Márfi Gyula érsek: újra utat kell találnunk a hit és a szeretet között, hogy legyőzzük a halál feletti félelmet
Különös korban élünk, amelyben az események láncolata, katasztrófák sora, járvány, háborús fenyegetettség és az egészen drasztikus értékpusztulás, pusztítás már-már apokaliptikus, bibliai képeket idéz. De valóban ezek lehetnek az utolsó idők, vagy van, ami reményt adjon a felemelkedésre – erről beszélgettünk karácsony előtt Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsekkel. Márfi atya nyugállományba vonulása előtt rendszeresen nyilatkozott a PestiSrácok.hu-nak, osztotta meg olvasóinkkal gondolatait. Az utóbbi két évben kutatott, könyvet írt és talán mondhatni, hogy egyre nagyobb egységben látja azt, ami napjainkban történik. Üzenete elgondolkodtató: rádöbbent, hogy ott, a hamu alatt izzik a parázs, ott vannak azok a jelek, amelyekben bízhatunk. Dekadens ez a világ, amely oda vezethető vissza, hogy elszakadt egymástól a hit és a szeretet. Közben nagy erők munkálkodnak azon, hogy Európából száműzzék a kereszténységet és a keresztény hagyományokat is. Ha meg akarunk menekülni – szellemben és testben egyaránt – fel kell vérteznünk magunkat és le kell győznünk a halál feletti félelmet – így foglalható össze Márfi Gyula érsek karácsonyi üzenete.
Talán még nem ezek az utolsó idők, de az biztos, hogy egy dekadens, hanyatló korban élünk. Régen az ember még még tisztelte a szenteket, épültek a katedrálisok, és volt jövőképe az emberiségnek. Olyannyira, hogy akár kétszáz évig is építettek egy katedrálist, nem volt baj, ha valaki az életében nem tudta azt befejezni, mert tudta, hogy majd a dédunokák befejezik és ott fognak imádkozni értük. De a mai ember máról holnapra él
– mondta a PestiSrácok.hu-nak Márfi Gyula. Európa nyugati fele pedig – mint mondta – teljesen hitehagyottá vált. Már a katolikus egyházban is megjelentek azok a lelkipásztorok, akik nagyon szabadosan fogják fel az Úr tanításait és megáldják a homoszexuálisok házasságát; már nemcsak az élettársak, hanem az életszakasz-partnerek kapcsolatát is.
Hiába végzik ezt a segítő szolgálatot szeretetből, haa szeretet elszakad a hittől. És ez a mai világunk legfőbb problémája
– vélekedett a nyugalmazott veszprémi érsek.
A légüres teret betölti valami más: kitépik a gyökereinket, hogy irányítható, engedelmes fogyasztó droiddá váljunk
Az egyházi vezető úgy látja, hogy a hagyományoktól, a gyökerektől való elszakadás egész Európában egy légüres teret hozott létre, szellemben és demográfiai tekintetben egyaránt. A természet pedig irtózik a légüres tértől és megtölti valami mással. Ez a más, ami fenekestől felfordította az életünket, ami felülírta értékeinket és új világot teremtett, mindaz, amit napjainkban magunk körül látunk, ami ömlik ránk a médiából, az internetről: genderideológiák, új szexuális forradalmak, LMBTQ-propaganda, vagy a migráció.
Márfi Gyula szerint három erővel állunk szemben, három ok sorolható fel, amely ezt a dekadens, hanyatló Európát eredményezi. Az egyik a migráció: a muszlimok Európa iszlamizálását tűzték ki célul. Minél több migráns telepedik le Európában a maga hitével és hagyományaival, annál jobban háttérbe szorul a mi keresztény hagyományunk és kultúránk.
Annak a globális erőnek, amit Soros György nevével fémjelzünk, Európa kolhozosítása a célja: feketéket, fehéreket, barnákat összekeverni és létrehozni egy identitás nélküli tömeget, amit könnyen lehet manipulálni
– véli az érsek. Mint mondta,
a manipulálható ember a legengedelmesebb munkaerő és a legjobb fogyasztó.
A harmadik cél szerinte a szabadkőműves világé, amelynek régi álma a kereszténység felszámolása.
Mivel a három erő célja találkozik, ezért egymás szövetségesei
– magyarázta Márfi Gyula. Ebből a szemszögből mindjárt érthető, miért támogatják minden erejükkel a globalista, sorosista szervezetek a migrációt és mindazon új hullámok terjedését, amelyek kultúránkkal és hagyományainkkal szemben állnak.
Ultramodernek szövetkeztek ultrakonzervatívokkal, mint a farizeusok Poncius Pilátussal
A keresztények eltüntetése Európából bizonyos erők célja, ezért a célért pedig az ultramodernek összeszövetkeznek az ultrakonzervatívokkal, muszlimokkal, mint annak idején az írástudók és a farizeusok halálos ellenségükkel, Poncius Pilátussal, csak hogy Jézustól megszabaduljanak
– fogalmazott Márfi Gyula. Hozzátette: azért vagyunk rendkívül nehéz helyzetben, mert most még a keresztény emberek is legyengült állapotban vannak. Ezért – mint mondta – az igazi okai a bajnak mi vagyunk. Nekünk kell változtatnunk, megerősödnünk a hitünkben. Az érsek szerint azonban van remény, mert a hamu alatt ott izzik még a parázs. Nyugaton is. Emlékeztetett, hogy amikor a Notre-Dame-ban felcsaptak a lángok, fiatal csoportok jelentek meg a Notre-Dame közelében, akik sírtak és imádkoztak. Számtalan ember fogott össze, és lám, a katedrális újjáépül. Magyarországon a nyáron tartották meg az Eucharisztikus Világkongresszust; olyan sok ember jött el, amire talán senki sem számított.
Magyarországon az alkotmány védi a keresztény értékeket
Magyarország Márfi érsek szerint egyébként is kivételes helyzetben van. Elég arra gondolnunk, hogy kezdődik a 2012-ben hatályba lépett új alkotmányunk – „Isten, áldd meg a magyart” –, majd úgy folytatódik: „büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette”. De az Alaptörvényünk része az is, hogy ragaszkodunk a hazánkhoz, a kultúránkhoz, az ország gyökeréhez, vagy alapkövéhez, a családhoz, és az élethez.
Ez mind azt jelenti, hogy értékeink megőrzésében elkötelezettek vagyunk mi, magyarok. Az utóbbi évszázadok erkölcsi romlása után szükségünk van a megújulásra
– jegyezte meg az érsek. Beszélt arról is, hogy van egy hatalmas bűnünk, az abortuszt lehetővé tevő törvény, amely meglátása szerint tökéletesen szembemegy az alkotmánnyal, amely kimondja: az emberi élet a fogantatással kezdődik, és innentől kezdve a törvény védelme alatt áll. Ez nem valósul meg hazánkban sem, de úgy látja, szigorítani még a keresztény jobboldal sem mer az abortusztörvényen, mert ha megtenné, elveszíthetné a választást, mert a nép többségében abortuszpárti, ezt szokta meg.
Európa tönkretétele már akkor megkezdődött, amikor bevezették a szabad abortuszt, elkezdték terjeszteni a fogamzásgátlókat és – ahogy II. Szent János Pál Pápa fogalmazott – elterjedt a halál kultúrája. Márfi Gyula megjegyezte, hogy a halál kultúráját erősíti az abortusz mellett az alternatív szexuális kapcsolatok, genderideológiák terjedése is, amelyek mind szembemennek az isteni törvénnyel és az élettel. De hiába terjed az LMBTQ-propaganda és a másság, az mégiscsak biztató jel, hogy egyre nő a házasságkötések száma: csak a veszprémi egyházmegyében öt év alatt megkétszereződött a templomi esküvők száma, amire még csak azt sem lehet mondani, hogy a családtámogatások miatt, de erőt és reményt ad az is, hogy szent zarándokhelyek születnek újjá, és megújulnak útszéli keresztek, kápolnák is, amelyekhez egyre több ember jár imádkozni.
A járványok mindig arra figyelmeztetnek, hogy valamin változtatnunk kell
Ugyan valóban itt vannak a szemünk előtt a biztató példák, egy olyan sötét felhő is beárnyékolja az életünket, mint a naponta emberek százainak, világszerte ezreinek életét követelő járvány. Márfi érsek a PestiSrácok.hu-nak azt mondta, egyre inkább az a meggyőződése, hogy a járvány Isten büntetése, van benne valami apokaliptikus. Az embernek a Jelenések könyve jut eszébe és mindez arra kellene indítson bennünket, hogy észhez térjünk és megtérjünk.
Egy nagyon drasztikus figyelmeztetés, ahogy mindig is volt a történelem során, hogy valamin változtatnunk kell, méghozzá sürgősen. Most azonban nem vagyunk annyira védtelenek a korábbi járványok idején. Itt az oltás, amivel felvértezhetjük magunkat. Magam is mind a három oltást felvettem, sőt négyet, mert az influenza ellenit is. Eddig szerencsére nem is fertőződtem meg
– mondta Márfi Gyula. Az érsek szerint, ha az Istentől kapott tudás által van oltás, amivel védekezhetünk a kór ellen, és azt nem vesszük fel, az gyakorlatilag öngyilkosság, ami pedig bűn. Különös ez az idei karácsony is: Jézus születését és a szeretetét ünnepeljük, miközben tömegek gyászolnak. Márfi érsek szólt arról is, mennyire meggyengíti az embert a félelem, és hogy a halál annak, aki hisz, nem a vége, sokkal inkább a kezdete valaminek, épp ezért a halál annak fáj, aki itt maradt, aki gyászol.
Jómagam is többször megéreztem a halál szelét. Huszonkét és fél évvel volt egy infarktusom, innen vittek be a püspöki palotából éjjel a kórházba, Egészen hajnalig úgymond rezgett a léc. Most nemrégiben is nagyon rosszul éreztem magam, szorított a mellkasom. A balatonfüredi szívkórházban elvégezték az érfestést és kiderült, hogy van egy kilencvenkilenc százalékosan beszűkült ér. Az utolsó pillanatban tágították ki. Bármelyik nap meghalhattam volna. Én ma már úgy vagyok, hogy megköszönöm azt, amit a Jóistentől eddig kaptam. Úgy érzem, hogy készen állok. Ami feladatot kaptam, elvégeztem. De ha valami szándéka van még velem a Jóistennek, akkor nyilván ő még meghosszabbítja az életemet
– fogalmazott az érsek.
Meg kell tanulnunk becsülni az életet és legyőzni a halállal szembeni félelmet
Ha boldogan akarunk élni és nem félni a haláltól, akkor először is meg kell tanulnunk örülni, becsülni az életet
– vélekedett a nyugalmazott veszprémi érsek. Hálát adni azért, amit kaptunk, azért ami jó, és nem panaszkodni azért, ami nincs. Most például örüljünk Jézus születésének és ünnepeljünk. Ne időben éljünk, hanem az örökkévalóságban, és akkor az Úr második eljövetelét sem félelemmel, hanem bizalommal várjuk. A kulcs Márfi Gyula szerint a szeretet, amit újból valódi tartalommal kell megtöltenünk. Szeretni az Istent, egymást és önmagunkat is. Az igazi szeretet mértéktartó, őszinte és nem bálványimádat, betartja az Isten törvényeit. Ha a szeretet elszakad a hittől, vakvágányra fut. A testiségben való odaadás, úgy, hogy akár még egymás nevét sem tudják, nem szeretet. Ha a gyermeknek a szülő mindent megenged óvó nevelés nélkül, az nem szeretet. Ha tiszta szeretetből engedjük be a farkast a bárányok közé, az nem megy, annak sem lesz jó vége. A valódi szeretet bölcsességet is kíván.
Márfi Gyula 1943. december 17-én született a Zala megyei Pördeföldén. Mottója: „Caritas nunquam excidit,” azaz „a szeretet soha el nem múlik”. 1967-ben szentelték pappá, több évi vidéki szolgálat után 1969-ben teológiai doktorátust szerzett, majd 1978-ig ösztöndíjjal Párizsban tanult. II. Szent János Pál Pápa 1995. december 2-án szentelte püspökké. 1997 augusztusától 2019 júliusáig veszprémi érsekként szolgált. 2019. január 16-án ő áldotta meg a Miniszterelnökség új épületét, a Karmelita Kolostort. 2019. augusztus 12-én nyugalmazták. Az utóbbi két évben számtalan közszereplést vállalt, előadást tartott és könyvet írt Jegyzetek az iszlámról keresztény szemmel címmel. A könyv harmadik kiadására készülnek és már az angol nyelvű fordítása is elkészült.
A Márfi Gyula nyugalmazott érsekkel készített teljes beszélgetést megnézheti december 25-én, szombaton este, a Pesti TV Az Ügy című műsorában.
Fotók: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
