Kajak-kenuról szólt a magyarok számára a szombat hajnal, és egy aranyéremben mindenképpen reménykedhettünk, legvérmesebb reményeinkben pedig esetleg két további érem szerepelhetett. A női kajaknégyesünk az elmúlt két olimpián nem talált legyőzőre, és a párizsi olimpián már azt írhatjuk majd, hogy három olimpia óta verhetetlen, mert ezúttal is magabiztosan behúzták az őket illető aranyérmet. Férfi négyesünk a hetedik helyet szerezte meg a döntőben, míg női kenu kettesünk ötödik helyen ért célba.
Az előfutamban, az elődöntőben és a döntőben sem engedett senkit maga elé női kajaknégyesünk, jelezve az ellenfeleknek, hogy az előző napok csalódott pillanatai és Kozák Danuta reméltnél nehezebb olimpiája ellenére ez a mi felségterületünk. A döntőre eső és némi szembeszél is kerekedett, ami az állóképességben mindig kiemelkedő magyaroknak kedvezett.
A rajtot kiválóan elkapta a Kozák Danuta, Kárász Anna, Csipes Tamara, Bodonyi Dóra összeállítású csapatunk, és az első háromban haladt a hajónk a fehérorosz és az újzélandi egység mellett. Amikor 100–150 méternél is simán tartottuk a lépést az élmezőnyben, akkor bízhattunk benne, hogy a szokásos hajrával meglesz ez. Féltávhoz érve már második volt a magyar négyes a fehéroroszok mögött, de egyre csökkent a különbség, majd el is mentünk mellettük, és csak egy-két pillanatra tűnt úgy, hogy ők is meg tudnak újulni.
A magyar hajrára végül senkinek sem volt válasza, és kajak-kenuban magabiztosnak számító hat tizedes előnnyel nyerték meg az aranyérmet a mieink. Méghozzá történelmi aranyérmet, hiszen Kozák Danuta ezzel összesítésben 6 arany, 1 ezüst és 1 bronzéremmel minden idők legeredményesebb magyar női olimpikonja, és minden idők második legeredményesebb magyar olimpikonja Gerevich Aladár vívó mögött.
Férfi kajaknégyesünk kiforrott egységnek egyáltalán nem nevezhető, hiszen az olimpia előtti hetekben jött létre ebben az összeállításban, miután Kuli István sérülése miatt kényszerű változtatások történtek. Ehhez képest futamról futamra egyre szebben összeálltak, és előfutamukból is a harmadik velyen végezve jutottak döntőbe. Itt a spanyol és a német hajó az előzetes várakozások szerint kimagaslott a mezőnyből, amit igazoltak is, mert különversenyt vívtak az élen – végül némi meglepetésre a német hajó két tizeddel megelőzte az esélyesebb hispánokat. A magyar négyesnek esetleg a bronzra lehetett esélye, de a futam közben egyre jobban kirajzolódott, hogy arra a szlovák csapat fog odaérni. A mieink legvégül az ausztrálokkal versenyeztek a hatodik helyért, és csupán 4 századon múlt, hogy nem sikerült. A négy évvel ezelőtti B-döntős szereplésünkhöz képest most ott voltunk a döntőben, két másodpercnyire a dobogótól, úgyhogy nem elveszett ügy a férfi kajaknégyes a jövőre nézve.
Kenuban is termett részsiker a sportág utolsó versenynapján, hiszen a Balla Virág, Takács Kincső kenukettesünk az elődöntőből a harmadik helyen lépett a döntőbe, ott pedig az ötödik helyet szerezte meg. A kínaiak és mögöttük az ukránok végig tarthatatlanok voltak, mi a kanadaiakkal és a németekkel vívtunk a bronzéremért. A magyar hajó beleerősített féltávnál, de a németek maguk mögött tudták tartani Balláékat, míg a mieink mellett haladó kanadai kettős akkora hajrát dobott, hogy mindkét közvetlen vetélytársukat megelőzve a dobogóig jutottak. Világbajnoki ezüstérmes kenukettősünk csalódottan nyilatkozott a futam után, ők is érezték, hogy elérhető közelségben volt a bronzérem.
Férfi kenu egyesben Adolf Balázs annak ellenére bizakodó volt utolsó futamát követően, hogy az csak B-döntő volt. Ő az elődöntőjében 3 századmásodperccel maradt le a döntőt érő negyedik helyről, a tulajdonképpen tét nélküli B-döntőre pedig már valószínűleg nem igazán tudott felpörögni, és hetedik, összesítésben 15. helyen végzett.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS