Vagy-vagy helyzet: végül vagy az egyik, vagy a másik oldalt haragítják magukra
Heves, a globalista hatalmi központok által is módszeresen táplált indulatokat váltott ki a román ellenzéki erőkből és az álcivil szervezetekből az igazságszolgáltatás átszervezését célzó törvénycsomag. A súlytalan jobbközép oldal által hangosan bírált módosítások végső formájáról a kétkamarás parlament szenátusa hivatott kimondani a döntő szót. Ennek ellenére a román ellenzék által fellármázott nyugati, főleg amerikai és brüsszeli megmondóemberek egymás után fogalmazták meg ultimátumként is értelmezhető aggodalmaikat: a korrupcióellenes küzdelem lanyhulásától, az igazságszolgáltatás politikai befolyásolásától - szerényen kérdezem: mikor nem volt ebben az országban az igazságszolgáltatás az éppen regnáló hatalom szolgálólánya? -, végső soron a demokrácia meggyengülésétől tartanak. A vitatott jogszabályt simán megszavazták, miután többé-kevésbé titkos háttéralkuk nyomán az RMDSZ is besorolt a törvénymódosítást kezdeményező balközép koalíció mögé. Az említett alku részeként Liviu Dragnea, a magát baloldalinak mondó PSD elnöke, aki ugyan nem volt hajlandó támogatni a “szövetség” által kidolgozott, a marosvásárhelyi iskolaügy megoldását célzó törvénytervezetet, végül javasolt egy kompromisszumos megoldást: a magyar oktatási jogok bővítését ígérte az RMDSZ-nek, persze nem most, hanem egy tavasszal elfogadásra kerülő törvényben. Az RMDSZ pedig belement az alkuba. Hogy jövő tavaszra hol lesz ez a kormány, illetve hol lesz Liviu Dragnea, arra a jelek szerint nem gondoltak... A történet a marosvásárhelyi orvosi egyetemen (MOGYE) felállítandó magyar tagozat esetére emlékeztet: hiába biztosít jogot rá az oktatási törvény, az intézmény román többségű vezetősége - éppen az egyetemi autonómiára hivatkozva! - rendre elutasítja a magyar követelés teljesítését. A módosításokat az ellenzék élesen elítélte, szerintük azok az igazságszolgáltatás politikai befolyás alá vonását szolgálják. Ha arra gondolunk, kik lennének a törvénymódosítások legfőbb haszonélvezői - elsősorban maga az állaemelnöki ambíciókat tápláló pártelnök, Liviu Dragnea -, akkor akár igazat is adhatnánk az ellenzőknek. Az amerikai és brüsszeli bírálatok pedig óva intették Romániát attól, hogy a korrupcióellenes harc eredményeit az intézményrendszer gyengítésével esetleg lenullázza. A szociálliberális kormánytöbbség és az azt támogató RMDSZ a bírálatokat elutasítva azt állította, hogy a reformra éppen az igazságszolgáltatás függetlensége, a valós jogállamiság érdekében van szükség. Kinek van, lehet igaza, nem könnyű eldönteni. Az tagadhatatlan, sok esetben a korábbi államfő, Traian Băsescu politikai ellenfelei ellen lépett fel a Korrupcióellenes Ügynökség (DNA), majd egy idő után, a Klaus Iohannis elnökségétől kezdődően már önjáróvá vált a szervezet, sokak szerint a legfőbb hírszerző szolgálattal (SRI) karöltve már-már a maguk kezébe vették az ország irányítását. Ezért ideje volt lenyesni a szárnyait, szabályozni a működését. A módosítások ellenzői maguk mögött tudják az amerikai külügyet, elsősorban a biradalmi helytartóként viselkedő bukaresti nagykövetet, az EU-tagállamok jelentős részét, illetve a nemzetközi sajtót. Legfőbb érvük azonban mégiscsak az lenne, hogy egyes felmérések szerint a DNA eredményességi együtthatója - azaz a büntetőjogi perig eljutó ügyek aránya - már hosszú ideje 90 százalék körül mozog, ami, bárhonnan is nézzük, jó eredmény.
