Én lenni magyar miniszterelnök, menni Brüsszelbe

Karácsony Gergely alkalmatlan. Alkalmatlan egy világváros vezetésére, alkalmatlan az ország irányítására, ahogy az volt Zuglóban is, pedig utóbbi sokkal kisebb léptékű kihívás volt. A látkép borzalmas: a főpolgármester úgy építi Budapest nemzetközi kapcsolatrendszerét, hogy nem tud tolmács nélkül tárgyalni, úgy készül miniszterelnök-jelöltnek, hogy nem képes a közvetlen diskurzusra. Miközben a közösségi oldalán továbbra is szurkálja a ködöt, sérelempolitikát folytat, most pedig már a fel nem vett uniós hiteleket is el tudná költeni. Az idegennyelv tudásának hiánya komoly probléma, de inkább az univerzális alkalmatlanság egyik látványos tünete.

Vajon milyen nyelven kéri majd Karácsony Gergely az uniós helyreállítási alap hitel részét Ursula von der Leyentől? Melyik idegen nyelvet használja majd, mikor a kínai befektetőket morálisan megpróbálja kioktatni az emberi jogokból? Németül és kínaiul biztosan nem, utóbbit nem is várnánk el. De azt igen, hogy ha főpolgármesterként nyitott világvárost (!) épít, szoros kapcsolatot szeretne kialakítani Közép-Európa nagyvárosainak hasonszőrű, progresszív városvezetőivel, illetve saját bevallása szerint hisz a világpolgárság eszményében, akkor legalább angolul tegye azt. (Habár a magyar nyelvet jobban szeretjük, de itt akkor is ez az elvárás.) Az angol nyelv ismeretének hiánya egy vezető politikus számára komoly hátrány. Bárcsak ez lenne a legnagyobb baj, mert a magasan hordott fejben is komoly bajok vannak. A két fül között, ott van a baj, nem a testméretben.

Ő alacsony és kövér, én magas és vékony vagyok

– gúnyolódott minap a magyar kormányfő testalkatán Karácsony Gergely a The Economist című lapnak, és utólag ugyan bocsánatot kért, mondván, megjegyzését csupán viccnek szánta, ám otrombasága oda is vágott a népszerűségének. Ennek ellenére már másnap újra a magasságával kérkedett a Facebook-oldalára feltöltött videóban, a Mol Bubi kerékpárjairól megjegyezve:

Fel lehet húzni az ülést. Ilyen magas emberek is kényelmesen tudják használni. Meg az alacsonyabbak is.

Az Economist-interjú több kérdést is felvet. Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára fel is tette a legfontosabbat:

Miért egy globális pénzügyi lapból értesülnek a választópolgárok a baloldali politikus miniszterelnök-jelölti ambícióiról?

Miért előzi meg egy héttel a hazai bejelentést egy olyan kvázi-bejelentés, amely nem a magyar polgároknak, hanem a nemzetközi pénzügyi köröknek szól? A kérdés persze költői, ám azért Karácsony Gergelynek és csapatának azzal is számolnia kell, hogy az alkalmasság nemcsak abból áll, hogy valakit integratív személyiségnek kiált ki a „független-objektív” sajtó, majd hátulról megtámogatja a nemzetközi baloldal.

Karácsony Gergely. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Kell nyelvtudás, ahogy kellene más, vezetői kompetencia is, ellenben ugyanaz lehet az ország sorsa, mint a fővárosé volt az utóbbi másfél évben. Persze a legrosszabb forgatókönyv még nem valósult meg, de fontos kérdést tett fel az egyre terebélyesedő botrány ügyében Deák Dániel is.

Mégis hogyan lehet Karácsony Gergelynek diplomája nyelvvizsga nélkül? És hogyan taníthatott adjunktusként az egyetemen?

– érdeklődött joggal a XXI. Század Intézet vezető elemzője. Kevés magasnak lenni, politikai tudásra is szükség van.

Árnyékboksz és ködszurkálás Budapesten

Létezik olyan, hogy politikai tudás. Ez nem feltétlen a klasszikus műveltségből ered, ám nem árt, ha azért emellett rendelkezik ezzel egy vezető politikus. A politikai tudásnak van elméleti háttere, nem is spórolható meg a tanulás, ám a teljesítmény mindig gyakorlatban nyilvánul meg. Ha így nézzük, akkor Karácsony Gergely nem csupán az angol nyelv, hanem a politikai tudás hiányában munkálkodik. Ez neki nem feltétlenül, ám a környezetének és a választópolgárok által rábízott közösségnek, illetve a közösség által birtokolt javaknak szükségszerűen káros.

Mert mit is tett a főpolgármester az árnyékbokszon kívül? Ott vannak a BKK-fejlesztések, a BKV járműparkjának megújítása, amit a kormány komoly összegekkel segített és jó szervezeti háttérrel valósított meg, miközben Karácsony Gergely büszkélkedik azzal, amihez neki az égvilágon semmi köze sem volt, majd virtuális vitát folytat Vitézy Dáviddal és Fürjes Balázzsal. Épül a Diákváros, jön a Fudan Egyetem, a kormány párhuzamosan szervezi a kettőt, miközben a főpolgármester Baranyi Krisztinával, Ferencváros polgármesterével kiáll és azt mondja, hogy egy centiméter területet sem ad a gigaberuházásra. Ez lenne a világváros koncepciója? Ez lenne a főváros és az ország érdeke?

Jelentős késéssel kezdődött el a Lánchíd felújítása. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Karácsony összefogást sürget más európai fővárosok liberális polgármestereivel, követeli az uniótól, hogy közvetlenül a nagyvárosoknak, ne a kormányoknak legyen lehetősége közös pénzekkel gazdálkodniuk. Mindezt úgy, hogy valójában tényleg van lehetősége a fővárosnak közvetlenül is pályázni, de ezek vagy nem készülnek el időben, vagy elrontják a Városházán, ahogy ez a csepeli gerincút esetében is megtörtént már egyszer. Tovább folytatódik a látszatpolitika, a sérelemkommunikáció, az ellenzéki kivagyiság és most már a miniszterelnöki alkalmasság bizonygatása.

Érdekalapú külpolitika a jobboldalon, szolgai másolás a baloldalon

Átmeneti korban élünk, a világrend képlékeny, olyan változásokat látunk, amelyekre reagálni kell. A „világrend nélkülivé vált világ” (Schmidt Mária) három nagyhatalma az Egyesült Államok, Kína és Oroszország, illetve az egyre gyengülő Európai Unió gazdasági befolyása között „egyensúlyozunk”, nem is beszélve a számos regionális erőtérről. Ha lemaradunk, kimaradunk, ha egyedül feszülünk neki a világnak, akkor elbukunk. A magyar külpolitika ezért érdekalapú és szuverenista, illetve ezért vált fontossá a Visegrádi Négyek szövetségének megerősítése is. Ha a mai jobb- és baloldal politikájára tekintünk, akkor kitapintható a különbség: érdekalapú helytállás és a szolgai másolás áll egymással szemben. Szuverenitás vagy függőség? Kérdés, hogy mit tenne ma az ellenzék, ha kormányon volna? Lenne-e keleti vakcina például? A választ sejthetjük, ám a kérdésnek van tágabb perspektívája is, ahogy Békés Márton is rámutatott:

A magyarországi ellenzék főbb témái között rendre megtaláljuk a kínai (Budapest–Belgrád-vasútvonal, Fudan-kampusz) és az orosz (Nemzetközi Beruházási Bank, Paks II) beruházások szakmaiatlan ellenzését, ugyanakkor pedig a szuverenitáscsökkenéssel járó eurointegrációk kritikátlan támogatását (euró, Európai Ügyészség, közvetlen településfinanszírozás). Ezzel szemben a kormány a mindenkori magyar nemzeti érdek és nem ideológiák vagy más országok elvárásai szerint gyakorolja a felelős külpolitikát: onnét vesz gázt, ahol eladnak és el is lehet juttatni hozzánk, ott vesz vakcinát, ahol van belőle, főszabály szerint pedig mindenkivel kereskedik és sehol sem avatkozik belügyekbe.

De ezt joggal várja el más országoktól is. A két eltérő irányú út közötti különbség lényeges, ahogy az is fontos kérdés, hogy ki az, aki képes bármelyik úton magabiztosan járni? Angol vagy bármilyen elterjedt világnyelv tudása nélkül egy miniszterelnök – bármelyik utat is válassza – tragikusan eltéved. Béna kacsaként totyog egy helyben a változó világban, bármilyen diplomája is van. Ha Budapestet nézzük, akkor ugyanez a helyzet. Egy világvárost nem lehet politikai tudás és megfelelő kompetencia nélkül építeni, irányítani. Ez hatványozottan igaz akkor, ha arról a Budapestről van szó, amely nemzetközi színtéren is jelen van és amelyre a világ minden szegletében járva büszkék lehetünk.

Karácsony Gergely alkalmatlan. Nem csupán a nyelvtudása, hanem az eddigi munkája alapján is.

Most ismét felfelé akarják buktatni támogatói? Zuglóban megbukott, jöhet a főváros, ám ott sem teljesít jól, akkor következhet a miniszterelnök-jelöltség? Ugyan!

Ceterum censeo: Karácsonynak mennie kell!

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu