, később már a könyvkiadás is szóba került: „Ignotus Pál december 10-én eljött hozzánk vacsorázni. Beszélgetésünk során úgy láttam, hogy Ignotus igen örülne annak, ha otthon meg tudna állapodni valamelyik kiadóval, hogy »emlékiratait« vagy »visszaemlékezéseit« kiadják. Azt tervezi, hogy májusban egy hónapra haza látogat Budapestre”.

Ha kellett, saját lányát is kihasználta

Budapesti út – újabb fontos lépés a játszmában. „Denoix” nem is tétlenkedett. Dossziéiból látni, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül felhasználta a családját, ezúttal lányához fordult: „»Denoix« jelentette, hogy a napokban telefonbeszélgetést folytatott Londonban élő lányával, aki férjével együtt a hónap elején néhány napig Magyarországon tartózkodott. Visszautazása előtt megkérte lányát, lépjen érintkezésbe Ignótusszal, és érdeklődjön budapesti utazásának időpontjáról […] »Denoix« lánya elmondta, hogy beszélt Ignótusszal, aki közölte, hogy magyarországi útjára csak ősszel kerülhet sor. Hozzátette, hogy szeretné, ha valamilyen magyar társadalmi szerv meghívná őt. […] »Denoix« hozzáfűzte, hogy miután Ignótus az Exil PEN [német nyelvterületre menekült írók szövetsége – a szerk.] tagja, meggondolandó, hogy valamilyen meghivás Ignótus részéről való elfogadása nem eredményezhetne-e számunkra kedvező szituációt”.

Kutasi Kovács már a tervet is kidolgozta / Forrás: ÁBTL

Számunkra – már ez a kifejezés is jellemző. Kutasi Kovács ezután tényleg akcióba lendült, kitalálta, hogy Ignotust a Magyarok Világszövetségén (MVSZ) keresztül kellene behálózni (őt is az MVSZ-káder Komornyik fedezte fel).

Így amikor 1976 nyarán ismét Magyarországon járt, felkereste az MVSZ főtitkárhelyettesét, Molnár Istvánt, hogy végre megtörténjen az előrelépés.

„»Denoix« elmondta az MVSZ-ben azt – a nekünk már jelentett körülményt –, hogy Ignótus kifejezésre juttatta: szívesen fogadna el meghivást valamilyen magyarországi szerv részéről. Kifejtette azt az elképzelését is, hogy egy ilyen meghivás – ez év szeptemberében, amikor Ignótus utazni szeretne – az ellenforradalom 20. évfordulójával összefüggésben, bizonyára hasznos lenne, különösen, ha számitásba vesszük azt a tényt, hogy Ignótus tagja az Exil PEN-nek”.

Kutasi Kovács ekkor már vérbeli hírszerzőként gondolkodott.

Érezte, hogy Ignotus meggyőzhetősége ellenére sem tenné meg az első lépést, és még az időzítést is kitalálta: a forradalom huszadik évfordulója, micsoda remek alkalom!  „A világ szeme rajtunk, csodálja forradalmunk tisztaságát, ne essék rajta folt” – írta 1956 november elsején írótársaival Ignotus, és erre itt volt a lehetőség, hogy húsz évvel később „körbehordozzák” az országon. Mit üzenne ez, elvtársak?

Ideje elfeledni azokat a bolond napokat, keblünkre ellenforradalmárok, jut mindenkinek a hamis gulyásból!

Bár „Denoix” minden bizonnyal büszke volt trükkös tervére, felettesei hamar lehűtötték. Ahogy sok csavar, ő is elfelejtette, hogy csupán alkatrész („szem a láncban”), nem irányító: „Közöltem »Denoix«-val, hogy fentieket az MVSZ bizonyára megfontolja, azonban világos, hogy egy pozitiv döntés esetén sem képzelhető el, hogy Ignótust a vele folytatott megbeszélésre hivatkozva hivják meg. Ugy gondolom, hogy az ügyben Ignótusnak kell valamilyen kezdeményező lépést tennie. Megállapodtam »Denoix«-val abban, hogy Ignótusnak elmondja; a MVSZ-ben folytatott beszélgetés során Ignótus személye is szóbakerült. »Denoix« ugy látja, – bár ez konkrétan nem merült fel – hogy amennyiben Ignótus levélben fordulna a kérdésben az MVSZ-hez, bizonyára meghivnák őt […] Ammenyiben Ignótus meghivására valóban sor kerülne, feltétlenül módot kell találni arra, hogy ezt a tényt megfelelő módon hasznositsuk. Ez a Magyar Hirekben megjelenő egyszerü sajtóközleménytől Ignótus sajtó- és TV interjujáig különböző formákban képzelhető el.”

Puskás Ferenc és Sebes Gusztáv 1981-ben / Fotó forrása: Puskasakademia.hu

James „Denoix” Bond és az ellopott tanulmány

A helyzet egyértelmű volt, Ignotus jöhet, a felhajtást megkapja – nyilván nem olyan szinten mint mondjuk Puskás Ferenc, de nagyon is hasonló koreográfiával –, viszont neki kell kinyújtania a kezét. Ne féljen bepiszkolni, ha szívességet akar! S ez még nem minden: a hírszerzés látni akarta, hogy mivel készül Ignotus a József Attila évfordulóra. A szerkesztő a költő egyik legközelibb barátja volt, együtt alapították meg a Szép Szót 1936-ban, kapcsolatuk mélységére jellemző, hogy még egy nappal öngyilkossága előtt is beszélt vele. Ignotus éppen ezért volt veszélyes, jól ismerte a költőt, tudta, hogy élete vége felé messze nem volt akkor híve a Kommunista Pártnak, mint ahogyan a propaganda hirdette. Ezért „Denoix” újabb feladatot kapott, meg kellett szereznie Ignotus tervezett tanulmányát:

„Felkeresi Ignótus Pált, elkéri tőle azt a tanulmányt, amelyet az idei József Attila évfordulóra írt. Ignótus tudomása nélkül másolatot készít az anyagról és az áprilisi találkozóra magával hozza”.

Bár „Denoix” felkészült arra, hogy Ignotusnál eljátssza James Bond szerepét, az élet közbeszólt: „Ignótus Pál-lal kapcsolatos feladatának csak részben tett eleget. Ignótus ugyanis még nem készítette el József Attiláról tervezett tanulmányát, illetve megváltoztatta elképzeléseit és a már eddig általa megírt József Attila tanulmányokat akarja 1 kötetbe rendezni. Jelenleg csak a válogatásnál tart”. A jelentés folytatásából kiderül, hogy Kutasi Kovács remekül improvizált: „Ignótusnak problémát jelentett magyar gépírót találni, ezért »Denoix« felajánlotta, hogy a felesége leírja Ignótus anyagát.

»Denoix« a felesége által leírt anyagból fog egy példányt a rendelkezésünkre bocsátani.

Ignótus reménykedik, hogy a József Attila évfordulóra meghivást kap hazulról »Denoix« véleménye szerint »Már holnap« hazaindulna.”

Majd ő legépeli… – a kép természetesen illuszráció! / Fotó: Russellproctor.wordpress.com

Bár a „Denoix” jelentése szerint Ignotus ekkor már felkészült a hazaútra, a sors végül közbeszólt. Ebben az esztendőben – 1977-ben – az idős szerkesztő már súlyos beteg lehetett, Kutasi Kovács jelentései szerint egyre kevesebbet dolgozott: „Ignótus Pál-ról elmondta »Denoix«, hogy sem tervbevett életrajzi munkáját, sem a József Attila válogatást nem kezdte el. Munkakedve erősen csökkent, nem dolgozik rendszeresen. »Denoix« szerint szellemileg, egészségileg friss, nagyon reménykedik abban, hogy ősszel Budapestre jöhet”.

Halála előtt még szeretett volna hazatérni

Most már tudjuk, miért vágyott ennyire a hazatérésre:

Ignotus itthon szeretett volna meghalni, vagy legalábbis látni akarta még egyszer a hazáját.

Hiába reménykedett ebben ő, Kutasi Kovács és az állambiztonság (más-más érdekekből), a visszatérés elmaradt. „Denoix” 1978 elején, telefonon tudta meg a szörnyű hírt, azonnal jelentette is: „[…] jelenlegi információi Ignótus-ról a tervbevett akció szempontjából nem kedvezőek […] Ignótus-nak a legjobb esetben is csak hónapjai lehetnek hátra”.

Kutasi Kovács a magáról költött – és részben a hírszerzés utasítására írt – “legendagyűjtemény” (Összefirkált térkép) írása közben sem feledkezett meg erről a telefonbeszélgetésről – hogyan is tette volna, Ignotus barátsága igen jól mutatott állítólagos önéletrajzában: „[…] amikor 1978 elején felhívtam, hogy boldog új esztendőt kívánjak, s állapota felől érdeklődjem, közölte velem: – Lajoskám, egy eléggé elterjedt rákom van. De még élek, és élvezem az életet, ahogy és ameddig lehet.” – írta. Ugyanebből a műből ismerjük az amúgy érzelmes, de megbecstelenített utolsó találkozást is: „Budapestre készültem azon a tavaszon, s mielőtt elutaztunk volna, meglátogattuk Rózsával. Az amúgy is sovány ember mintha felére fogyott volna, nehézkesen járt. De szelleme, minden iránt való érdeklődése éber volt. Nem sokkal előbb fejezte be írását a Times Literarynak, melyben az Ignotus család történetét vetette papírra. Heltai Jenő verseskötetét kereste elő, s megkért, hogy olvassak fel a költő szellemes humoros verseiből. Jóízűen nevetett ezeken a verseken, és kortyolgatta a whiskyt. Mikor elbúcsúztunk, hosszan szorítottunk kezet. Mindketten tudtuk, hogy utoljára találkozunk.

Még jóval elutazásunk előtt meghalt”.

Kutasi Kovács (jobbra) jelenti Ignotus Pálról (balra) / Montázs: PS

Ignotus Pál Londonban hunyt el, hetvenhét évesen. Önéletrajzi műve (Csipkerózsika) végül csak 1989-ben jelent meg. Nem sejtette, hogy élete alkonyán olyan emberrel hozta össze a sors, aki kétszer is elárulta. Először akkor, amikor vállalhatatlan, uszító cikkeket írt a magyar zsidóság lejáratására, másodszor pedig akkor, amikor bizalmába férkőzve manipulálta és kihasználta. A következő részben egy olyan alkotóval folytatjuk, akit Ignotusszal ellentétben sikerült “hazahozni”. Cs. Szabó behálózására a jelentések szerint „Denoix” kifejezetten büszke volt. (A teljes tanulmány a Hamvas Intézet gondozásában jövőre fog megjelenni).