Elment, de megtörhetetlen hősként örökre velünk marad. Mert nem Kádár Jánosé, hanem Pákh Tibor népe vagyunk. Békésen, csendesen ment el. Halálhírét Svédországban élő unokaöccse erősítette meg. Pákh Tibor testvére odamenekült még régen a rezsimtől üldözve – számol be a szomorú hírről volt kollégánk, Mező Gábor a Hálózaton. Alább változtatás nélkül olvasható Mező Gábor nekrológja (a szerző engedélyével).
Elment a legenda. Annyi emberre írják ezt, de Pákh Tibor tényleg az volt. A nemzet legendája – még akkor is, ha a magyarok legnagyobb része nem ismeri. Talán hallott róla. De inkább nem.
Pákh Tibort a létező összes eszközzel megpróbálta elpusztítani a diktatúra – a kivégzést leszámítva. Kezdték a Gulágon. Folytatták ötvenhatban, amikor ő is lövést kapott. Aztán ötvenhat után, amikor bátor és okos leleplező írásaiért hosszú-hosszú börtönre ítélték. Hiába akarták elkapni a társait, Pákh Tibor nem vallott. Jogász. Jogásznyelven utasította vissza a vallomás-tételt akkor, amikor társairól kérdezték. Kevés per végén kerülnek egyedül a börtönbe. Legtöbbünket könnyen vagy nehezebben, de meg lehet törni. Őt nem lehetett. A feleségét üldözték, fenyegették, sohasem lehetett gyerekük. Amikor nála jártunk, láttuk a babákkal teli polcot. Néhai mindene gyűjtötte. Ez volt az egyetlen mániája, az idős férfi könnyes szemmel mondta: tudták, hogy ezzel sem pótolhatják a soha nem meg nem született lányt vagy fiút, de azért jelentett valamit. Valamit. Olyan szeretettel beszélt a nejéről, ami szintén példaértékű.
Már elmúlt kilencven, amikor beszélgettünk, de mindenre pontosan emlékezett. Dátumok, nevek, esetek, jogi részletek, mindenre. Már csak egyet akart: bár szeretett élni, és szerencsére jó környezetben, egy élhető, keresztény idős-otthonban teltek az utolsó évei, azért már ment volna a felesége után. Fel, a Mennyországba. Mondta is, hogy már nagyon hiányzik neki.
Pákh Tibor a börtönben is kiállt a jog nélküli emberek jogaiért. El akarta onnan távolítani a besúgókat, az állambiztonság embereit. Ez nem tetszett a rezsimnek. Az sem, amikor ’63-ban azzal fordult a börtön vezetéséhez, hogy ugyan magyarázzák el Kádár Jánosnak, nem szép dolog hazudni. A másét sem elvenni, de hazudni főleg nem. Márpedig Kádár azt találta mondani a vele összejátszó, minimum társutasnak nevezhető ENSZ-főtitkárnak, hogy a Magyar Népköztársaságban már nincsenek politikai foglyok. Voltak. A börtönigazgató elképedt a rab tiltakozásán, majd miután Pákh Tibor éhségsztrákolni kezdett, meg amúgy is túl bátor, megtörhetetlen volt, megpróbálták elektro-sokkokkal kiölni belőle a lelket. Vagyis ellopni azt. Nem sikerült. Pákh Tibor sokkolás előtt és után csak mondta az emberi jogait, képzelhetjük a nyilván nem túl képzett, és többségében talán nem is „született gonosz” börtönőrök elképedését. Talán még közülük is sokan tisztelték.
Pákh Tibor mélyen hívő keresztény volt. De elsősorban magyar. Volt – milyen furcsa ezt kimondani, leírni, hiszen róla tényleg azt hittük, hogy örökké él. Szóval keresztény volt, de ennél fontosabb, hogy hívő: megbocsátott mindenkinek. Nem haragudott a kínzóira. Haragszunk mi helyette. Kicsit olyan volt ő mint Villon a verseiben, soha sem fogta be, na nem a pofáját, ezt nem merném leírni róla [Villon is magáról írta], a száját. Nem hallgatott el. Miután kiszabadult, gyógyíthatatlan elmebeteggé nyilvánították. Az üldözött ellenzék egyik ismert, élő ikonja lett. Mindenhol ott volt, és bár voltak, akik nem szívelték mély vallásossága, Mindszenty-pártisága miatt, mások, például Krassó György ennek ellenére és ezzel együtt is tisztelték.
Sorstársai közül sokan jóval fiatalabbak voltak, és már régen nincsenek velünk. Most Modor Ádám kutató vagy Molnár Tamás Inconnu-s barátja, Bokros Péter jut éppen az eszembe, de Pákh úr maradt, és úgy tűnt, mindenkit túlél. Az üldözőit, a többségében – ha megélték – átmentett vagy párnák közt elszenderedett elvtársakat biztosan. Egymás után szálltak a Pokolra, zsebükben keresgélve a Kháronnak kikészített aprót, de Pákh Tibor maradt. Maradt és beszélt. Maradt és emlékezett.
Életem egyik felemelő pillanata volt, amikor megismertem, mindig nagyszerű érzés, ha nálunk nagyobb, s főleg, ha ezt nem éreztető emberekkel találkozunk. Nem volt szent, nem így képzeljük a szenteket, inkább szabadságharcos, aki nem fegyverrel, hanem az eszével, a lelkével, a jelenlétével küzd. A jelenlétével tesz azért, hogy a mi lelkünk se kárhozzon el. Hogyha többségünk bele is megy az alkukba, ő megmutassa, erre nincs szükség. Ezt csak álmodjuk. Ez csak a könnyebb út. Azt hallottam, hogy gyorsan, békében ment el. Unokaöccse is ezt mondta, tehát így volt. Mindenkinek ilyen halált álmodunk, de neki tényleg kijárt azok után, amit az életében átélt, átszenvedett, nem panaszkodva, egyenes gerinccel, igazi magyarként, igazi hazafiként.
Mert nem, nem Kádár népe vagyunk. Nem kérjük a bélyeget, köszönjük. Pákh Tibor népe vagyunk. Most már egy másik asztalnál ül. A felesége kezét fogja, és mosolyogva hallgatja, ahogyan Krassó György és Rácz Sándor beszélgetnek.
Dusa Lajos
2022-11-19 at 11:59
Jegyezzük meg ezt a nevet. Tegyünk meg mindent azért, hogy méltó helyét megkapja Magyarország történetében.
halo ila
2022-11-19 at 09:21
Tiszteletem. /köszönöm a róla készült rövid, de annál tartalmasabb életrajzot/
Kalácska József
2022-11-18 at 20:58
Pákh Tibor 80 éve, 1942-ben érettségizett a Komáromi Bencés Gimnáziumban és 2022.június 4-én személyesen vette át a Selye János Gimnázium által ebből az alkalomból adományozott Platinamatúra emléklapot.
Etel
2022-11-18 at 19:53
Részvétem a Hozzátartozóknak.
Köszönet életéért, a mindünkért kibírt szenvedéseiért. Szálegyenesen állta a legaljasabb kínzásokat, a saját családtól való megfosztast. Neki semmi sem maradt, ami embert boldogithat. Családot, hazát csak másnak remélt.
Milyen különös és magyar, hogy a Pesti Srácok nekrologját a volt munkatársuk írta.
Volt munkatárs… mert itt, ezen a
sivár vidéken minden csak volt.
FUIT
Salma Márta
2022-11-18 at 19:21
Fekete pohárban
sárga kankalin
Sokasodnak
a halottaim…
Büszke vagyok rá, hogy találkozhattam vele Komáromban, a volt iskolájában. Igaz Magyar és Ember! Isten nyugosztalja!
Carolus
2022-11-18 at 19:05
Példaértékū az egész élete, a hazaszeretete, a meg nem alkuvása. Köszönjük, Tibor Bácsi! Isten nyugosztalja!
khm
2022-11-18 at 18:00
Nyugodjék békében.
sorry
2022-11-18 at 18:00
Nyugodjon békességben! Az utolsó pillanatig velünk volt, értünk tett. Köszönet érte és Isten áldása.
Kovács Bence
2022-11-18 at 17:42
Áldja meg a jóisten Tibor Bácsi! Elmény volt találkozni Önnel❤️
bl
2022-11-18 at 17:33
Az ellehetetlenítésre ma is sok szép példa van. Az intrika, a pletyka, a háttérhatalmi ügyködés (az összeesküvés) az alapja mindegyiknek. Az emberi természet nem változik, sose lesz alkalmas teljesen a nyílt működésre. Minél nagyobb egy populáció, minél bonyolultabb egy rendszer, annál nagyobb a káosz, annál nagyobb gazemberségeket lehet akár törvényesen is megtenni. A magyar öngyilkossági és egyéb betegségadatok mind-mind ennek a szellemi leromlásnak a megnyilvánulásai, mert ép szellemiségű ember az csak boldog lehet és a boldogság a legnagyobb gyógyítóerő ezen a Földön. Legtöbb bajunk abból származik, hogy nincs már jóérzés, türelem, megbocsátás és szeretet annak akit megillet és nincs elutasítás annak aki megérdemli. A kommunista gondolkodást élből el kell utasítani, mert különben behálóz és lenyel, ellenállás hiányában a hülyék tobzódnak a világban. Inrika, pletyka, lejáratás, hazudozás, mellébeszélés, értetlenkedés, elhallgatás ezek az ismérvek. Környezetétől való elszigetelés, bajba keverés, beteggé vagy öngyilkossá tevés, ezek pedig a megvalósítás módjai. Aki ezeknek még képes ellenállni, az még él.
Fehér István
2022-11-18 at 17:28
Büszke vagyok arra, hogy beszélgethettem vele Komáromban a Magyar Gimnáziumban. Őt tartom korunk Esterházy Jánosának, mert őt sem lehetett megtörni semmilyen kínzással sem! Igazi gerinces MAGYAR és EMBER tudott maradni egész életében! Nyugosztalja őt a Magyarok Ősi Istene!
Netta
2022-11-18 at 17:00
R.I.P.
béka
2022-11-18 at 16:06
Isten nyugosztalja.
bl
2022-11-18 at 16:05
Ahogy telik az idő egyre nehezebb embernek maradni. Akinek ez sikerül, az Szent. Isten nyugosztalja. Bennünket meg erősítsen meg őáltala.
Ember a talpán
2022-11-18 at 16:03
Isten nyugosztalja!
Patriota
2022-11-18 at 15:59
Legyen neki könnyű a föld ! 🙁