A hit, hogy a földi élettel nincs vége mindennek, bátorságot ad és ráébreszt, hogy az életnél is fontosabb, hogy egymást szeretve éljünk – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek az MTI-nek karácsony alkalmából. Erdő Péter kiemelte: a keresztény ember reményének, bizalmának és bátorságának forrása az emberszerető, gyermekké lett Isten megjelenése a világban. Isten nemcsak közénk lépett, hanem magzat, gyermek lett értünk. Vállalt minden veszélyt, ami egy felnövekvő gyermekre leselkedett – mondta, hozzátéve: Jézus korában is voltak járványok, betegségek, ráadásul jóval kevesebb védekezőeszköz, gyógyszer volt az emberek kezében.
Erdő Péter hangsúlyozta: mi, keresztények valóban hisszük, hogy a földi élettel nincs vége mindennek, és ez a hit bátorságot ad a nehéz időkben is. Természetesen fontos az élet, az ember felelős a saját és mások életéért is, de az életnél is fontosabb, hogy szépen, egymást szeretve éljünk.
A keresztény ember feladata, hogy a hitéből fakadó reményt és derűt ne csak a négy fal között élje meg, hanem ossza meg másokkal is!
– tette hozzá. A bíboros beszélt arról is: a járvány miatti korlátozások után nem lett kevesebb ember a templomokban, sőt – legalábbis a fővárosban – sok helyen emelkedett a hívek száma. A bíboros ennek pontos okát nem tudta megnevezni, de úgy vélte, a háttérben a járvány enyhülése vagy a szeptemberi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) állhat.
Budapest fölemelte a fejét
Erdő Péter a kongresszust értékelve úgy fogalmazott: “Budapest fölemelte a fejét”. Várakozáson felüli volt a bátorság és az igény az emberek szívében, hogy részt vegyenek a kongresszus eseményein. Több százezer ember ünnepelt együtt fölszabadultan, spontán, megélve a sokan vagyunk érzés örömét, azt, hogy nem egy ódivatú vagy csak nagyon idős emberekből álló közösség tagjai.
Egész Európa és a világ is csodálta, ahogy fölszabadultan összejöttünk, és nagyon szépen tudtunk ünnepelni
– fogalmazott. Ezt a fölszabadult örömet vette észre Ferenc pápa is, akinek az elmúlt két évben a lezárások miatt nem jutott osztályrészül a hívek ekkora tömegével való találkozás. A bíboros szerint az egyházfő Budapesten megtapasztalta, amit korábban, a meghívásakor mondott neki:
Szentatya, olyan emberekhez jön ide, akik szeretik!
Nem véletlen – jegyezte meg –, hogy a pápa azt mondta, szívesen visszatérne Magyarországra. A bíboros azt is jelzésértékűnek nevezte, hogy az egyházfő budapesti és szlovákiai útja végén felidézte csíksomlyói látogatását is. Ferenc pápa feltehetően 2019 júniusa óta hordozza magában a csíksomlyói nyeregben tartott szentmise emlékét és nem felejtette el, hogy milyen nehéz körülmények között, milyen sok magyar elment oda is. Erdő Péter kitért arra: a NEK nem ért véget szeptember 12-én, a Youtube-on közzétett programokat az azóta eltelt három hónapban ötször annyian nézték meg, mint ahányan jelen voltak azokon. Egyes plébániákon közösségi program, hogy átbeszélik, feldolgozzák a Hungexpón tartott katekéziseket, előadásokat, tanúségtételeket. Jövő tavasszal könyv formában is megjelennek a különböző programokon, fakultációkon elhangzott beszédek, a NEK emlékkönyve pedig már a boltokban van.
A találkozás című, 350 oldalas kiadvány több mint hatszáz fényképpel minden eseményen végigvezeti olvasóját
– jegyezte meg.
Egyházmegyei szinódus
Erdő Péter beszélt az egyházról szóló, 2023 októberében záruló szinódusról, illetve annak első, egyházmegyei szakaszáról is. Mint mondta, a Vatikán közzétett egy vademecumot, amely vezérfonalként szolgál, ötleteket ad, javaslatokat fogalmaz meg az egyházmegyei munkához. Ez alapján állítják össze az egyházmegyék a saját kérdéseiket, témajavaslataikat, amelyeket a plébániai közösségek külön-külön megvitatnak. Erdő Péter elmondta: az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében összehívott egy szinodális fórumot is, amelyen minden plébánia képviseltette magát. Értékelése szerint a kérdések, tapasztalatok közös megvitatása nagyon hasznos volt, hiszen sok esetben nemcsak a problémákat, hanem a megoldást kínáló, egy-egy plébánián már működő jó gyakorlatokat is megosztották egymással a résztvevők.
Ezen az úton megyünk tovább
– mondta a bíboros, hozzátéve: a folyamat az egyházmegyében egyben folytatása a két évvel ezelőtt kezdett plébániai reformmozgalomnak. A bíboros figyelmeztetett arra is: a híveket, plébániai közösségeket is megszólító szinodális folyamat nem a köznapi értelemben vett demokratizálódás jele az egyházban.
Ahogy Ferenc pápa szokta mondani, a szinodalitás nem demokrácia, a szinódus nem parlament. A szinódus teológiai alapja, hogy a Szentlélek nemcsak egyénileg, külön-külön száll le ránk, nemcsak így kapjuk meg a keresztségben, majd a bérmálásban, hanem testületileg is. Tehát az egyház lelke az egész egyházat is kíséri, külön a papságot, az egyházmegyéket és különösen a zsinatra összegyűlő püspököket
– magyarázta. Hozzátette: nem demokratikus választás kérdése, hogy milyen egyházat akarunk, hiszen az egyház objektív valóság. A Jézus Krisztus által alapított közösséget az a feladat tartja össze, hogy tagjai hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek az idők végezetéig. A kérdés az, hogyan teljesíthetjük jobban a küldetésünket mint közösség a mai körülmények közt, a mai világban.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Máthé Zoltán
Csak_úgy
2021-12-24 at 16:33
Fekete István: Rorate
Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, vagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak.
Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.
Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis lámpások imbolyognak, és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van mindenütt.
Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli a veremben, s a jószág betelelt.
Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja, mintha aludna, a mai még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajnali misére. A külső mozgás befolyik a templomba, és megnyugszik. Suttog még egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok, égi Magasok…”
Mise végére egészen bemelegedett a templom; majdnem otthonos lett, legalábbis így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte Hosszú Illés is – ugyanonnan –; bár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, hát inkább nem érezték volna. Nagy harag volt ugyanis a két öreg között, kitartó, régi harag, aminek már formája sem volt, nem is emlékeztek, hogy ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához.
És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás van, hát csak ülnek, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást, de amúgy is ráér. Fél szemmel odasandít Mátéra, hogy mozdul-e már, de Máté nem mozdul… Amilyen kutya konok ember volt világéletében – gondolja Illés –, azt akarja, hogy én menjek előbb, de abból nem eszel, pedig már a gyertyákat is eloltogatta a dékány, azaz a harangozó, szóval a sekrestyés.
Azután: csend.
Illés gondol erre, gondol arra, állát belesüllyeszti a meleg nyakravalóba, és szeme szép lassan lecsukódik.
– Nem! – ijedt meg. – Ezt igazán nem szabad – és Mátéra néz, aki – úgy látszik – elaludt.
– Ez hát el, a híres – mosolyodik el –, pedig három hónappal fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégiscsak fiatalabb. Aztán milyen sárga a füle… akár a halotté…
– Jóságos Isten, csak nem lett vele valami?!…
Harag ide, harag oda – a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról – csendesen odamegy, és kicsit borzongva megérinti Máté vállát:
– Hallod-e, Máté?
Máté felhorkan:
– No! – és néz Illésre, mint a csodára. – Te vagy az, Illés?
– Én hát, mondom megnézlek, mert olyanformán ültél…
És nézi egymást a két öreg.
A templomban meleg csend, a kőszentek mosolyognak.
– Kicsit megszédültem – hazudja Máté, de áhítattal, mert tele van a szíve, és szereti most Illést így közel látni –, már elmúlott.
– Na, hál Istennek, hát akkor menjünk.
És egymás mellett kicsoszognak a templomból.
– Mi volt ez, Szentatyám? – néz fel az egyik kis pufók angyal Szent Péterre, amikor az ajtó becsukódott. – Olyan meleg lett a szívem egyszerre.
– Két ember kibékült – mondja a főszent, és melegen sóhajt.
– Csoda! – suttog a kis angyal.
– Hát bizony a mai világban…
– És most mit csinálnak?
– Nézz utánuk, fiam.
A két öreg már Illés háza elé ért. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.
– Gyere be, Máté, régen voltál nálunk – mondja Illés –, lángost sütött a lányom…
A kis angyal kérdőn néz a főszentre:
– Mi az a „lángos”, Szentatyám?
A toronyban ekkor ütött hetet az óra, s ettől a földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon.
Áldott, békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!
Orientál
2021-12-24 at 15:24
Krisztusi hit ellenségeire céloztam. Azokról írtam előző hozzászólásomat.
Orientál
2021-12-24 at 15:22
AKIK KÉNYSZERÍTETTÉK AZOK OLYAN KÁRTÉKONYAK MINT A KORONAVÍRUS KIFEJLESZTŐIK ÉS MEGRENDELŐIK A PÉNZELŐIKKEL EGYÜTT.
ViAM
2021-12-24 at 13:19
Kívánok a világ minden pontján, a legeldugottabb sarkában is, lehet, hogy éhező, fázó, avagy jólétben élő, de lelkileg didergő magyarnak lélekemelő karácsonyi ünnepeket.
Ne feledjétek: itthon (Magyarországon) a legjobb, még ha három magyar összehajolásából mindig patália is kerekedik, utána jön az érzelemteli sírva vígadás, ami örökkön-örökké összeköt!
egon samu
2021-12-24 at 12:30
Szeressük egymást gyerekek!
Csak a génterápia ellenzöit kell utálni…
1 Enaki
2021-12-24 at 11:09
Àldott Karàcsonyi Ūnnepeket kivanok a PS nek,minden komment tàrsamnak.
egresi istván jános ernő
2021-12-24 at 10:44
“Európa – és így Magyarország – vagy keresztény lesz, vagy nem lesz!”
K
2021-12-24 at 10:32
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok A FIDESZ-nek,és az egész PS-nek, az összes hozzászolónak.
Poppy
2021-12-24 at 10:01
Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánok minden kedves nemzeti polgártársamnak!
bl
2021-12-24 at 09:58
Az életnél is fontosabb, hogy egymást szeretve éljünk.
IGEN.