Elég komoly helyzet van kialakulóban Észak-Korea körül, melynek oka a kommunista ország interkontinentális ballisztikus rakétaprogramja, amely nem csak a környékbeli országokra, de már az Egyesült Államokra is veszélyt jelenthet. Hogy mennyire van szó üres fenyegetőzésről, nem világos, az viszont tény, hogy az ország rakétatechnológiája rendkívül sokat fejlődött az elmúlt évek során. Megpróbáltuk összeszedni, amit a dologról tudni érdemes, azon túl, hogy Kim Dzsongun valószínűleg egyéb fizikai hiányosságait próbálja az egyre nagyobb fegyverekkel ellensúlyozni.
A hivatalos definíció szerint a ballisztikus rakéta olyan rakétafegyver, amelynek hasznos terhe röppályájának nagy részén ballisztikus pályán repül, majd visszatér a Földre, ideális esetben az előre meghatározott célponthoz. Ezeknek a rakétáknak a főbb jellemzői között van a nagy sebesség (7,5 kilométer/másodperc), a nagy hatótávolságok (10 000 kilométer felett) és a nagy repülési magasságok (1000 kilométer fölött), a nagy hatóerejű (1 Megatonna és nagyobb) atomtöltetek alkalmazása, a viszonylag kis sebezhetőség, a célmegsemmisítés pontossága. A ballisztikus rakéták röppályáját a kezdősebesség, a nehézségi erő és a légellenállás tényezői határozzák meg, míg el nem éri a célpontot. A nagy hatótávolságú irányított lövedékek szárnyak segítségével repülnek, folyamatos hajtóerő hatására.
A tárolás és elindítás többféle lehet, történhet mozgó indítóállványról, föld alatti indítóállásokból, tengeralattjáróról, de lehetnek légi indításúak is. Hogy egy hadsereg melyiket választja, annak főleg stratégiai szempontjai vannak, a helyzettől függ, hogy épp kiváló manőverezésre van szükség, vagy az a fontosabb, hogy meglegyen mondjuk egy gyors válaszcsapás lehetősége. Az ilyen rakéták hatótávolsága harcászati rakéták esetén 50–110 km, de at interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM – Intercontinental Ballistic Missile) akár 5500–12 000 km távolságra is képes. A hadászati rakéták korszerű változatainak fejrészébe több atomtöltetet helyeznek el, mindegyiket manőverezésre képes rakétahajtóművel, amelyekkel az eredeti pályát módosítani lehet.
Észak-Korea imádja ezt a fegyvert
Észak-Korea 2017 július 4-én jelentette be, hogy sikeres rakétatesztet hajtott végre, és már ők is rendelkeznek interkontinentális ballisztikus rakétával, amelyre potenciálisan atomtöltet is tudnak szerelni. Az általuk birtokolt legújabb Hwasong-14 állítólag a világ bármely része lehet célpont, de főleg az Egyesült Államoknak szánták a fenyegetést. Az amerikai szakértők azt állítják, hogy valószínűleg nem ekkora a veszély, és csupán egy közepes hatótávolságú rakétáról (intermediate-range missile) lehet szó, amit maximum Alaszkáig lehet eljuttatni. Mondjuk ez sem jó hír.
2017 július 28-án Észak-Korea újabb tesztet hajtott végre, ezúttal a rakétájukat 3000 km-es magasságba sikerült emelni. Ez a rakéta az ország partjaitól keletre csapódott a tengerbe, feltehetően a kizárólagos gazdasági övezetben. 2012 óta Észak-Korea kétféle rakétát mutatott be a nagyközönségnek a katonai parádék alkalmával: ezek KN-08 és KN-14 típusúak. Szakértők szerint a közszemlére tett KN-14 egy kétfokozatú rakéta, amely akár 10 000 km-re is képes lehet repülni, úgy tűnik azonban, hogy még nem került letesztelésre egyik sem, de nem világos, hogy mi köze van a már kilőtt Hwasong-14-hez.
Nem ma kezdték, nem holnap hagyják abba
Az ázsiai ország ballisztikus rakétáinak története Egyiptomból szállított Scud-okkal kezdődött még 1976-ban. A Scud egy olyan szovjet ballisztikus rakéta, amelyeket a hidegháború idején a szovjetek előszeretettel szállítottak mindenfele a világban. Ezeknek a fegyvereknek a hivatalos megnevezés R-11 (az első verzió), valamint R-17 (később R-300). Az ország 1984-re ért el komoly fordulatot, amikor kifejlesztették a saját verziójukat, a Hwasongot.
Az első komoly sikeren felbuzdulva az ország még jobban felpörgette a fejlesztéseket, ma pedig már egy arzenállal rendelkeznek, igaz a legtöbb típus az 1000 km-es hatótávolságával nem jelent komoly nemzetközi veszélyt. Az elmúlt idők tesztjei azonban aggodalomra adnak okot. A Hwasong első verzióját a listán Pukgson követte, majd az 1300 km-re elérő Nodong, a 3500 km-es Musudan. Ezeket sikerrel tesztelte is az ország. Ami jelenleg fejlesztés és tesztelés alatt van, az a 10 000 km-es KN-14, illetve 11500 km-re is képes KN-08. Kétségtelenül az egyik legaktívabb év a tavalyi volt, 2016-ban két közepes hatótávolságú rakétát is sikerrel teszteltek és állítottak hadrendbe, az egyik ilyen a Musudan, a másik pedig a tengeralattjáróról indítható Pukguksong.
A ballisztikus rakéta a hatalom szimbóluma
Egy ország, amely nagyhatalmi státuszra, vagy katonai respektre számít, elsődleges céljai között határozza meg a ballisztikus rakéták fejlesztését. Ennek oka logikusan az, hogy aki ilyen nagy hatótávolságú fegyverrel rendelkezik, az messziről is képes nyomást gyakorolni másokra. Ez legalábbis a hivatalos verzió, a valódi cél általában az, hogy nukleáris töltettel szerelhessék fel ezeket. Az USA katonai hírszerzése szerint Észak-Koreának már simán lehet olyan kicsi nukleáris robbanófeje, amelyet nagy hatótávolságú rakétákra képes felszerelni. Ezeket még hivatalosan nem erősítette meg senki, a Washington Post írása szerint azonban nagyon is valós a veszély. Japán egyébként szintén megerősítette a fejlődés tényét, a fegyverekről azonban tőlük sem érkezett használható információ. Marad a sötétben tapogatózás.
Forrás: BBC, Wikipedia, Washington Post, Global Security; Vezető kép: globalsecurity.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS