Ez van - a román-magyar etnikumközi viszonyokról a kormányfő akasztós nyilatkozata tükrében
Érthető módon heves indulatokat váltott ki szerte a magyar glóbuszon a román miniszterelnök eszement kjelentése, amelyben akasztással fenyegette meg a székely zászló esetleges kitűzőit. Mihai Tudose annak kapcsán fejtette ki magvas gondolatait, hogy a hét elején az erdélyi magyar pártok - az RMDSZ, az MPP és az EMNP - közös állásfoglalást írtak alá az erdélyi magyar autonómiaelképzelések összehangolásáról.
Az államférfinak nem nevezhető Tudose rá egy napra, csütörtök este facebook-nyilatkozatában a következőket írta:
„Románként és miniszterelnökként elutasítok bármilyen párbeszédet Románia valamely részének autonómiájáról. Ez megszegi az ország alkotmányát, amely már az első bekezdésben garantálja a román állam egységét és oszthtatatlanságát.
A Székelyföld autonómiájáról szóló viták törvényen kívüliek, ezeket nem érdemes figyelembe venni, csak azt próbálják, hogy megingassák Románia egységét a centenárium évében”.
Nyilatkozatában a miniszterelnök szót sem ejt az RMDSZ ügyvezető elnökének egy nappal korábbi facebook-bejegyzéséről, amelyben bocsánatkérésre és nyilatkozatának visszavonására szólította fel. A miniszterelnöki gorombaságokkal szinte egyidőben Călin Popescu-Tăriceanu, a szenátus elnöke azt állította, hogy Románia kisebbségpolitikája példát mutat a világnak.
„Rég beszédtéma Székelyföld autonómiája (...), de úgy gondolom, hogy Románia pozitív példa Európában és a demokratikus világban a kisebbségi jogok betartását illetően. Nincsenek lemaradásaink e területen. Bármikor nyitott vagyok a párbeszédre a román állampolgárokkal, természetesen azokkal is, akik a magyar kisebbség tagjai”
– nyilatkozta az Agerpres szerint a kisebbik kormánypárt, a liberális ALDE elnöke. Hozzászokhattunk már a román kirakatpolitikához, ehhez kellett a magyar partner, azaz az RMDSZ a rendszerváltás utáni román kormányokba, erre hivatkozva döngethették a mellüket, hogy aszongya Romániában az etnikai kérdés példaértékű módon megoldottnak tekinthető. És ennek a szemenszedett hazugságnak rendre bedőltek a tájékozatlan, szemellenzős nyugati politikusok. A magyar kérdésről pedig annyit: a mindenkori román hatalom és háttérhatalom - számukra a magyarok nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, s ekként is foglalkoznak velük az erre szakosodott szolgálati csoportok - valóban a magyar kérdés végleges megoldására törekednek. Az pedig akkor tekinthető majd véglegesnek, amikor már egyetlen magyar sem lesz Romániában. Mindazonáltal üdvözlendő a magyar diplomácia határozott fellépése. Az a tény, hogy bekérették a budapesti román nagykövetet, miután maga Orbán Viktor miniszterelnök lépett közbe a román kormánynál a marosvásárhelyi római katolikus iskola ügyének rendezése érdekében, azt jelzi, hogy változás állt be a merjünk kicsik lenni parancsára működő magyar külpolitikában. Mindez azt jelzi, hogy mostantól következmények nélkül senki sem törölheti belénk a lábát, mert van, aki ott áll mögöttünk, akire szorult helyzetben számíthatunk. A média és a megszólaló politikusok zöme azonban érzésem szerint túlreagálta az esetet. Mert hasonló kirohanásoknak naponta lehet tanúja az, aki nyílt szemmel jár-kel: az autonómia román ember számára ördögtől való, még a legtájékozottabbak számára is. A román sajtót, közéletet valamennyire ismerőként sem tudok tucatnyinál több román embert felsorolni, aki érti, miről is van szó. De nem is akarja érteni. Számukra az autonómia az elszakadás előszobája, arról pedig érthető módon hallani sem akarnak. Nem kerülhető meg az RMDSZ felelőssége sem, amely mindeddig kínosan kerülte az autonómia emlegetését, ez által azt a hamis látszatot keltve, hogy az 1990-es év fekete márciusa óta valamelyest normalizálódtak volna a román-magyar etnikumközi kapcsolatok. Egyes vélemények szerint éppen az autonómiáról való lemondás az ára a magyar alakulat folyamatos parlamenti jelenléte románok általi garantálásának. Mindenesetre mozgalmasnak ígérkezik az idei esztendő. Mi lesz itt még a Gyulafehérvári Nyilatkozat decemberi centenáriumáig...
