Köszönjük, Ferenc!

Bár sokan úgy éreztük, menten kinyílik a bicska - a valóságos és a jelképes egyaránt - a zsebünkben a “nemzet gyurcsánya” legutóbbi, a határokon kívül rekedtek szavazati jogának általa kívánt megvonására vonatkozó javaslatára, tulajdonképpen köszönettel tartozunk neki. Köszönettel, amiért amolyan lakmuszpapírként működik, jelzi a határt a normális és az anormális, az egészséges és a beteg, a nemzeti elkötelezettség és a globalista gőg, a hazaszeretet és a hazaárulás között. Mert, ismerjük be, a felsorolt ellentétpárok közötti különbségtevés nem mindig könnyű, különösen itt, Erdélyben, ahol azért egy ideje jól megvannak kavarva a dolgok, sok minden - különösen a Fidesz sokak számára érthetetlen RMDSZ-barátsága - nehezíti a tisztánlátást. Ilyenkor egyenesen jól jön, ha Ferenc fába szorult gyúrcsányféregként az égre vonít, így próbál lebeszélni minket, határon kívülieket arról, hogy - élve állampolgári jogunkkal - szavazzunk. Emberünk megveszekedett magyargyűlölete közismert: a 2004. december 5-ei gyászos emlékű referendum alkalmával ékesen be is bizonyította. Ismerek olyan nyakas székelyt, aki ezután ki is jelentette, addig nem lépik a mai Magyarország határain belülre, amíg Fletó a politikai porondon van, s ígéretét a mai napig tartja. Igaz, olyant is, aki az RMDSZ holdudvarához tartozó vállalkozóként maga nyomtatta az MSZP-nek a 2004-es referendumra összeállított propaganda anyagait. Saját emlékem is van azokból az időkből: a népszavazás elbukta utáni napon egy, a magyar ügyek iránt empátiát korábban nem tanusító román sajtós ismerősöm szinte együttérzően jegyezte meg: most már valóban bozgorrá váltál. Akkor, azokban a szomorú időkben egyvalami eldőlt: hosszú ideig nem fenyeget annak a veszélye, hogy az erdélyi magyar emberek között tömegesen hódítsanak a balliberális eszmék. Kivéve a politikumot. Az RMDSZ egykori elnöke, a költő a mai napig a magyarországi balliberális sajtóorgánumokban fejti ki véleményét. És nincs egyedül: a “szövetség” belső köreiből származó információk szerint alig lép ki egy-egy Fideszes politikus valamely terrületi RMDSZ-irodából, máris szidják, mint a bokrot. Orbánostúl, Kövérestűl, Szijjártóstúl. Természetesen kizárólag a hátuk mögött, merthogy reálpolitikusok ők... Azóta borzongó utálattal követem a “böszme” pályájának alakulását, akárcsak az általam nem nagyon kedvelt csúszómászókét, akik fénylő, nyálkás nyomot hagynak maguk után a kövezeten. Mostani ötletével, a határon túliak szavazati jogának megvonását célzó aláírásgyűjtés kezdeményezésével pedig egyenesen a Fidesz-KDNP malmára hajtja a vizet. Mondhatnám azt is: Isten bocsássa meg néki, nem tudja, mit cselekszik. E helyett azt mondom: köszönjük, Feri. A jobboldal, a nemzeti, keresztény, polgári erők addig lehetnek nyugodtak - addig biztosan nyugodtak lehetnek -, amíg Te a politikai porondon vagy. Nem semmi.