Bosszúvágy, düh és gyűlölet: Maradonáék győztek a hadsereg „helyett” (Varázstalanított futball, 2. rész)
Futball és politika, vereség a hadszíntéren, győzelem a pályán. Argentína a Falkland-szigetekért folytatott háborúért a világbajnokságon állt bosszút Nagy-Britannia (Anglia) ellen. „Az 1986-os angolok felett aratott győzelem ezért is válhatott legendássá, ez a düh, gyűlölet és bosszúvágy teremtette meg azt a diadalt. Nem a profizmus vagy a trófeák iránti vágy”. Gyűlölet és szenvedély a futballban (2. rész).
SZERENCSÉS DÁNIEL MÁRTON
Argentínában a futballpályák a múlt században a
politikai küzdelem egyik színterévé váltak
. Az ország a déli elsőségért, a globalizációs folyamatokkal, az amerikai titkos intervenciókkal, a „furkósbot-politikával”, a „dollár-diplomáciával” szemben használta fel futballját. Később a válogatott egyfajta utazó „nagykövetté”, majd harcoló alakulattá vált.
A fő ellenség az Egyesült Királyság lett a Falkland-szigeteki háború alatt és után.
A perónizmus bukását követő káosz, gazdasági összeomlás közepén fellépő argentin katonaság 1982. április 2-án megtámadta a brit fennhatóság alatt álló, és természetesen korábban is vitatott Falkland(Malvinas)-szigeteket, amit kezdeti időszakban ünnepelve fogadott az ország közvéleménye. A néhány hónapon át tartó „háború” végül vereséggel zárult. Súlyos, megalázó veszteségekkel, kiélezve a politikai ellentéteket. Ha ezt a „rövid háborút” a junta megnyeri, akkor sikerülhetett volna kiszorítani a baloldali, radikális törekvéseket, de a bukást követően radikálisan baloldali kormány alakult meg, amely megpróbált leszámolni a kaotikus gazdasági örökséggel. A kísérlet kudarccal zárult, az ország brutálisan eladósodott, az IMF beavatkozása tovább rontott a fennálló helyzeten.
Az embereken kétségbeesés és a gyűlölet uralkodott el. A juszticializmus, a perónizmus, a „harmadik út” végleg megbukott és vele a nyugattól független, erős Argentína víziója is.
Az 1986-os angolok felett aratott győzelem ezért is válhatott legendássá, ez a düh, gyűlölet és bosszúvágy teremtette meg azt a diadalt. Nem a profizmus vagy a trófeák iránti vágy. Ezért nevezte "Isten kezének" Maradona az angolokat máig vörösfejű prüszkölésre késztető első gólt (aztán jött a zseniális második).
Az argentin ultrák, a barra bravasok is kivették a részüket a háborúból, a mexikói világbajnokság alatt rendszeressé váltak az angol szurkolók folytatott utcai összecsapások.
Kik a barra bravasok? Ezek az ultrák az argentin futball kivételezett, a klubok által részben eltartott, fizetett ultrái, akik illegális- és hivatalos jegyárusításokból, részben drogkereskedelemből vagy éppen a politikai kapcsolatokból származó korrupciós pénzekből tartják fent magukat. Egy argentin csapat számára presztízskérdés a barra bravasok tömege és erődemonstrációja, jelenlétük belpolitikai szempontból sem elhanyagolható. Ennek köszönhetően a mai napig rendszeresek a perónisták, a jobboldali, katolikus és a radikális, szélsőbaloldali táborok közötti összecsapások. A nagy derbik felfokozott, változékony politikai töltete, az elfajuló szurkolás szó szerint életveszélyessé válhat, rendszeresek a csoporton közötti és a belső leszámolások.
Erre egy példa: 2010-ben a Newell’s Old Boys korábbi vezető barra bravaját egy másik, egyébként a csapathoz tartozó csoport tagjai egy bárban végezték ki, a hatalmi rivalizálás okán.
A talán legmélyebb gyűlölet a munkások által támogatott, tradicionálisan perónista Boca Juniors és a középosztály jobboldali csapata, a River Plate között feszül, de ez a politikai és társadalmi alapú megosztottság jellemző az egész argentin futballra. Ez a még mindig jelen lévő szenvedély, „veszélyesség” tartja vissza a dél-amerikai futball piaci alapú újraépítését.
Történelem, politika, és szenvedélyesen megélt, áldozati életek a „futball” oltárán. Semmi „üzleti sterilitás”, semmi „biztonság”.
A klubok politikai elkötelezettségét jól mutatja, hogy az elmúlt két évben a Racing Club és a San Lorenzo is két nagy, külföldi szponzori szerződést utasított vissza. A Racing elnöke, Victor Blanco a török Turkish Airlines ajánlatát az Argentínában élő örmény közösség érzékenységére (hm - a szerk.), valamint Törökország kül- és belpolitikájára hivatkozva zárta ki. Az állami kézben lévő megacéget az argentin kormány a török diplomácia fő fegyvereként nevezte meg. A San Lorenzo is nemet mondott a támogatásra: 2014-ben, a FIFA-klubvilágbajnokságot megelőzően az azeri kormány a „Land of Fire” kampányának képviseletéért három-négy millió eurós mezszponzori szerződést ajánlott, amit a klub vezetősége azonnal visszautasított (az uruguayi Peñarolhoz hasonlóan).
Argentínán túl: mindkét nagy erőtérhez tartozó ultracsoportokra egyaránt, tagadhatatlanul jellemző az
erőszak, a szenvedély kifejezésének brutális, testi módja
, ami szorosan összefonódik a csapatok, nagy egyéniségek ideológiai, politikai elkötelezettségével. Ezen rejtélyes, ma is jelen lévő, élő kapcsolat után fogunk „nyomozni” a következő hetekben megjelenő cikksorozatunkban, olyan csapatok és ikonikus személyiségek életén keresztül, akik számára a
futball és önazonosság viszonya nem kifejezhető, nem váltható fel pénzre és hírnévre
, elveiket nem hajtották soha a „mammón” szolgálatára.
