Energiewunderwaffe a klímabajnokságban

A hírek szerint a fejlettebb európai magországok, vagyis a Németország vezette tengelyhatalmak a hetes cikkely szerinti eljárás mellett egy másik megoldást is találtak a később csatlakozott közép-európai országok kirablására: a kohéziós és mezőgazdasági források egy részét a klímavédelemre fordítják, és ezeket a pénzeket – mivel ők a kontinens legnagyobb szennyezői – maguknak dedikálják.

Az egy szem Lengyelország mellett csak a nyugati magállamok részesülnek a tervek szerint az ún. uniós klímapénzből. A többieknek valami apró jut csak a 10 ezer milliárdos programból. Mind lakosságarányban, mind a fejlesztendő területekre nézve nevetségesen egyoldalú a pénz tervezett elosztási mechanizmusa. Mintha egy-egy ország kumulált kibocsátása kizárólag csak az energiatermelés módozatán, illetve az ipari szegmensen múlna, és a közlekedés, továbbá a nem egészen környezetbarát fűtési technológiák nem okoznának súlyos, csak hatalmas befektetésekkel megváltható ökológiai problémákat.

A program tartalmaz 7,5 milliárd eurós vissza nem térítendő támogatást (vagyis ingyenpénzt), amelyek elosztása során a következő kritériumokat veszik figyelembe a Portfólió.hu cikke szerint:

1. Az ún. nagy szénintenzitású régiókban található ipari létesítmények üvegházhatást okozó gázkibocsátása
2. A nagy szénintenzitású régiókban az iparban foglalkoztatottak száma
3. A szén- és lignitbányászattal összefüggő foglalkoztatás
4. Tőzegláp termelés
5. Homokolaj termelés

A nem annyira környezetbarát ipari szegmensek közül jól láthatóan úgy szemezgettek, hogy legfőképpen a saját gazdaságuk előtt álló kihívásokat lehessen európai közpénzből kezelgetni. Azokat választották ki, amelyek érintik az önsorsrontó németek egyre versenyképtelenebb gazdaságát, abba akarnak pénzt önteni, nehogy a később csatlakozott kelet-közép-európai államok ki tudják használni a németek balfaszságát, és valamicskét képesek legyenek behozni abból a lemaradásból, amit a II. világháború után húzott szögesdróttal varrtak a nyakunkba.

A németek kiszámolták, hogyan térhetnek át a zöldenergiára úgy, hogy az nem érinti a versenyképességüket, de a világháborúkat idéző precizitással, szóval valahol megint kihagytak az egyenletből egy változót. Mégsem tart ki ezer évig a Harmadik Zöldbirodalom, bajban vannak a klímafronton, ezért kényszerítik a csatlósokat, hogy ők is vegyék ki a részüket a nagy klímahadjáratból, küldjenek hadosztályokat és ingyen ellátmányt, és akkor meglesz a végső klímagyőzelem.

Ha a németek elkúrták, akkor szépen kúrja el mindenki, mert ez így igazságos – jelenti ki a germán logika reflexszerűen.

Ha meg nem vagyunk hajlandóak mi is nevetséges hatásfokkal működő technológiákkal kiváltani a versenyképességünket biztosító atomenergiát, akkor első lépésben belengetnek egy kötelezettségszegési eljárást (1944-ben ezt még megszállásnak nevezték), amiért nem teljesítünk bizonyos, hasraütésszerűen meghatározott kibocsátási kvótákat, második körben pedig kilopkodnak zsíros falatokat a kohéziós alapból, hogy a zsákutcás energiapolitikájukat tovább tudják finanszírozni.

Milyen érdekes ez az európai jogállamiság, ugye? Ha mi nem teljesítjük a kvótákat, akkor büntetést kapunk, ha a németek nem teljesítik, akkor ingyenpénzt vesznek ki a közösből.

És mindezt teljesen pofátlanul teszik. Éveken keresztül ünnepelték a német energiapolitikai reformot, az Energiewendét, minden nap írtak (és a külföldi érdekeket pénzért minden további nélkül kiszolgáló lakájpropagandistákkal írattak) egy termelési jelentést arról, hogy mekkora zseniális ötlet volt lekapcsolni az atomerőműveket, hiszen a szél és a nap ingyen van, elegánsan elhallgatva a szél- és a naperőművek ökológiai lábnyomát; emellett letagadták, hogy közben a szélcsendes napokon égették a (mára lerombolt templomok és falvak alól kitermelt) lignitet és vásárolták a francia atomenergiát. Eddig az volt a szöveg, hogy a németek megnyerték a 21. századot, mert a leggyorsabban kapcsoltak. Most meg kiderült, hogy sajnos csak éppen annyira nyerték meg, ahogy a 20. században is kiszámolták a győzelmeiket, és ezért most kénytelenek megint kirabolni a térségünket. (Jut eszembe, mikor is fizetik ki a háború alatt általunk szállított élelmiszerek, nyersanyagok és hadianyagok árát? Azt a bizonyos egymilliárd német birodalmi márkát? Egész csinos kis eurómilliárdokkal tartoznak ezek a káposztazabálók több mint hetven éve.)

Lebensraum helyett Energieraum az új jelszó, nekünk meg az lenne a szerepünk az egyesülő, egységesülő, egyre inkább birodalommá váló Európában, hogy kiszolgáljuk a német érdekeket.

Tanultunk valamit a 20. századból?