Ukrajna létéről szól az oroszokkal eldurvult konfliktus, hiszen ha az ukrán és az orosz nép közti, elmosódott etnikai és nemzettudati határ eltűnne, azzal az ország lakosságának döntő része is orosszá változna. Ebben a harcban a kárpátaljai magyarság leginkább epizódszereplőként áldozata az intézkedésnek, amely viszont igencsak hasonlít a 90-es évek Szlovákiájában éppen a magyarok ellen eltervezett oktatási reformra. Az ukrán nyelvtörvény ellen azonban politikai egységfront alakult ki idehaza, így Magyarországon egyetlen szövetségese maradt a soviniszta, kisebbségellenes intézkedést hozó ukrán kormánynak: a balliberális sajtó.
Tágabb összefüggésben nézve egészen sablonos dolog történik Ukrajnában, láttunk már hasonlót. Nem, most nem arra gondolunk, hogy a külföldi érdekeltségek által, titkosszolgálati eszközökkel nyélbe ütött forradalom után külföldről importált, „független szakértőkkel” megtűzdelt kabinet igazgatja az országot, a Quisling-, a Pétain- vagy a Szálasi-kormányéhoz fogható függetlenséggel. A sablonosság ezúttal arra vonatkozik, hogy egy sajátosan rövid történelmű, a néppé válás elején járó etnikai csoport a nagyhatalmak szeszélye folytán a saját településterületénél jóval nagyobb területet birtokol, és önnön bizonytalanságát a hatalma alatt álló más népcsoportok kárára igyekszik enyhíteni. Egyszerűbben szólva: az ukrán nemzettudat jelenlegi, kezdetleges állapotában az az ukránság fokmérője, hogy mennyire tudnak befűteni az országban élő nem ukránoknak. Legfőképpen persze a lakosság jelentős részét – egyes becslések szerint valójában többségét – kitevő oroszoknak. Az adatok meglehetősen nagy szórását magyarázza, hogy ha egy Kelet- vagy Dél-Ukrajnában élő embernek feltesszük az egyszerűnek tűnő kérdést, miszerint ő ukrán vagy orosz, könnyen nehéz helyzetbe hozhatjuk. A két nyelv ugyanis eleve közel áll egymáshoz, korábban mindkettő hivatalos volt, ráadásul az ottani emberek 1991-ig az orosz dominanciájú Szovjetunióban éltek. Kicsit hasonló helyzetben vannak most, a konfliktus kiéleződésekor, mintha egy székelynek kéne választania aközött, hogy ő székely vagy magyar. Azért kezelik ekkora veszélyként az oroszokat, mert ha a két identitás közt ingadozók egységesen orosznak vallanák magukat, akkor igencsak kevés ukrán maradna Ukrajnában, és végképp veszélybe kerülne az ország léte.
Alternatív oktatás
A kárpátaljai magyarok szerencsétlensége, hogy ebbe a konfliktusba akaratukon kívül belecsöppentek. Meg még több másik népcsoport is, hiszen sok lengyel él a nyugati határvidéken, a kárpátaljai magyarság lélekszámát meghaladó számú román található a Dnyeszter mentén, a Duna torkolatvidékén pedig bolgárokat érint a soviniszta nyelvtörvény. Az érintett országok ezért egyaránt tiltakoznak az új ukrán nyelvtörvény ellen. Az eset meglehetősen emlékeztet azokra a kísérletekre, amelyek Szlovákiában zajlottak a 90-es évek második felében, a Mečiar-kormány alatt. Természetesen ott sem nevezték néven az asszimilációs nyomás fokozását, hanem „alternatív oktatásnak” hívták nagyjából ugyanazt, ami most Ukrajnában oktatási reform címén indult el. Ulana Szuprun egészségügyi miniszter el is ismerte:
Az elképzelés az új szabályozás mögött az, hogy ahogy előre haladunk az oktatásban, egyre több tárgyat tanítsanak ukránul.
Az orosz nyelv elterjedtsége Ukrajnában (forrás: elconfidencial.com)
Nem ukránosítani kéne, hanem helyesen tanítani az ukrán nyelvet
A Szlovákiában végül éppen meghiúsult egykori elképzelés szintén azt célozta, hogy a szaktantárgyakat a magyar iskolákban is szlovákul tanítsák, ezáltal megfosszák a magyar gyerekeket még az alapfokú szaktudás anyanyelvi ismeretétől is. Ez pedig nyilvánvalóan egyenes út előbb az államnyelvi szavak sokaságával kevert magyar nyelv, majd a teljes beolvadás felé. És nem meglepő módon az érvek is hasonlóak voltak a mostani ukrán érveléshez. A panasz szerint például a kárpátaljai magyarok sem beszélnek kellő mértékben ukránul, és csak ezen akar változtatni az új nyelvtörvény, miközben a szlovákiai „alternatív oktatás” elvileg arra lett volna válasz, hogy az ottani magyarok szlovák nyelvtudása nem kielégítő. Felvidéken sok évtizedes toposz, hogy szlovák iskolába kell íratni a gyereket, mert akkor majd megtanul szlovákul és jobban fog boldogulni. A statisztikák szerint viszont ebből inkább csak a gyerekek egész életére kiható lelki traumák keletkeznek, és ezek miatt kevésbé sikeresek, mint az anyanyelvükön tanuló társaik. Az államilag gerjesztett asszimiláció ugyanakkor sikert ér el velük, mert nagy arányban elszlovákosodnak azok, akiket magyar létükre szlovák iskolába járatnak a szüleik. Ha Ukrajnában az állam kényszeríti őket erre, akkor is hasonló hatás várható.
Mindenki ukrán
Az ukrán kormány álláspontja szerint ugyanis mindenki ukrán, aki Ukrajnában él, és ezzel a kifordított érveléssel támasztják alá, hogy miért nem lehet idegen nyelvként oktatni az ukránt a nemzetiségi iskolákban. Az az igazán pikáns, amikor ezt az Egyesült Államokban felnőtt, és onnan csak néhány éve Ukrajnába költözött miniszter mondja, aki ráadásul az ukrán törvényi tiltás ellenére kettős állampolgár. Nagy felhajtás és jogsértő nyelvtörvény helyett elég lenne tehát egy a valósághoz igazított nyelvoktatási módszertan. Legalábbis a kárpátaljai magyarok esetében, mert az oroszokkal szembeni létféltést és az ukrán nemzettudat bukdácsolását az sem oldaná meg.
Elkülöníteni az átjárást
Megkerestük ez ügyben Brenzovics Lászlót, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét, az ukrán parlament egyetlen magyar képviselőjét, és ő határozottan tagadta Ulana Szuprun egészségügyi miniszter állítását, miszerint a kárpátaljai magyaroknak nincs semmi gondjuk az új nyelvtörvénnyel. Szavai szerint teljes mértékben elutasítják azt, és kérdésünkre azt is elárulta, nem egyedi eset az ukrán kormány részéről, hogy a valósággal homlokegyenest ellentétes információt közöl.
Megdöbbentő, hogy egy 44 milliós országban a 150 ezres magyarság nyelvtudását ilyen központi kérdéssé tették, ugyanis nem az. Nem tudni, hogy bekerül-e a törvénybe az EU-s nyelvekre vonatkozó kiskapu; de az itt élő orosz gyerekeknek nincs joguk az orosz oktatáshoz? A törvény előírja, hogy a minisztereknek, képviselőknek beszélniük kell ukránul, de a kormányban és a parlamentben is sokan vannak, akik nem beszélnek ukránul, csak oroszul. Az orosz és az ukrán nyelv, kultúra és identitás között jelentős az átjárás, és ezt akarják most élesen elkülöníteni.
– nyilatkozta Brenzovics.
Brenzovics László, az ukrán parlament egyetlen magyar képviselője; Fotó: kmksz.com.ua
Ingatag nemzettudatra soviniszta indulatok
A külföldi beavatkozás nyomán hatalomba került, igencsak nemzetközi arculatú ukrajnai vezetés elejétől fogva bátran igyekszik felkorbácsolni a fiatal nép soviniszta indulatait, mert változatlanul maga mögött érzi a külföldi hátszelet. Nem is alaptalanul. A kijevi amerikai nagykövetség bizonyságát adta, hogy az amerikai külügy még mindig ugyanazzal az igazságos éleslátással kezeli a nemzetiségi kérdéseket, mint például az első világháború végén, amikor az általa meghirdetett népszuverenitás elve idegen elnyomás alá száműzött hárommillió magyart. Az oroszellenes külpolitikai irányvonal mentén láthatóan most is beáldoznak bármit és bárkit az amerikai külpolitikai és az ezekkel egybefonódó gazdasági érdekekért. A nagykövetség így fogalmazott Twitter-üzenetében:
Gratulálunk Ukrajnának az oktatási reformban való előrelépésért. Az ifjúságba való befektetés a jövő kulcsa.
A határon túliakkal kampányolnának a balliberálisok
A történteknek idehaza is vannak érdekes okozatai, izgalmas látni, hogy – a kormány hivatalos tiltakozásán túl – ki hova sorolt be, illetve milyen labdákat igyekszik lecsapni. A baloldal is tudja, hogy a 2004-es kettős állampolgársági népszavazás óta, de főleg az elmúlt hét évben annyit változott a hazai közbeszéd, hogy már nem szalonképes a nemzeten kívül állónak bélyegezni, lerománozni, leukránozni a határon túli magyarokat. Ezért a balliberális ellenzék összes pártja képviseltette magát azon a tiltakozó tüntetésen, amelyre összesen 100-150 embert voltak képesek megmozgatni. Ebből a mezőnyből is kiemelkedik az erős kampány-üzemmódba kapcsolt Szél Bernadett, akinek Schiffer András – az LMP-t elnézve, egyre érthetőbb – háttérbe vonulásával az ölébe hullott a miniszterelnök-jelöltség, és azóta feltűnő egónövekedésen esett át. Emlékezetes, hogy a politikusasszony a Pride-ról írt tudósításunk kapcsán érzelgős nyílt levélben követelte Balogh Zoltán lemondását ahelyett, hogy megcáfolta volna cikkünk állításait, most pedig korunk Teleki Páljaként tetszelegve röppent rá a határon túli magyarok megvédésének ügyére, azt gondolva, hogy ha egy 5 százalék körül imbolygó párt vezetőjeként, önmagát első helyre aláírva tesz egy amúgy súlytalan nyilatkozatot, az majd kiváltja a külpolitikai eszköztárat. Facebook-bejegyzésében szerényen így fogalmazott:
Arra kérem Orbán Viktort, a Fidesz elnökét, Vona Gábor Jobbik-elnököt, Semjén Zsolt kereszténydemokrata, valamint Molnár Gyula szocialista pártelnököket, kezdeményezésemre [kiemelés tőlem – a szerk.] lássák el kézjegyükkel azt a dokumentumot, amelyben az ukrán elnökhöz fordulunk, és kérjük Petro Porosenkót, ne írja alá a kisebbségek anyanyelvi oktatását korlátozó az új ukrán oktatási törvényt.
Már a balliberális ellenzék is a határon túliak mellé állna (fotó: hirek.ma)
Az ukrán soviniszták megbízható szövetségese a hazai balliberális sajtó
Ezek ugyanakkor legalább logikusnak tűnő magatartások, a magyarországi balliberális sajtó legszélsőségesebb része viszont simán beleállt a nyíltan kisebbségellenes ukrán nyelvtörvény megvédésébe. Az Indexen és a 444-en is a nyelvtörvény szándékát és jelentőségét elmaszatolni próbáló cikk jelent meg, utóbbin ráadásul annak az elvileg értéksemleges Momentum tagjának a részéről, amely részt vett a nyelvtörvény elleni, közös balliberális tüntetésen. A szerző, Radnóti András mellesleg az egykori SZDSZ-es Radnóti Sándor és a közismerten balliberális elkötelezettségű színikritikus, Csáki Judit fia, aki dolgozott Göncz Kinga szocialista EP-képviselő irodájában, az ENSZ menekültügyi főbiztosságán, 2013-ban pedig a politikába éppen visszatérő Bajnai Gordon tanácsadója volt. A két említett, szélsőliberális portál az eset kapcsán ismét igazolta, mennyire szelektíven érzékenyek a kisebbségek jogai iránt. Az ukrán nyelvű oktatásra kényszerített magyar gyerekekben valahogy nem látnak olyan áldozatot, mint például azokban a szexuális kisebbségekben, akikre a genderlobbi szerint rákényszerítik a heteroszexuális társadalmi normákat.
Címlapfotó:
Facebook
Twitter
YouTube
RSS