Szinte minden bajunk abból származik, hogy egy teljesen ideológiai alapon működő Amerikai Egyesült Államok a világ legerősebb hatalma. A birodalomépítés is ideológia persze, de azt lehet racionálisan csinálni, reálisan felmérve az erőviszonyokat. Azonban ideológiaként művelve – megspékelve a totális progresszióval, ideológiai és kulturális gyarmatosítással – bizonyosan nem racionális tevékenység.
Trump és az amerikai republikánusok különböző jelentős csoportjai, az amerikai konzervatív értelmiség nyilván nem birodalomépítést akar tanulni Orbántól, hanem társadalom- és kultúraépítést. A republikánusok annak a receptjét akarják eltanulni Orbán Viktortól és a Fidesztől, hogy miként lehet olyan társadalompolitikát művelni, ami három választáson keresztül megszerzi az aktív szavazók felének támogatását.
A szabadpiaci elkötelezettségű republikánusok is felismerték – vagy legalább már kapiskálják –, hogy a patriotizmus és a protekcionizmus nem a már csak elvileg nemzeti, amerikai vállalatokat illeti meg, hanem az amerikai lakosság azon részét is, amely működteti az amerikai államot, álmot és a birodalmat. Vagyis a vállalatoknak megadja azt, amitől azok sikeresek lehetnek. A kapitalizmus hatalmas csapdája, hogy amint csak kiaknázható és látszólag megújuló erőforrásnak tekinti a nemzetet – jelen esetben az amerikai nemzetet –, akkor azonnal nekiáll a saját létalapjainak a feléléséhez. A nemzete, az országa iránt elkötelezett állampolgár semmiféle pénzen nem állítható elő, csak a szokásos úton; a ma már konzervatívnak nevezhető normális stabil családok reproduktív tevékenysége sem gazdaságilag, sem ideológiailag nem spórolható meg.
Orbán Viktor nagyon régen mondja már, hogy a stabilitás érték. Az állandó és bizonytalan irányú változás pedig maga a káosz. Az amerikai republikánusok az elmúlt bő harminc évben, még bőven Trump idején is bénultan nézték, ahogy a társadalmi progresszió kieszi alóluk a társadalmat és szélsőséges identitásokkal helyettesíti azt. Ahogy azt is, hogy az amerikai illetőségű, de magukat valójában már nem amerikainak gondoló, főleg az új techcégek vezető rétegeiben található, végletesen progresszív csoportok világkormányt akarnak csinálni a saját hasznukra a Pax Americanából, úgy, hogy közben halálos ellenségüknek tekintik először a birodalmat megalapozó fehéreket, majd mindenkit, aki nem elég woke aktuálisan a számukra.
Bármennyire hihetetlen is, de ez a folyamat Magyarországon hamarabb lett világos a konzervatívok számára, mint Amerikában a konzervatív mainstreamben. Ami Magyarországon történt az elmúlt 14 évben, az amerikai szemmel lehetetlennek tűnt; a konzervatív családpolitika, a woke kordában tartása és a sikeres szembenállás a nyugati fősodorral mind elképzelhetetlen, mert sehol máshol nem sikerült. Egy fecske persze nem csinál nyarat, de mindenkit emlékeztet arra, hogy vannak fecskék és eljön majd a nyár is.
Attól is tarthatunk – bármennyire is szomorú ez a korábbi hiátus egyébként –, hogy az amerikai republikánusok a Trump-jelenséget megértő része Orbán Viktor segítségével kezdi megérteni Közép-Európát és Oroszországot. Az innen eldönthetetlen, hogy a republikánus fősodor felfogott-e valamit Amerika Nyugat-Európára tett kulturális, politikai, gazdasági hatásainak következményeiből, de a trumpiánusok bizonyosan megértették, hogy az Amerikából is erőltetett progresszió Európa minden hagyományosan erős nemzetét brutálisan destabilizálta, mindegyikben lakosságcsere zajlik és egy nemzedéken belül eltűnik a nemzeti kultúra.
A két világháború és a hidegháború tanulsága az volt, hogy Európa egy robbanásveszélyes hely. De az elsődleges robbanóanyag, a német világuralmi törekvés végleg elenyészett a keleti fronton. Németország nemcsak mint megszállt ország veszélytelen, hanem mint nemzet is, nemcsak a jelenlegi őrületük, a progresszív önfelszámolás miatt, hanem demográfiai értelemben is. Az egykor az oroszokkal összemérhető nagyságú össznémetség már csak árnyéka önmagának, a korfájuk alsó harmada szigorúan véve már csak egy negyvenmilliós nemzeté.
Miközben az USA Ukrajnában foglalt el pozíciókat, nem vette észre, hogy Európa már csak a felszínen az övé. Az európai elitek az amerikai ideológiai elitek fizetett alkalmazottai, akik az amerikai techcégek és az amerikai ideológia segítségével uralják a kontinens országait. De nem erős szövetségeseket építettek ezekkel az eszközökkel, hanem csak a kialakuló progresszív káoszt öntik le az ideológiai mázzal. Európa sem demográfiailag, sem gazdaságilag, sem kulturálisan nem versenyképes, katonailag pedig jelentéktelen. Európát az védi meg az oroszoktól – az atomrakétáknál erősebb eszközként –, hogy az oroszok sincsenek ahhoz elegen, hogy egy komolyabb háborút viseljenek, nemhogy elfoglaljanak és megszálljanak területeket Európában.
A demográfia nagy úr: csak az arabok, a feketék és a kínaiak vannak elegen ahhoz, hogy komoly területszerző háborúkba bonyolódjanak és benépesítsék a megszerzett területeket. És az előző két csoportnak fegyver sem kell ahhoz, hogy teret nyerjen Európában. Európa már nem az európaiaké, mert az eredeti tulajdonosok egyszerűen nem viselkednek birtokosként, hanem úgy tesznek, mintha egy ideológiában lehetne élni.
Orbán Viktor Magyarországa az élő példa arra, hogy lehetséges a XXI. században is erős és stabil nemzetállamot működtetni. Trump gondolkodásához eleve közelebb állnak az erős vezetőkkel kötött bilaterális egyezmények, mint a NATO, amelyen keresztül az USA olyan kötelezettségeket is vállal, amelyeket rendkívül drága és kényelmetlen fenntartani. Trump sem akar persze egy stratégiailag autonóm Európát, de olyat igen, amely háború nélkül is el tudja önmaga rettenteni – persze az amerikai erő támogatása mellett – az oroszokat a megőrüléstől. Ha Hruscsovval és Brezsnyevvel lehetett tárgyalni, akkor Putyinnal is lehet.
De a valóban sikeres tárgyalásokhoz olyan államok kellenek, amelyek stabilak, és a vezetőik ennek a stabilitásnak a fenntartását tekintik a legfontosabb céljuknak. Tehát Amerika legfőbb érdeke egy racionális Európa, amely nem a saját bajaival van elfoglalva, hanem már az öngyógyítással, és nem egy instabil birodalom, hanem stabil nemzetállamok szövetsége. Az Európai Egyesült Államok is csak egy ideológia, amely mögött semmiféle történelmi tapasztalat és racionalitás nem áll, csak egy mesterséges és egyébként rettenetesen primitív, már eleve korrupcióban fogant elit féktelen hatalomvágya és látszatok iránti vágyakozása.
Tehát Amerikának is egy racionális Európa az érdeke, amely partnere az USA-nak és nem a megosztva uralt vazallusa. A nemzeti önfelszámolás iránt elkötelezett európai liberális kormányok látványosan gyengítették az európai demokráciákat és nemzeteket. Európa már soha nem lesz a világ közepe, de egy biztos pontja még lehet. De ehhez az USA-nak is abba kell hagynia, amit magával csinál, és főleg nem szabad ilyen brutalitással tovább erőltetnie nálunk a woke elmebajt.
Ha Trump nyer és a republikánus párt megérti, hogy ugyanazokkal az eszközökkel kell visszaszereznie Amerikát, amelyekkel a liberálisok elvették tőle, vagyis ha nem akar elenyészni és visszavonulni a Biblia-övezet kisvárosaiba, akkor nagyon fontosak lesznek a magyar jobboldal tapasztalatai. Ha Európában az EP-választásokon a kevésbé ideológiavezérelt erőknek sikerül látványosan meggyengíteni a woke-nak behódolt szociáldemokratákat, zöldeket, liberálisokat és egykori konzervatívokat, akkor megint fontos lesz Orbán Viktor és a magyar konzervatívok minden tudása.
Nem örülhetünk annak eléggé, hogy a magyar konzervatívok mondanivalója érdekli az amerikai jobboldal eszmélő részét, és nem mellesleg Európában is sokakat. Jó lenne végre egy olyan európai rendezés, amelyben nem adnak el bennünket.
Vezető kép: Palm Beach, 2024. március 9. A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor kormányfő (b) és Donald Trump korábbi amerikai elnök, republikánus elnökjelölt tárgyalásuk előtt Trump floridai rezidenciáján, Mar-a-Lagóban 2024. március 8-án. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
Facebook
Twitter
YouTube
RSS