Nagy Gáspár Öröknyár című versével vitte be az első gyomrost Kádár Jánosnak, amikor nyíltan, bátran szembesítette 56-tal és a megtorlással. 1986-ban, a forradalom 30. évfordulóján újabb két versével előbb megrendítette, majd egy jobb-csapottal leterítette a diktátort. Kádárék azonnal szétzavarták a verseket leközlő Tiszatáj szerkesztőségét, de a hatalom ezúttal veszített. Minden ármánykodás, bomlasztási kísérlet ellenére az Írószövetség összefogott, és kiállt a költő mellett.
Harminckét éve, 1986 júniusában jelent meg a Tiszatáj folyóirat híres száma (itt olvasható), amely megrengette a Kádár-diktatúra amúgy is repedező talapzatát. Ekkor már túl voltunk a legendás monori találkozón (1985), ahol az „ellenzéki-ellenséges” értelmiség nagyjából utoljára még együtt kereste a választ arra a kérdésre: hogyan dönthető meg a pusztulásba (átalakulásba) rohanó rezsim? Monor után a hatalom és az állambiztonság azonnal ráerősített a viszonylagos egység bomlasztására (lásd még: Hankiss Ágnes Állambiztonsági játszmák című munkafüzetét, illetve a részben az alapján készült Szétszakadt Magyarország című filmünket), egymás ellen fordítva a népi és urbánus értelmiséget. Ehhez az ékveréshez felhasználták a történelmi ellentéteket, úgy, hogy az amúgy is meglévő törésvonalakra építkeztek.
Júdás magára vette a verset
Ebben a légkörben, a rendszerváltás küszöbén már minden kimondott, leírt szónak különös súlya volt, nem csoda, hogy Nagy Gáspár a Tiszatájban megjelent verseivel ismét kivívta a diktatúra és személyesen Kádár János haragját. (Öröknyár című verséről és annak fogadtatásáról előző cikkemben írtam.)
„Kádár számára Nagy Gáspár versei, mint minden visszautalás Nagy Imrére, személyes kihívást jelentett. A Tiszatáj-ügy ingerült lereagálását a PB 1986. szeptember 9-i ülésén ezek a személyes megfontolások is magyarázzák
– írta Huszár Tibor Kádár János című kétkötetes művében: – Kádár – szabadsága előtt – júliusban szólalt meg e kérdésben, s ugyanezen hónapban kelt a Harangozó Szilveszter miniszterhelyettes által aláírt BM operatív jelentés, amely többek között a következőket tartalmazta:
>A Tiszatáj című folyóirat 1986. június számában megjelent Nagy Gáspár költő, belső ellenzéki személy, a Bethlen Gábor Alapítvány titkárának >Félelmen túli< és >Fiú naplójából< című két verse, amelyben emléket állít az ellenforradalomnak, illetve – burkoltan – becsmérli a rendszerünket<.”
Burkoltan? Inkább költőien:
Kádárnak a Tiszatáj főszerkesztője, Vörös László szerint valaki el(vagy: be)magyarázta, hogy Nagy Gáspár versében ő Júdás (ha élhetünk bibliai hasonlatokkal a kommunistákkal kapcsolatban, ez eléggé logikus értelmezés): „Vörös László szerint 1986. szeptember 27-én egy pesti barátja kereste föl, és mondta el neki, hogy valaki fölkereste Kádárt a lakásán, és bebeszélte neki, ő a Júdás, aki Nagy Gáspár emlékezetes versében szerepel. >Más források is egybehangzóan azt bizonyítják, hogy az egész eljárás és a leváltás Kádár János kérlelhetetlenségén múlott.<” – írta Péter László Kádár János a Tiszatájról című tanulmányában.
A büntetés nem késett sokat, a PB, azaz a Politikai Bizottság 1986. július elsején határozatot hozott, Vörös László főszerkesztőt leváltották, és pártfegyelmit indítottak a Tiszatáj szerkesztőségének két párttagja, Annus József főszerkesztő-helyettes és Olasz Sándor főmunkatárs ellen. A lapot visszahívták, fél évre betiltották.
Nagy hiba volt. A hatalom ezúttal elszámolta magát: az esetből országos botrány lett, a Magyar Írószövetség pedig öt év után rendkívüli választmányi ülést hívott össze szeptember 8-ára.
(A Tiszatáj-ügy részletes állampárti dokumentációjával kapcsolatban érdemes elolvasni Müller Rolf történész kétrészes munkáját). Én most nem törekszem ehhez hasonló teljességre, ismét „Havasi” titkos megbízott, azaz Szokolay Zoltán munkadossziéjához fordulok.
Csoóri Sándor szerint össztűz készült
„Havasi” egy állambiztonsági feljegyzés (1986. július 4.) szerint július másodikán költő- és írótársaival elbeszélgetett a Tiszatáj-ügyről. Megtudta, hogy
„Csoóri Sándor véleménye szerint ez a mostani akció csak egy készülő össztűz kezdete a kultúrpolitika részéről, a nyár folyamán föltehetőleg több mindenbe hasonló módon belekötnek majd.”
A titkos megbízott az Írószövetség választmányi üléséről is beszámolt, ahol végül kiálltak Nagy Gáspár mellett:
„Megkísérlem összefoglalni benyomásaimat a Magyar Írók Szövetségének 1986. szeptember 8-i rendkívüli választmányi üléséről; noha – bízván a precíz jegyzőkönyvvezetésben – nem törekedtem az egyes hozzászólások részletes feljegyzésére – jelentette „Havasi” (1986. szeptember 10.) – Hubay Miklós rövid elnöki bevezetője után Fekete Gyula ismertette a rendkívüli választmányi ülés összehívásának körülményeit. Ezután ügyrendi vita keletkezett arról, hogy a József Attila Kör teljes vezetősége részt vehessen-e a választmányi ülésen, s ha igen, akkor tanácskozási joggal, avagy megfigyelőként. A választmány szótöbbséggel úgy döntött, hogy a JAK vezetői megfigyelőként vehetnek részt, tanácskozási joggal csak a JAK titkára (Kőrössi P. József) és a KISZ-titkár (Szokolay Zoltán) rendelkezik.
Csengey Dénes mindezt úgy értelmezte, hogy módszeresen el akarják kerülni az ő hozzászólását. Dobai Péter ízetlen viccelődése (>a JAK-osok kézen állva vegyenek részt<) zavarta a vitát.”
A jelentés szerint az Írószövetség nem adott túl nagy teret a fiatal írókat és költőket tömörítő József Attila Körnek, köztük annak vezéralakjának, Csengey Dénesnek. Látjuk, hogy döntésük következtében csak két JAK-os kapott tanácskozási jogot. A titkár és a KISZ-titkár, a beszervezett Szokolay Zoltán. A feljegyzés folytatása szerint többen ezúttal is békülés, Kádár kiengesztelését javasolták:
„Többen javasolták, hogy tapasztalt, idős írók keressék fel Kádár Jánost, és vele tisztázódjék az ügy.”.
Bomlasztás vagy túlreagálás?
Csengey Dénes joggal érezhette úgy, hogy kiszorították. „Havasi” fő feladata költőtársa megfigyelése volt, külön feljegyzés készült arról, amit Csengey mondott a JAK-osok körében (a jelentést a titkos megbízott saját kézzel írta):
„Csengey Dénes: a Tiszatáj elleni támadás egy jól átgondolt, hosszú akciósorozat kezdete, tulajdonképpen a párt ideológusai és kultúrpolitikusai közötti harcról van szó, Aczél György és hívei szeretnék megerősíteni pozíciójukat.
Az akció célja volt egyúttal az is, hogy megossza az írókat, valamint két táborra bontsa az ellenzéket is, ez azonban nem sikerült, mert mindenki egységesen kiáll a Tiszatáj mellett.
A teljes JAK-vezetőség részvételéről szóló komédia a választmányi ülés előtt tulajdonképpen őneki, Csengey Dénes személyének szól, az ő részvételét, esetleges hozzászólását szerették volna elkerülni az Írószövetség vezetői.”
Csengey ezúttal is éles szemű megfigyelőnek bizonyult: két táborra bontani az ellenzéket, kiszorítani a radikális gondolkodókat, éppen ez volt az állampárt és az állambiztonság legfőbb törekvése. Nem véletlen, hogy „Havasi” tartótisztje (a beszervezett költő-ügynök szerint őt megzsaroló, de még a rendszerváltás után is megfenyegető (!) Gál István) is elégedett volt a jelentéssel. [Szokolay Zoltán tájékoztatása (hozzászólása) szerint nem Gál István, hanem Kazai Zoltán kereste meg őt az Antall-kormány idején. „Egy régi barátnőm nevében hívtak meg egy találkozóra, ahol persze a barátnő nem volt ott, Kazai viszont igen”. Kazai hírhedt figura. Korábbi cikkünk szerint még a 2016-os tanártüntetések hátterében (!) is felbukkant. „Forrásunk arra is felhívta a figyelmünket, hogy a pedagógustüntetések aktív résztvevője a Helsinki Bizottság munkatársa, Kazai Viktor, továbbá édesapja, az elmúlt rendszer hírhedt tartótisztje, Kazai Zoltán.”]
De most lássuk Gál István állambiztonság értékelését: „A tmb. jelentése értékes, jelentése figyelmet érdemlő információkat tartalmaz a JAK vezetőségi üléséről, CS. D. >F< [Figyelő – MG] dossziés véleményéről és a MÍSZ jövőjét érintő véleményekről.
A jelentés alapján megállapítható, hogy a JAK vezetésén belül továbbra is Csengey Dénes az, aki mindent megtesz a jelenlegi irányvonalak megváltoztatására, az ellenséges ellenzék vonalának megfelelő vezetői taktikát szeretne”.
Az értelmiség megosztása ezúttal csak részben sikerült. Az Írószövetség választmánya szeptember 8-i ülésén külön határozatban foglalt állást a Tiszatáj-ügyben, finoman tiltakozva a méltatlan eljárás miatt. Többen – összesen 114-en – ennél jóval keményebb hangú tiltakozó levelet küldtek az MSZMP KB-nak. Az ülésről és a fejleményekről a szamizdat Beszélő részletesen beszámolt:
„[…] A szóbeszéd szerint a pártközpont ármánykodói a felesége közvetítésével adták Kádár János kezébe a verset, sugalmazva, hogy a >júdásfa< kifejezés rá vonatkozik. Akár igaz a történet, akár nem – a lap felfüggesztésének ténye, amiről Kádárnak előzetesen tudnia kellett, azt mutatja, hogy pártunk főtitkára kivételesen érzékeny a Júdás szóra.
A Tiszatáj eltiprását az írótársadalom nem vette szó nélkül tudomásul. […] A választmány Boldizsár Iván, Csoóri Sándor, Király István és Mezei András javaslata alapján rendkívül mérsékelt hangú határozatot fogadott el, amelyet levéllé szerkesztve megküldtek a központi bizottságnak. A határozat – utalva a Tiszatáj sajátos arculatára, rangjára és pótolhatatlan szerepére – 1. kifejezte a választmány aggodalmát a történtekkel kapcsolatban; 2. elismerte, hogy a szerkesztésben előfordulhattak hibák; 3. kérte a politikai vezetést, vizsgálja felül a Tiszatáj ügyét és tegye mérlegelés tárgyává az irodalom szempontjait és érdekeit. A beadvány sorsáról a közgyűlésen többen érdeklődtek. A központi bizottság, illetve a Művelődési Minisztérium állítólag elküldött válasza nem került a választmány elé.
A választmány levelénél élesebb hangú levelet intézett a központi bizottsághoz és a kormányzathoz november 12-én 114 író. Az aláírók között voltak párttagok és pártonkívüliek, vidékiek és budapestiek, fiatalabbak és idősebbek. […]”.
Idősebbek, fiatalabbak, vidékiek és budapestiek – itt még megvolt talán az egység. Ekkor még. A diktatúra végül kénytelen volt meghátrálni, ez már az átmenet ideje volt, Nagy Gáspárt és az egyre erősödő ellenzéket már nem lehetett elhallgattatni.
Folytatom.
Fotók: MTI, vezető kép: Fortepan.hu
Gabi
2018-08-13 at 13:03
A kacsingató gyilkos kádárnak, barackpálinkának kellett volna a torkán akadni,amivel-miután végignézte Rajk kivégzését-koccintottak!
Hesslerezredes
2018-08-13 at 11:54
Kádárnak annyi mozgástere volt, mint anno Török Bálintnak, Werbőczynek, Bethlen Gábornak, Károlyi Sándornak, Görgei Artúrnak, Horthy Miklósnak. Semmi. Lőwy Árpád (alias: Dr. Réthy László) megírta rólunk: “Meg vagyunk már mi baszva mindörökre!”.
csakafidesz
2018-08-13 at 16:15
Számomra örökké emlékezetes a Hiradó rövid képsora. Kádár és Brezsnyev ülnek egymás mellett. Brezsnyev odasúg valamit Kádárnak és nyomatékul ököllel az asztalra csap. Nos egyértelmű: Mi mondjuk meg hogyan legyen, nektek kuss!
Hesslerezredes
2018-08-13 at 16:21
Kádár bűne nem az, hogy széllel szemben ő sem tudott… Kádár bűne az, hogy: ő egészen egyszerűen nem szerette a magyar népet. Ferenc Jóska sem szerette. És a nép ezt minden korban megérezte. Ezért nem akar senki emlékművet, szobrot egyiknek sem. Sajnos Horthy-ról sem lehet egyértelműen mondani, hogy szerette volna a magyar népet. Bocskay: igen. Rákóczi: igen. Kossuth: igen. Van is szobruk és az emlékük a szívünkben megkérdőjelezhetetlen!
Feher Zsolt
2018-08-12 at 18:03
A kommunista elitböl szinte senki nem volt müvelt ök a türt es tiltott fogalmakat ismertek csak.Ebböl alakult a liberälbolsevik müveltseg amit azok alakitottak akikröl azt hittük ök is antikommunistäk de oriäsi tevedes volt. Ök minden tudäsukat a hatalom megszerzesere es megtartäsära hasznältäk valamint az ugynevezett müveltsegükkel csak a baloldali “ertekek”toväbbvitelet tämogattäk.Aczel älltaläban a sugoi utjän ertesült mindenröl.Kädär olyan sötet volt hogy a krumplistesztät max a benne levö krumlidarabokbol ismerte fel.De voltak akik mindig eszt osztottak nekik.Kädär utälta az ertelmisegieket csak a hasonlo szinvonalon levö prolikkal erezte egy szinten magät,Ezert biztos hogy sugtak neki mikor mit kell reagälnia. Azt tudta hogy a judäs kit jelöl.Mikor elment tärgyalni az oroszokkal ugy ment be mint a magyarorszäg kepviselöje ugy jött ki mint egy helytarto.A vers odavägott neki meg ugy is hogy csak kb ertette!Rohadt egy viläg volt ostoba ällatok felügyeltek a kulturät.Sajnos 89-utän is meg ugyanott ültek ezek az alakok.
Polak Istvan
2018-08-12 at 18:18
Mar csak 5-10 evet kell kibirni, s a 89 ota ott ulo alakok “ki fognak halni”, mind nyugger lesz. Onnantol jon a homogen kanaan.
Imre
2018-08-13 at 04:18
Kedves Polak ur.Az a baj hogy a haza aruloknak lettek gyerekei.Ezek a sajnalatos emberek az ellen partokban eloskodnek a Magyar Nepen.
csakafidesz
2018-08-13 at 01:09
Kádár és a krumlileves, krumplistészta.. Szép mesék, de egy szó se igaz a “puritánságról”.
Polak Istvan
2018-08-13 at 07:21
Valasz Imrenek. Ha az ellenpartokon a mai magyar ellenzeket erti, s ennek az ellenzeknek a tagjait mind az On altal haza arulok (helyesen hazaarulok) gyerekeinek tekinti, akkor alighanem teved. Mint ahogyan abban is teved, hogy az ellenzeki partok tagjai (funkcionariusai, kepviseloi) eloskodnek a nepen. De abban is teved, hogy ezek sajnalatos emberek. (On csak nem az egypartrendszer hive?) A tobbi allitasa igaz lehet. Pl, az, hogy “Az a baj…” De sajnos csak ezt a harom dolgot allitotta. Szerintem ma az a legfobb baj, hogy legalabb felmillio honfitarsunk nem a hazai tokes osztaly vagyonat hizlalja a munkajaval, mert a hatarainkon kivul dolgozik. De azt is bajnak lehet tekinteni, hogy legalabb ugyanannyi honfitarsunk – hatarainkon belul – a multik vagyonat hizlalja, amit azok folyamatosan kitalicskaznak.
e.házi bandi
2018-08-15 at 23:31
Kádár a fogalmak körülírásában volt puritán, a puritánságában a kartofelnij szup mégis furcsán hangzott volna krumplileves helyett.
csakafidesz
2018-08-12 at 13:23
Ezek köztudottak voltak anno. Ha egy lapot betiltottak azonnal kézről-kézre jártak az el nem kobzott példányok.
Amúgy a költők már csak ilyenek. Aczélba is nagyon belerúgtak:
“Herceg szabad-e énekelnem?
Égre kelnem akár a pilóta,
vagy csak porszemen térdepelnem,
úrhatalmad ahogy kirótta.”
(Nagy László)
Benedek Károly
2018-08-12 at 14:02
Radnóti Fanni mesélte, hogy Aczél igenis műveletlen volt, és ő ajánlott neki könyveket, olvasnivalót.
csakafidesz
2018-08-13 at 01:07
Sajnos nem volt műveletlen. Pont ezért nincsen mentség a sok ostoba tettére.
nobleman
2018-09-24 at 07:27
Ha műveletlen lett volna,milyen mentsége lenne? Mi bizonyítja műveltségét?
blazsej
2018-08-12 at 12:03
Nem sokan tudnak róla, de az 1985 júniusában megtartott “legendás monori találkozón” kívül volt még egy “legendás” találkozó két hónap múlva. A IV. nyatát (nyári tábort) 1985 augusztus 26-30. között rendezték meg Szarvason. (Az egyetemisták, főiskolások tábora valójában nem a negyedik volt, hanem az első, a sorszám csak a hatalom egyfajta beetetése volt: ha már három volt – és még csak nem is hallottunk róla -, miért ne lehetne egy negyedik…) Ez volt a formálódó, fiatalokból álló új politikai elit első összejövetele. Előadást tartott többek között Orbán Viktor és Kövér László. Kövér László egyszer valahogy úgy emlékezett vissza, hogy ha a világot ugyan nem is váltották meg, de világmegváltó gondolataik jól beváltak csajozós szövegnek. Lényegében itt, a szarvasi táborban született meg a Fidesz gondolata. “Lakitelek nélkül nincs MDF, a szakkollégiumok és Szarvas nélkül nincs Fidesz” (Orbán Viktor)
Szokolay Zoltán
2018-08-12 at 11:40
Nem Gál István fenyegetett az úgynevezett rendszerváltás után, hanem Kazai Zoltán.
1987 nyarán kislányommal sikerült elköltöznöm Szekszárdról. Onnantól fogva nem adtam alkalmat arra, hogy Gál István és kollégái találkozzanak velem. Kazai Zoltán már az Antall-kormány idején keresett meg, fondorlatos módon. Egy régi barátnőm nevében hívtak meg egy találkozóra, ahol persze a barátnő nem volt ott, Kazai viszont igen. Mindez Budapesten, a Batthyány téren történt. Gál István, tudomásom szerint, Szekszárdon volt állambiztonsági tiszt.
Benedek Károly
2018-08-12 at 14:00
Volt, aki megbocsátott?