Pesti Srácok

Remek győzelmével gyakorlatilag bejutott az EKL csoportkörébe a Fradi! – Zalgiris Vilnius-Ferencváros 0–4 (0-1)

Remek győzelmével gyakorlatilag bejutott az EKL csoportkörébe a Fradi! – Zalgiris Vilnius-Ferencváros 0–4 (0-1)

Érett, magabiztos játékkal, a meccs fordulópontjaiból jól kijövő Ferencváros sima győzelmet aratott a Litvániában az Európai Konferencia Liga (EKL) playoff-körének első mérkőzésén a Zalgiris Vilnius ellen. Ezzel – hasonlóan az előző fordulóhoz – lényegében már az „odavágón” eldőlt a továbbjutás kérdése, ami egyben azt is jelenti, hogy idén is lesz magyar csapat a nemzetközi kupaporondon az őszi csoportkörös szakaszban.

Győzelmi reményekkel utazott a balti ország fővárosába a Ferencváros, amelynek egyértelmű célja, hogy kiköszörülje a feröeri KÍ Klaksvík elleni első kupafordulós kudarcot, és legalább az Európai Konferencia Liga (EKL) csoportkörébe bejusson. Ehhez nagy lépést tettek a zöld-fehérek a máltai Hamrun elleni sikerrel, hiszen ennek eredményeként eljutottak a csoportkör előszobájáig, a playoff-körig.

Első félidő

A playoff-körben a svéd Häcken ellen sima vereséggel kizuhanó litván Zalgiris Vilnius várt a magyar bajnokra, amely bár jó néhány tehetséges légióst is keretében tudhat, de mindenképpen verhető csapatnak tűnt, pláne két mérkőzés összesítésében. Így is kezdte a párharcot a Fradi, amely több szöglettel veszélyeztetett a meccs elején. Gól nem született, sőt, a Zalgiris kijött a szorításból és két veszélyes próbálkozása mutatta: azért ők is pályán vannak. A 19. percben egy eladott labda után Traoré szenzációs helyzetfelismeréssel a kapu jobb felső sarkába ívelt (0-1). A félidő hátralévő részében mindkét csapat veszélyeztetett még, de újabb gól nem született, csupán a kissé fölöslegesen „besárguló” Varga Barnabás miatt bosszankodhattunk.

PestiSracok facebook image

Második félidő

A második játékrész Fradi-góllal kezdődhetett volna, nem is akármilyennel, Abu Fani emelése után Varga Barnabás ritkán látható perdítéssel továbbított a hálóba, de sajnos a VAR elvette a gólt, les címén… A következő percekben igyekezett, próbálkozott a Zalgiris, de mégis a Fradi lőtt újabb gólt, ami már érvényes is volt. Marquinhost rántották le a büntetőterületen belül, a jogos büntetőt Varga Barnabás értékesítette (0-2).

A büntető után megfogyatkozó Zalgiris egyre kevésbé tudott ellenállást kifejteni, így az utolsó negyedórában minden eldőlt. Előbb a 76. percben a sérüléséből felépülő nyári igazolás, Alekszander Pesics lőtt szép gólt (0-3), majd egy látványos csiki-csuki után Tokmac sarkazós passza után Traoré szerezte meg saját maga második, csapata negyedik gólját (0-4), végképp formalitássá szelídítve a jövő héten sorra kerülő visszavágót. A látottak alapján kétség sem fér hozzá, hogy a Fradi ilyen arányban is megérdemelten nyert.

Vezető kép: MTI/Szigetváry Zsolt

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.