Anglia földrajzi értelemben Európa része, a polgárai azonban ezt nem így gondolják. Évek óta tartott a Brexit-huzavona; a politikai elit egy része mindent elkövetett, hogy elszabotálja a népszavazás eredményét és valahogy benntartsa az országot az unióban, de az angolok ismét kiálltak a Brexit mellett a múlt hét végi parlamenti választásokon. Most úgy tűnik, hogy Anglia 2020 januárjában elhagyja az uniót. Nagy-Britannia – ahogy a történelme során annyiszor – Európa helyett az óceánon túli világot, Amerikát, Afrikát, Ázsiát, és nem utolsó sorban Ausztráliát választotta.
Nagy-Britannia egy hagyományosan globalista nemzet, és az egyetlen EU-tagállam, amely nagyobb kereskedelmet bonyolít le a blokkon kívül, mint belül. Tagságáért cserébe le kellett mondania a hagyományos amerikai, vagy ausztrál kapcsolatainak egy részéről. Most, hogy Boris Johnson elsöprő győzelmet aratott, megnyílt a lehetősége annak, hogy a világ legnagyobb gazdaságával rendelkező Egyesült Államokkal szabadkereskedelmi megállapodást kössenek.
Ennek legnagyobb akadálya idáig az volt, hogy az amerikaiak meg akarták venni a Brit Állami Egészségügyi Szolgáltatót (NHS), de Trump már elfogadta azt a tényt, hogy nem eladó. Kijelentette, hogy neki akkor sem kell az NHS, ha “ezüsttálcán kínálják”.
Egyébként Trump szerint egy szabadkereskedelmi egyezmény sokkal nagyobb hasznot eredményez a szigetországnak, mint a mostani EU-tagság. Trumpnak is fontos egy megállapodás, hiszen a 2020-as választásokon sikerként tudná felmutatni.
Kapitalizmus vagy szocializmus?
A mostani választásoknak azonban volt egy másik nagy tétje a Brexit mellett: a kapitalizmus és a szocializmus harca. Jeremy Corbyn, a Munkáspárt elnöke egy marxista beállítottságú politikus, aki hisz az állami gondoskodás kiterjesztésében, így például ingyenes internetet ígért. Egy olyan platformot képviselt, amely magában foglalta a közművek és a vasutak államosítását; ijesztő kilátás azok számára, akik emlékeznek az 1970-es évekre, amikor Nagy-Britanniát túszul tartották az országos szakszervezetek.
És bármily meglepő, a munkáspárti szavazók nagy tömegben szavaztak a kapitalista és konzervatív Boris Johnsonra.
Vajon miért döntöttek így? Talán mert úgy érzik, hogy az EU-tagsággal járó szabad bevándorlás miatt elvesztik a munkahelyeiket, a munkaadó cégek pedig a piacaikat. Ha pedig nincs munkájuk, akkor mit segít nekik a megélhetésben az ingyenes wifi? Ők nem szocializmust akarnak, hanem jól működő kapitalizmust, ahol van munkájuk. Ez egy nagy tanulság, mivel egész Európában és Amerikában reneszánszukat élik a szocialista eszmék, még akkor is, ha éppen zöld köntösbe bújva jelennek is meg.
Angliában most a kapitalista párt kiütéssel nyert. De jövőre lesz az angolszász világban egy másik sorsdöntő választás, az amerikai elnökválasztás. Úgy tűnik, hogy ott is a kapitalizmus kontra szocializmus kérdésében kell majd dönteniük a választóknak. A konzervatívok a választásokat nemcsak a Brexittel nyerték meg, hanem azzal az ígéretükkel, hogy északon beruháznak az infrastruktúrába: tervbe van véve a Londont Skóciával összekötő gyorsvasút megépítése például.
Az Európai Unió nem enged
Azt ma még senki se tudja, vajon miként fognak alakulni az unió és Anglia kapcsolatai. A formális kilépés akár jövő januárjában megtörténhet, ám ez még nem a végleges szakítás lesz. Az áruk szabad mozgása egy vagy két évig még fennmaradhat; addig nem kell majd vámot fizetni a határokon. Hogy utána mi lesz, azt azonban még nem tudni. Vélhetően létrejön valamiféle kereskedelmi megállapodás a két fél között, de tisztán szabadkereskedelem ma nehezen képzelhető el. Arra csak úgy volna lehetőség, ha Nagy-Britannia továbbra is befizető lenne a közös költségvetésbe és alkalmazkodna az uniós joghoz. Ebbe feltehetőleg Boris Johnson nem menne bele, Brüsszel pedig nem fogad el más feltételeket a szabadkereskedelemért cserébe.
Magyar részről, ami nekünk igazán fájhat, az a mezőgazdasági termékek exportja. Vélhetően az uniós agrártermékek nagy hátrányba fognak kerülni a brit piacon – főleg akkor, ha az amerikai termékek beömlenek az idáig előlük elzárt piacra.
A City örül
A tőke pozitívan reagált az eseményekre, és a font árfolyama a választásokat követő napokban megugrott. Az ingatlanpiac fellélegzett, hiszen a Munkáspárt a nagy vagyonok megadóztatására készült. A Londonban letelepedett gazdagok, orosz, indiai és arab milliárdosok pedig komolyan foglalkoztak azzal, hogy kitelepülnek az országból, ha Angliában baloldali kormány alakul.
A mostani parlamenti választás egyik eredménye az, hogy a miniszterelnök szinte bármit megtehet. A Konzervatív Párt DNS-e megváltozott: most többségbe kerültek a munkáskerületekből jövő képviselők. Azok a területek, amelyek elvesztették a gyáraikat, magukat az uniós tagság áldozatának tartják. Vagyis Boris Johnson olyan döntéseket hozhat, amelyek évtizedekre meghatározzák Nagy-Britannia sorsát.
Ez a zaklatott viselkedésű ember, aki mégis meg tudja magát kedveltetni, olyan lehetőséget kapott, amelyet utoljára talán Margaret Thatcher.
Fotó: MTI/EPA/Dylan Martinez
Facebook
Twitter
YouTube
RSS