Vona és a székelyek

Nemzeti elkötelezettségű, jobboldali, konzervatív, polgári értékrendet követő emberként kíváncsian vártam, mikor merészkedik újra tájainkra Vona Gábor, a Jobbik elnöke... Merthogy amióta beindította az úgynevezett néppártosodási projektet, bizony került minket, erdélyieket. Megértem őt. Különösen, amióta Szotyori-Lázár Zoltán névre hallgató keresztfia - feltételezhetően a keresztapa által Simicskával kötött üzlet okozta eufóriában - úgy érezte, többé nincs szükségük a határon kívül rekedtek szimpátiájára, ergo: nyugodtan gyalázhatja az erdélyi magyarokat. Abban egyezzünk meg, az ominózus üveggyöngyös kijelentés után, bizony pofa kell ahhoz, hogy a címzettek portájára merészkedjen bárki is. Az állítás Székelyföld esetében különösképpen érvényes. Mindenesetre a Jobbik valaha nem elhanyagolható bázissal rendelkezett Erdélyben, vezetői, beleértve magát Vona Gábort is, évi rendszerességgel szerepeltek a Magyar Ifjúsági Tanács nyári táborainak meghívott előadói között. Népszerűségük csúcsára a Fidesz-RMDSZ-viszony, legalábbis az erdélyi nemzeti elkötelezettségű polgárok szemszögéből tekintve váratlan és érthetetlen szorosabbra fűzésével párhuzamosan jutottak. Ezt rombolta szét a néppártosodási törekvés, az elvtelen hatalmi ambíciók jegyében azóta is folyó napi politikai gyakorlat. A Jobbik indokolatlan és megmagyarázhatatlan színeváltozása, a politikai vonalvezetés jobboldali ember számára követhetetlen kacskaringói annak a következtetésnek a levonására kötelezték az embereket, hogy ez a Jobbik már nem az a Jobbik, amelyre erdélyi ember számíthat. Hja, a bizalom komoly dolog, azt csak egyszer lehet eljátszani, visszaszerezni aztán szinte lehetetlen. Vona Gábor erdélyi kampánykörútjára visszakanyarodva: Vásárhelyen sokan - ha azt a kb. negyven érdeklődőt, beleértve az újságírókat lehet soknak nevezni - azt vetették a szemére, hogy befolyásolni próbálja, hogy az esetleges erdélyi magyar szavazatok merre irányuljanak. Hát ha megvan a szavazati jog, akkor már miért ne lehetne kampányolni? Főleg, hogy magyarországi választások következnek. Szerintem inkább az az elfogadhatatlan, amikor a romániai választásokon leadandó voksok tekintetében mondják meg, kire adjuk... Volt erre példa. Ami pedig a magyarországi ellenzék hasonló kampányakcióit illeti, mondjuk ki: tájainkon még sokáig nincs mit kezdeniük vele, hisz a Fidesz azzal, hogy biztosította a magyar állampolgárság felvételének lehetőségét, olyan szimbolikus és gyakorlati értékű jóvátételt szolgáltatott a határon kívül rekedtek számára, ami által hosszú időre biztosította népszerűségét. Akiknek meg savanyú a szőlő, azok ne feledjék: a lehetőség számukra is adott volt, csakhát ők e helyett huszonhárom millió román munkavállaló beáramlásának veszélyével fenyegettek. Vásárhely, nem Hódmező-, hanem Maros- pedig arra lehet kiváló alkalom mind Vona Gábor, mind a többi ide merészkedő balliberális pártvezér számára, hogy esetleg észrevegyék: nem terem babér itt számukra, s ha mégis, csak elvétve...