Kettőn áll a vásár

Az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, másként Tusványos legnagyobb érdeklődéssel kísért eseménye a szombati zárónapi rendezvény volt. Orbán Viktor és Tőkés László előadásait mind a helyszínen, mind a tévék előtt sokan kísérték figyelememmel. Volt is miért. A magyar miniszterelnök ezúttal is remekelt: Európa, különösképpen Közép-Európa, a Kárpát-medence, benne Erdély, Székelyföld előtt álló változásokról szóló előadása által újfent bebizonyította, hogy azon ritka európai politikusok közé sorolható, akiknek összefüggő történetük van arról, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a földrész azon felelős vezetőinek, akik szívükön viselik az öreg kontinens sorsát. Előadása ezúttal sem maradt visszhang nélkül, különösen a ballibbant magyar oldal, illetve a román ellenzék sovénnacionalista nagyotmondói körében verte ki a biztosítékot. A magyar miniszterelnök korszaknyitó beszédének értékelésével, értelmezésével tele volt a média, sok mindent, s annak az ellenkezőjét is leírták már róla. Ezért mi most Tőkés László beszédéről ejtünk néhány szót, aki szokása szerint a román-magyar viszonyról, annak állandósult problémáiról értekezett. Íme néhány megállapítása: az erdélyi magyarság ügye közel száz évvel elcsatolása után is rendezetlen, és ez többé-kevésbé így van a többi elszakított nemzetrészek esetében is; román centenáriumi jubilálás elsősorban nacionalista, nacionálkommunista klisékre épül, központi eleme a magyarságról alkotott hagyományos ellenségkép kultiválása; „a magyarság beolvasztására, kiszorítására és megsemmisítésére irányuló, poszttrianoni tradicionális pánromán nemzetstratégia” változott formában továbbra is érvényben maradt; mindezek okán „számítanunk kell Magyarország védhatalmi szerepvállalására, miként a kárpátaljai magyar testvéreink tehetik ezt”. (Mint ismeretes korábban az említett kijelentése miatt fosztották meg a legmagasabb román állami kitüntetésétől.) Mindezek ellenére Tőkés László szerint a román centenárium jó alkalom lehetne az erdélyi magyarság ügyének megoldására, a románok és magyarok megbékélésére. Ha el tudnánk vonatkoztatni a helyzettől, a centenáriumos rögvalóságtól, akkor igen, akkor lenne rá esély... Csak hát nem éppen Tőkés mondta, hogy „a magyarság beolvasztására, kiszorítására és megsemmisítésére irányuló, poszttrianoni tradicionális pánromán nemzetstratégia” változott formában továbbra is érvényben maradt? Egyébként is, amiként a házasságban: ez esetben is kettőn áll a vásár...