Erdélyi magyar jobboldal: az önfeladás útján

Nyolc esztendeje annak, hogy a Fidesz kiegyezett az RMDSZ-szel, aminek következményeként a jelentős anyaországi támogatással megalakított erdélyi polgári, konzervatív politikai alakulatok – Magyar Polgári Párt, Erdélyi Magyar Néppárt – hirtelen takaréklángra állíttattak, hogy még véletlenül se veszélyeztessék az RMDSZ hegemóniáját. Mondjuk, saját alkalmatlanságuk, az anyagi forrásokhoz való aránytalan hozzáférésük folytán ez a veszély nem is fenyegetett. Mára már odáig jutottunk, hogy magas rangú budapesti kormánypolitikusok szemrebbenés nélkül ki merik jelenteni, hogy aki nem az RMDSZ-re szavaz, hanem esetleg másik magyar pártra, az nemzetáruló. Ilyen körülmények között szinte érthető, hogy a Fidesz-támogatással alapított két pártocska egyesüléséből alakult – pontosabban: alakulófélben levő – Erdélyi Magyar Szövetség tétován keresgéli a helyét, szerepkörét, feladatát a magyar nemzetpolitikában. Amelyben a pillanatnyi állás szerint mintha nem osztottak volna neki lapot. Ezért lehet az, hogy úgy fest: a túlélés az egyetlen céljuk. Mármint az említett alakulat politikusainak. Következésképpen próbálnak simulékonyak lenni mind az RMDSZ, mind Budapest felé, ez utóbbiaknak talán bizonyítani, hogy nem nemzetárulók. Miközben sorra lemondanak minden olyan célkitűzésről, ami létüket igazolná. Ma már nehezen cáfolhatnák – amivel a leginkább vádolják őket – azaz, hogy nem megélhetési politikusok. Eme vádat látszik alátámasztani az is, hogy gyakorlatilag felkérezkedtek az RMDSZ parlamenti jelöltlistájára. A két befutónak számító képviselői hely nem más, mint a bibliai egy tál lencse, vagy a harminc ezüstpénz. Magyarán: az árulás ára. Legalábbis a keresztény, konzervatív értékeket követő, jobboldali nézeteket valló erdélyi magyarok szemében. Az RMDSZ-nek felkínálkozó „ellenzék” ezzel a lépéssel önmaga arculatvesztését, eljelentéktelenedését, önfelszámolását sietteti. Látszólag önként, senkitől sem kényszerítve. Ami azt jelenti, hogy nem a jobboldali erdélyi magyar közösség, hanem pusztán saját személyes érdekeik képviseletére vállalkoztak. Ami azóta történt, nem más, mint a bizonyítvány magyarázása az EMSZ vezetőinek részéről. Az EMSZ az összefogás hamis parancsszavának engedelmeskedve önmaga sírját ássa. A könnyebb megértés végett: képzeljék el, hogy a Fidesz 1994-ben nem jobbra, hanem balra indul, s jelöltjeit az MSZP listáján indítja. Ugye, hogy nonszensz? De lehetne másként is nevezni…