Negyven év után ismét Mexikó és a vb-részvétel a cél

Amikor 1986. június 9-én, magyar idő szerint késő este Silva, a portugál játékvezető lefújta a Franciaország–Magyarország világbajnoki csoportmérkőzést a mexikói León városában, aligha gondoltuk volna, hogy egy olyan esemény ér véget, amelyre a következő harminckilenc évben nem lesz példa. A sima, 3–0-s vereség akkor a vb-búcsúnkat jelentette, amiről azóta kiderült, hogy immáron négy évtizedes búcsú, hiszen világbajnokságon sajnos azóta sem járt Magyarország.

Kilenc vb zajlott le azóta, s ha a jövő évi seregszemlére sem sikerül kvalifikálni magunkat, akkor bizony duplán is kerek évszámokhoz érünk. Negyven év fog eltelni és tíz vb fog lezajlani a magyar válogatott nélkül. Talán ennyiből is látszik, hogy mekkora a tét, és hogy nem pusztán valami jól hangzó zsurnaliszta-fogás azt mondani, hogy igen jelentős időszak előtt áll nemzeti együttesünk. Jelentős és nagyon nehéz időszak előtt.

A sorsoláskor négyfős selejtezőcsoportba kerültünk, az európai F-csoportba, ahol Portugália, Írország és Örményország lesz majd a riválisunk. Azt is tudni kell, hogy az immáron negyvennyolc fősre kibővült vb-mezőnynek csak tizenhat európai tagja lesz. Az európai csapatok tizenkét csoportban küzdenek majd a vb-részvételért. Mindez azt jelenti, hogy a tizenkét európai csoportból a tucatnyi csoportgyőztesen kívül mindössze négy további válogatott juthat csupán ki a világbajnokságra, egy pótselejtezős torna végén. 

Vagyis, ha reálisan akarjuk az esélyeket felmérni, akkor látható, hogy rendkívül nehéz feladat előtt állnak Szoboszlaiék. A csoportunk abszolút favoritja a még mindig Cristiano Ronaldo által fémjelzett portugál válogatott. Az a Portugália, amely még sosem bizonyult legyőzhetőnek számunkra. Válogatottunk még a legfényesebb korszakaiban sem tudta soha megverni a luzitánokat, s bár az utóbbi években gyakorta összekerültünk, ezen találkozók közül csupán a 2016-os franciaországi Eb-csoportmeccsre emlékezhetünk jó szívvel vissza, amikor a 3–3-as döntetlen során többször is Cristiano „Rinyáldót” tudtunk előhozni az Aranylabdás fenoménból. De ezen kívül mindig az ibériaiak voltak a jobbak, és látva a csoportunk összetételét, bombameglepetés lenne, ha nem ők nyernék meg ezt a négyest.

Írország nagyjából azonos játékerőt képvisel a mieinkkel. Hasonló mérkőzésre lehet számítani már ma este is, mint amilyen a tavalyi Eb-n a skótok elleni csoportmeccsünk volt. Nagy küzdelemmel, kiegyenlített mezőnybeli teljesítménnyel, és valószínűleg kis gólkülönbséggel zárul majd mindkét ír-magyar párharc. Örményország pedig a csoportnak azon tagja, amelyet még véletlenül se becsülhet le senki, de amely ellen minden vb-részvételre aspiráló csapatnak kötelező megszereznie a hat pontot.

Ez tehát a helyzet a csoportküzdelmek előtt. Válogatottunk egy írországi győzelemmel, és egy portugálok elleni, hazai pontszerzéssel - netán sportágtörténeti győzelemmel – hatalmas lépést tehet a pótselejtezőért, sőt, esélyt teremthet magának még akár az egyenes kijutást érő csoportgyőzelemhez is. Ugyanakkor ennek az ellenkezője is igaz. Ha a legrosszabb forgatókönyv következne be, és két vereséggel rajtolunk, akkor azzal minimálisra csökkennek világbajnoki álmaink.

Érdekes az élet. Jövőre – Kanada és az Egyesült Államok mellett – ismét Mexikó lesz a vb házigazdája. Vagyis, ha sikerül a kvalifikáció, akkor egy sajátos helyzet áll elő, mert 1986 után ismét megtörténhet, hogy Mexikóban lépünk pályára. Egy biztos: akárhogy alakul is a helyzet, a múlt hibájába nem szabad újból beleesni. Az írás elején említett Franciaország–Magyarország mérkőzés után – amellyel biztossá vált, hogy kiestünk, számunkra véget ért a vb – az össznépi felzúdulás szinte világgá kergette a válogatottat. Pedig milyen jó csapatunk volt! Európai ranglista-vezető, a nem hivatalos világranglistán harmadik helyen álló ragyogó csapat, olyan klasszisokkal a soraiban, mint Garaba, Nyilasi, Kiprich, vagy a mindmáig utolsó vb-gólunkat szerző, hétszeres világválogatott Détári. 

A népharag és a felzúdulás – még ha a szurkolói lélektan szempontjából teljesen érthető is volt – nem segített, talán inkább csak mélyebbre taszított. Erre sem árt emlékezni majd akkor, ha esetleg úgy alakul, hogy ismét lemaradunk a nagy tornáról.

*****

A magyar labdarúgó-válogatott kerete a szeptemberi selejtezőkre

Kapusok: Dibusz Dénes (Ferencvárosi TC), Szappanos Péter (Puskás Akadémia FC), Tóth Balázs (Blackburn Rovers – Anglia)

Védők: Bolla Bendegúz (Rapid Wien – Ausztria), Dárdai Márton (Hertha BSC – Németország), Kerkez Milos (Liverpool – Anglia), Mocsi Attila (Rizespor – Törökország), Nagy Zsolt (Puskás Akadémia FC), Nego Loic (Le Havre AC – Franciaország), Orbán Willi (RB Leipzig – Németország), Osváth Attila (Paksi FC), Szalai Attila (Kasimpasa – Törökország), Szalai Gábor (Ferencvárosi TC)

Középpályások: Csongvai Áron (AIK – Svédország), Dárdai Bence (VfL Wolfsburg – Németország), Ötvös Bence (Ferencvárosi TC), Styles Callum (West Bromwich Albion – Anglia), Szoboszlai Dominik (Liverpool – Anglia), Tóth Alex (Ferencvárosi TC), Vitális Milán (ETO FC)

Támadók: Gruber Zsombor (Ferencvárosi TC), Lukács Dániel (Puskás Akadémia FC), Molnár Rajmund (MTK Budapest), Sallai Roland (Galatasaray – Törökország), Tóth Barna (Paksi FC), Varga Barnabás (Ferencvárosi TC)

Megjegyzés: A keretnek eredetileg az Union Berlinben szereplő Schäfer András is tagja volt, ám a középpályás sérülés miatt egyik szeptemberi mérkőzésen sem tud pályára lépni. 

*****

Nemzeti együttesünk szeptemberi programja

Szeptember 6. (szombat), Dublin, 20.45: Írország–Magyarország (vb-selejtező)

Szeptember 9. (kedd), Puskás Aréna, 20.45: Magyarország–Portugália (vb-selejtező)

Vezető kép: MTI/Kovács Tamás