Újévi gondolatok - Győzzön a jobb, azaz a Fidesz!
Minden, magát nemzeti érzelműnek valló magyar ember számára a tavaszi parlamenti választás az idei esztendő legfontosabb eseménye. Számunkra, határokon kívül rekedetek számára is. Merthogy a határokon átívelő nemzetegyesítés folyamatában megtett minden egyes sikeres lépés tovább erősít bennünket is. A kormányzó polgári, keresztény, konzervatív erők győzelmi esélyei nap mint nap erősödnek. A helyzet jelenlegi állása, az erőviszonyok alakulása alapján az újabb kétharmad sem kizárt. A helyzet egyértelmű: a sikeres kormányzati teljesítmény által tovább erősödött centrális erőkkel szembenálló, csak a kényszer által alkalmilag egybeterelt, minduntalan egymásra acsarkodó balliberális oldal - most már ide sorolható a korábban nemzeti radikális Jobbik is - győzelmi esélyei a semmivel egyenlők. Mindazonáltal nem árt résen lenni: a 2002-es történet álljon minden egyes meggyőződéses, elkötelezett jobboldali előtt figyelmeztető jelként. Annak ellenére, hogy ez a Fidesz már nem az a Fidesz, a jelek szerint sikeresen elnőtte az akkoriban még rá jellemző politikai naivitást, mint ahogyan ez a liberálbolsi baloldal sem az a liberálbolsi baloldal már. Erdélyi magyarként - különösen 2010 óta, a teljes jogú állampolárság felvevése lehetőségének biztosítása óta, különös tekintettel a 2004. december 5-ei referendumra - számomra, számunkra, határon kívüliek számára még jó hosszú ideig nem kérdés, kire ikszeljünk. Éppen ezért sokunk számára érthetetlen a Fidesznek az RMDSZ irányában mutatott elnéző, megbocsátó barátsága. Ne feledjük: egy olyan szervezetről van szó, amelynek kulcsvezetői a rendszerváltás óta a balliberális oldal iránti nyílt vonzalmukkal, a Kádár-rendszer kulturális életében meghatározó szerepet játszó figurákkal ápolt barátságukkal, a vadprivatizálás nyomán született posztkommunista kötődésű üzleti körökkel kialakított kapcsolataikkal hívták fel magukra a figyelmet. És ápolnak a mai napig jól gyümölcsöző, azaz busás anyagi haszonnal járó kapcsolatokat. Az erdélyi magyar közösség tagjai többnyire tudják: ki mennyit ér. Ezért nem képes ma már az RMDSZ jobb esetben legfennebb 300 ezer szavazót megszólítani. A többiek, legalább kétszer 300 ezren simán távolmaradnak az urnáktól, mivel nem bíznak már abban, hogy a román háttérhatalom támogatását (is) élvező “szövetség” el-, kimozdítható egyeduralkodói pozíciójából. Különösen most, hogy eme pozícióinak megszilárdításához, hirtelen támadt békülékenységével, a Fidesz is hozzájárult. Nagy hiba az RMDSZ részéről, akár végzetes is lehet - bár tudjuk: tömegdemokráciákban csak azok véleménye számít, akik az urnáknál akaratukat kifejezték -, hogy az erdélyi magyar voksok 85-90 százalékát magukénak tudva, azt hiszik, ilyen arányú a valós támogatottságuk is... Ezt egyszer talán a Fideszben is elismerik. Felismerni már régen felismerték, de sajnos az erdélyi autonomista ellenzék, minden Fidesz felől érkező korábbi támogatás ellenére, elsősorban saját alkalmatlansága okán, képtelen volt élni a helyzet adta lehetőséggel. Amiként elismerik azt is, hogy tévedés azt hinni, hogy az RMDSZ - Markó, Borbély, Frunda félreállításával, az “ifjútörökök” megnövekedett befolyásával - máris megreformálódott. Nem, az RMDSZ lényegét tekintve maradt az, ami volt: az erdélyi magyar politikai pluralizmus ellensége, a román háttérhatalom (deep state) - amely tudvalevőleg nemzetbiztonsági kockázatként kezeli a romániai magyarságot - tetszés szerint manipulálható eszköze. Máris hallom a vádat az “újságíróktól”, akik természetszerűleg baloldaliak, hogy aszongya propagandistaként nyilvánultam meg, vagy ha úgy tetszik, ellenpropagandistaként. Ha ők mondják... Én vállalom. Boldog új évet! (Nekik is.)
